Mehdi Mahmoudian Jafar Panahi „It Was Just An Accident” című filmjének forgatókönyvén dolgozott; a mű tavaly Arany Pálmát nyert, és idén Oscar-jelölt a legjobb forgatókönyv és a legjobb nemzetközi film kategóriájában.
Mehdi Mahmoudian, Jafar Panahi Oscar-díjra jelölt It Was Just An Accident című filmjének iráni társforgatókönyvírója letartóztatásba került Iránban, amiért aláírt egy nyílt levelet, amelyben bírálta az ország legfőbb vezetőjét, Ali Hamenei ajatollahot és a kormányt az országot megrázó, számtalan halálos áldozatot követelő tiltakozások kezelése miatt.
A It Was Just An Accident amerikai forgalmazója, a Neon közölte, hogy Mahmoudiant Teheránban vették őrizetbe két másik aláíróval, Vida Rabbanival és Abdullah Momenivel együtt.
Összesen 17-en írták alá a levelet, köztük Panahi, a Nobel-békedíjas Narges Mohammadi, valamint Mohammad Rasoulof, a 2025-ös Oscar-jelölt The Seed of the Sacred Fig rendezője, aki jelenleg száműzetésben, Németországban él.
A levélben az aláírók azért vonják felelősségre Hameneit, mert engedélyezte a „polgárok tömeges és rendszerszintű lemészárlását” azokat a rezsimellenes tiltakozásokat kísérően, amelyek decemberben kezdődtek, és amelyeket az országot bénító, elszabadult infláció és megélhetési válság váltott ki.
Az iráni kormány elismeri, hogy több mint 3000 ember vesztette életét, ám jogvédő szervezetek szerint a valós szám inkább több tízezerre tehető.
Mahmoudian letartóztatására reagálva Claudia Roth volt német kulturális miniszter élesen elítélte az iráni kormány lépését, az őrizetbe vételt pedig „a művészi szabadság elleni támadásnak és a kormány kritikus hangok elhallgattatására irányuló módszeres törekvése részének” nevezte.
Jafar Panahi is nyilatkozatot adott ki Mahmoudian letartóztatását követően.
„A börtönben ismertem meg Mehdi Mahmoudiant. Már az első napokban kitűnt – nemcsak nyugodt természete és kedves viselkedése miatt, hanem a mások iránt tanúsított, ritka felelősségérzetének köszönhetően is. Valahányszor új rab érkezett, Mehdi megpróbálta ellátni őt az alapvető szükségletekkel, és ami még fontosabb, igyekezett megnyugtatni. Csendes tartóoszloppá vált a börtön falain belül, akiben a legkülönbözőbb hitek és háttérrel rendelkező foglyok megbíztak, és akinek kiönthették a lelküket.”
Így folytatta: „Hét hónapot töltöttünk együtt rács mögött. Néhány hónappal a szabadulása után, amikor a It Was Just an Accident forgatókönyvén dolgoztam, megkértem, hogy segítsen csiszolni a párbeszédeket. Kilenc börtönben töltött éve közvetlen, saját tapasztalatot adott neki az igazságszolgáltatás működéséről és a börtönéletről. Emellett kiterjedt emberi jogi terepmunkája megbízható és hiteles szakértővé tette.”
Panahi hozzátette: „Negyvennyolc órával a letartóztatása előtt beszéltünk telefonon, majd néhány üzenetet is váltottunk. Az utolsó üzenetet hajnal négykor küldtem el neki. Másnap délben sem érkezett válasz. Aggódni kezdtem, és közös barátainkat kerestem meg, de egyikük sem hallott róla. Néhány órával később a BBC perzsa szolgálata hivatalosan bejelentette, hogy Mehdi Mahmoudiant, Abdollah Momenit és Vida Rabbanit letartóztatták.”
„Mehdi Mahmoudian nem csupán emberi jogi aktivista és lelkiismereti fogoly, hanem tanú, meghallgató és ritka erkölcsi jelenlét – olyan jelenlét, amelynek hiánya azonnal érezhető, a börtön falain belül és azokon kívül egyaránt.”
Panahi ellen Iránban is jogi eljárás folyik, miután tavaly év végén távollétében egyéves börtönbüntetésre ítélték, és utazási tilalmat is kapott „az ország elleni propaganda-tevékenység” miatt. Jelenleg fellebbez az ítélet ellen, és közölte, hogy a díjszezon után visszatér Iránba.
A It Was Just An Accident tavaly mutatkozott be Cannes-ban, ahol elnyerte a rangos Arany Pálmát. Azóta számos díjra jelölték, többek között a Európai Filmdíjakra és a közelgő Oscar-gálára is – ahol a legjobb forgatókönyv és a legjobb nemzetközi film kategóriájában is versenyben van.
A film, amely bekerült a Euronews Culture 2025-ös évének legjobb filmjei közé, Panahi első alkotása azóta, hogy szabadult a börtönből. Részben a rendező, Jafar Panahi saját élményein alapul, akit többször is bebörtönzött a represszív iráni kormány. A történet egy volt iráni politikai foglyokból álló csoportot követ, akik elrabolják azt a férfit, akit kínzójuknak hisznek.
Kritikánkban ezt írtuk: „Lebilincselő thriller, amely a kínzás következményeit, a bosszú árát és azt vizsgálja, lehetséges-e az irgalom. Panahi mesterien csempész bele sötét humort, sőt burleszk-elemeket is, hogy egy olyan szatirikus road movie-t hozzon létre, amely egyszerre bírálja az iszlamista köztársaság elnyomását, és időtlen kommentárként reflektál az állami despotizmus bűneire. (...) A It Was Just An Accident ismét emlékeztet rá, hogy a közönségnek nem szabad magától értetődőnek vennie az iráni filmesek kivételes munkáit: kiváltság, hogy megismerhetjük azoknak az alkotóknak a műveit, akik szó szerint mindent kockára tesznek a művészetükért.”
A It Was Just An Accident forgatókönyvét Jafar Panahi, Mehdi Mahmoudian, Nader Saeiver és Shadhmer Rastin közösen írta. Valamennyi forgatókönyvíró jelenleg Oscar-jelölt a 98. Oscar-díjátadón, amelyet március 15-én rendeznek Los Angelesben.
Az alábbiakban olvasható a Mahmoudian és a többi aktivista által aláírt teljes nyilatkozat:
Hamenei felelős ezekért a borzalmas időkért Iránban
Tisztelt, bátor és gyászoló iráni nép,
A polgárok tömeges és rendszerszintű lemészárlása, akik bátran vonultak az utcára, hogy véget vessenek egy illegitim rezsimnek, szervezett állami, az emberiség elleni bűncselekménynek minősül. A civilek ellen bevetett éles lőszer, tízezrek meggyilkolása, újabb tízezrek letartóztatása és üldözése, a sebesültek bántalmazása, az orvosi ellátás akadályozása és a megsebesült tüntetők megölése együttesen Irán nemzetbiztonsága elleni támadást és a haza elárulását jelentik.
Ezekért a rémtettekért elsődlegesen Ali Hamenei, az Iráni Iszlám Köztársaság vezetője és a rezsim elnyomó struktúrája felelős. Ez az autoriter gépezet a fennmaradása érdekében támaszkodik a tömeggyilkosságokra, miközben semmibe veszi a polgárok alapvető, elidegeníthetetlen jogait – köztük azt az alapvető jogot, hogy változást követeljenek a politikai rendszerben. A tüntetők módszeres megbélyegzése „lázítóként”, „rendbontóként”, „garázdaként” vagy „az ellenséggel szövetséges terroristaként” szándékos kísérlet arra, hogy megfosszák az iráni népet az önrendelkezés alapvető jogától.
Az elmúlt évtizedek keserű tapasztalatai megmutatták, hogy Irán megmentésének legfőbb akadálya a jelenlegi válságból Ali Hamenei és az általa vezetett vallási despotizmus rendszere. Minden egyes nap, amíg ez a rezsim hatalmon marad, tovább mélyíti a társadalom széthullását, terjeszti a halált és a pusztítást, és visszafordíthatatlan romlás felé sodorja az országot. Irán évek óta olyan válságok fogságában vergődik, amelyeket a rosszul átgondolt, konfrontatív politika okozott, és ma minden eddiginél nagyobb a háború kockázata – amely közvetlenül e rezsim folytatólagos fennállásának következménye –, s ez baljós árnyékként nehezedik az országra.
Ezen a történelmi szempontból kritikus pillanaton, amikor Irán jövője sötétebb, mint bármikor korábban, ismételten hangsúlyozzuk, mennyire sürgető igazságot szolgáltatni a meggyilkoltaknak, és azonnal szabadon engedni minden politikai foglyot. Tudatában vagyunk annak, hogy a korlátlan hatalom nem önként mond le privilégiumairól, mégis hisszük, hogy Irán megmentésének egyetlen útja azoknak a felelősségre vonásán keresztül vezet, akik elrendelték és végrehajtották az elnyomást, valamint az embertelen, nem köztársasági uralmi rendszer megszüntetésén át.
Arra szólítunk fel, hogy jöjjön létre egy széles nemzeti front, amely népszavazást szervez és alkotmányozó nemzetgyűlést hoz létre, lehetővé téve, hogy minden iráni, bármilyen politikai nézetet valljon is, demokratikus és átlátható folyamat keretében dönthessen saját politikai jövőjéről.
Figyelmeztetünk: ha nem ezt az utat választjuk, Irán pusztító erőszakspirálba sodródik.
Adja Isten, hogy a szabadság napja felragyogjon népünk és hazánk felett.
Aláírók: Ghorban Behzadian-Nejad; Jafar Panahi; Amirsalar Davoudi; Vida Rabbani; Mohammad Rasoulof; Hossein Razagh; Nasrin Sotoudeh; Abolfazl Ghadyani; Hatam Ghaderi; Abbas Sadeghi; Manzar Zarrabi; Nargess Foundation; Mehdi Mahmoudian; Saeed Madani; Abdollah Momeni; Mohammad Najafi; Sedigheh Vasmaghi.