Az olasz ellenzék és a Vatikán is felháborodott azon, hogy az olasz miniszterelnök arcképe felkerült egy templom falára. A restaurátor szerint azonban a hasonlóság csak a véletlen műve.
Évente milliók utaznak Olaszországba, hogy megcsodálják a gazdagon díszített barokk templomokat. Az olasz mesterek messze földön ismertek voltak gigantikus oltárképeikről, aranyozott faragványaikról és persze freskóikról. Aki belép egy római templomba mindenfelé duci angyalkákat és aprólékosan kidolgozott szenteket láthat, sőt most már Giorgia Melonit is. Az eredetileg a 3. században alapítot római San Lorenzo in Lucina templom egyik kerubja a restaurálás után ugyanis a kívánatosnál jobban kezdett el hasonlítani az olasz miniszterelnökre.
A római egyházmegye hivatalos közleményben reagált az ügyre, tisztázva: a restaurálást 2023-ban engedélyezték azzal a kikötéssel, hogy „semmiféle módosítás vagy hozzáadás nélkül kell megtörténnia”. A kis angyal arcának megváltoztatása a díszítő önálló kezdeményezése volt, amelyről az illetékes szerveket nem tájékoztatták. Az apostoli vikariátus ezért egyeztetést indított a plébánossal, Daniele Michelettivel, és elképzelhető, hogy eljárást fog indítani a felelőssel szemben.
A freskóbotrányt hamar felkapta az olasz média és a politikusok is reagáltak rá. Giorgia Meloni inkább az iróniát választotta és azt írta közösségi oldalain:
A Demokrata Párt viszont nem tartotta humorosnak az esetet. A kulturális bizottság frakcióvezetője, Irene Manzi sürgős fellépést kért Alessandro Giuli kulturális minisztertől, ugyanis szerinte ez a kulturális örökség védelméről szóló törvény megsértése. Az ellenzék szerint a védett műtárgyakon végrehajtott önkényes módosítások és kortárs „személyre szabások” elfogadhatatlan precedenst teremtenek, és kívül esnek a restaurálás tudományos kritériumain.
Baldo Reina bíboros, a pápa római helynöke figyelmeztetett: a szakrális művészet mindenfajta politikai célú instrumentalizálása rendkívül veszélyes lehet. A bíboros hangsúlyozta: a keresztény ábrázolásoknak meg kell maradniuk liturgikus és áhítati funkciójuk keretein belül, távol tartva őket a politika logikájától.
Időközben a kulturális minisztérium már elrendelte a freskó helyszíni vizsgálatát. Az alkotást eredetileg 2000-ben készítette ugyanaz a művész, aki a mostani restaurálást is végezte.
Az ügy főszereplője, Bruno Valentinetti restaurátor a vádakat bosszúsággal vegyes derűvel utasítja vissza. A hasonlóságokat „puszta kitalációnak” nevezve azt állítja, csupán a 25 évvel ezelőtti rajzokat és színeket vette alapul. A cáfolatok ellenére a bazilika valóságos zarándokhellyé vált a kíváncsiskodók számára.