Brigitte Bardot halála heves politikai vitát robbantott ki Franciaországban, miután jobboldali politikusok nemzeti tiszteletadást sürgettek a filmsztárnak.
A francia politikusok mélyen megosztottak arról, miként, illetve egyáltalán kell-e tisztelegni Brigitte Bardot előtt, miután halála nyomán ismét előtérbe került, hogy a filmsztár későbbi éveinek politikai nézetei legalább annyira vitatottak voltak, mint amennyire filmjei meghatározóak.
Bardot vasárnap, 91 évesen hunyt el a Földközi-tenger déli partján fekvő Saint-Tropez-i otthonában. Halálhíre megemlékezések áradatát váltotta ki, egy olyan nőt ünnepelve, aki az And God Created Woman, a Le Mépris és a The Night Heaven Fell című filmek révén a francia kultúra, a szexuális felszabadulás és a mozi csillogásának szimbóluma lett.
Állatvédő tevékenysége is emlékezetes marad: elutazott az Északi-sarkvidékre, hogy felhívja a figyelmet a fókakölykök lemészárlására; elítélte az állatok laboratóriumi kísérletekben való felhasználását; és ellenezte, hogy majmokat küldjenek az űrbe.
Mégis öröksége továbbra is élesen vitatott.
Miért vitatott alak Brigitte Bardot?
Későbbi éveiben Bardot szorosan kötődött a szélsőjobboldalhoz, és ötször ítélték el a faji gyűlöletre uszítás miatt, főként a muszlimokat célzó kijelentései és a Franciaországot érő, általa „inváziónak” nevezett külföldi beáramlás bírálata miatt, valamint a francia Indiai-óceáni Réunion sziget lakóival kapcsolatban, akiket egyszer „vadaknak” nevezett.
Különösen bírálta a muszlimok bárányáldozati gyakorlatát az éves vallási ünnepeken, például az Eid al-Adhán. „Igaz, néha elragad a hév, de amikor látom, milyen lassan haladnak előre a dolgok... eluralkodik rajtam a kétségbeesés” – mondta Bardot az AP-nek, amikor a faji gyűlöletre uszítás miatti ítéleteiről és a muszlim rituális vágással szembeni kifogásairól kérdezték.
Élete utolsó éveiben Bardot bírálta a #MeToo mozgalmat. Egy interjúban azt mondta, hogy a filmiparban a szexuális zaklatás ellen tiltakozó színésznők többsége „képmutató” és „nevetséges”, mert sokan „a csábítót játszották” a producerekkel, hogy szerephez jussanak.
Azt mondta, soha nem volt a szexuális zaklatás áldozata, és „bájosnak” találta, ha azt mondták neki, hogy szép, vagy hogy „csinos kis fenekem van”.
Az idei év elején adott utolsó televíziós interjújában Bardot egyenesen elutasította a feminizmust. „A feminizmus nem az én világom... szeretem a férfiakat” – mondta a BFM TV-nek, majd amikor az interjúztató felvetette, hogy a kettő összeegyeztethető, nyersen lezárta: „Nem!”
Az öröksége körüli feszültségek újra felszínre törtek
Halála után ismét kiéleződtek a körülötte húzódó politikai viták. A jobboldali Éric Ciotti országos tiszteletadást sürget, mondván, Franciaországnak meg kell tisztelnie egyik legismertebb kulturális alakját.
„A Köztársaság elnökének legyen bátorsága országos tiszteletadást szervezni a mi BB-nknek!” – olvasható egy online petícióban, amely e sorok írásakor közel 25 000 aláírásnál tart. Tömeges, nyilvános búcsúztatást javasol, ahhoz hasonlót, amilyet 2017-ben a rockcsillag Johnny Hallyday-nek, 2018-ban pedig az énekes-színész Charles Aznavour-nak rendeztek.
A szélsőjobboldali vezető, Marine Le Pen, aki jelenleg nem tölthet be közhivatalt egy januárra kitűzött fellebbviteli tárgyalásig, szintén csatlakozott a megemlékezésekhez, „kivételes nőnek” nevezve őt, aki „hihetetlenül francia: szabad, megszelídíthetetlen, teljes”.
Az AFP hírügynökség szerint Emmanuel Macron elnök hivatala felajánlotta, hogy megszervez egy Bardotnak szánt tiszteletadást, de családja nem válaszolt a felvetésre.
Vasárnap, nem sokkal halálának bejelentése után Macron az X-en fejezte ki részvétét. „Egy legendát gyászolunk” – írta. „Filmjei, a hangja, káprázatos hírneve, monogramjai, bánatai, az állatok iránti nagylelkű szenvedélye, az arca, amelyből Marianne lett; Brigitte Bardot a szabadság életét testesítette meg. Francia lét, egyetemes ragyogás. Megérintett bennünket. Egy évszázad legendáját gyászoljuk.”
Közben Nizza polgármestere, Christian Estrosi közölte, hogy a város egy „ikonikus helyszínt” nevez el Bardotról tiszteletére.
Baloldali politikusok közül többen kritikusabban fogalmaztak. „Meghatódni a delfinek sorsán, de közömbösnek maradni a Földközi-tengerben meghaló migránsok iránt: ez milyen fokú cinizmus?” írta a közösségi médiában Sandrine Rousseau zöldpárti képviselő.
Olivier Faure szocialista vezető szerint bár Bardot vitathatatlanul ikonikus színésznő volt, országos megemlékezés csak azoknak jár, akik „rendkívüli szolgálatot tettek a nemzetnek”. Szerinte Bardot „hátat fordított a köztársasági értékeknek.”
Bardotot a Földközi-tengerre néző, Saint-Tropez-i tengerparti temetőben helyezik örök nyugalomra, szűk körben. A temetési szertartást január 7-én tartják a Notre-Dame de l’Assomption templomban, és a város több pontján felállított kivetítőkön közvetítik.
Hogy Franciaország ad-e országos tiszteletadást Bardotnak, egyelőre nem dőlt el, így az ország tovább vitatkozik azon, miként, illetve hogy egyáltalán kell-e hivatalosan is megtisztelni valakit, akinek élete egyszerre volt legendás és megosztó.