A Capa Központ 8F Galériájában a fotográfus 1962 és 1967 között készített filozofikus, lírai hangulatú képeit mutatják be.
HIRDETÉS
Koncz Csaba életműve különleges helyet foglal el a magyar progresszív fotográfia történetében. Fontos szerepe volt a hatvanas évek magyarországi underground kultúrájában. Teljes életformájával elutasította a fennálló szocializmust, állandó munka és lakhely nélkül élt, művészete és közösségi akciói is szembementek a szocreál kánonjával és elfogadott normáival.
A beatnemzedék tagjaként számára a kortárs nyugati kultúrához kapcsolódó zene, művészet és információ jelentette a legnagyobb vonzerőt. Élt holland kommunában, utcazenélt és folk-rock lemezt adott ki a Pan Ra zenekarral Franciaországban, végig utazta Indiát, míg végül 1992-ben hazatért és letelepedett Balatonhenyén, ahol haláláig, 2022-ig élt.
Szabadon mozgott a különböző művészeti kifejezési formák között, egyszerre volt fotóművész, szobrász, költő, zenész és az egész életet műalkotásként megélő univerzális alkotó. Az örök kívülálló szerepét érezte leginkább magáénak, mind a művészet különböző ágaiban való jelenléte, mind a társadalmi státusza ennek megfelelő volt. Ez az „outsider” lét azonban nem jelentette azt, hogy ne lett volna hatással és ne formálta volna intenzíven azt a területet, amivel éppen foglalkozott.
„Az a rövid periódus, 1962 és 1967 között, amikor a fotográfiának szentelte figyelmét, kitörölhetetlenül fontos időszaka volt a magyar neoavantgárd fotó történetének. Az ekkor létrejött kísérletező, absztrakt, jelszerű fotói egy olyan polémiába és diskurzusba kapcsolódtak be, mely a kiállítótereken és az underground asztaltársaságokon túl, a fotográfiai szaksajtón át, a kor feszes kultúrpolitikájának ingerküszöbét is elérte” – emeli ki Kopin Katalin, a kiállítás kurátora.
Első fotósorozata a bőszénfai cigánytelepről készült, de a szocio- és riportfotó nem különösebben érdekelte. Hamarosan az absztrakt képalkotás felé fordult, mely fotós eszközökkel igen pontos tervezést és kivitelezést igényelt. MÉH-telepek drót- és vashulladékaiból választotta ki kalligrafikus tusrajzokat idéző fotóinak tárgyait: rugók, láncszemek, csavarok, ácskapcsok, szeszélyesen meghajló dróthálók jelennek meg a puritán tisztaságú, hófehér háttér előtt.
A súlyos vastárgyakat és az azokból létrehozott absztrakt konstrukciókat üveglapra helyezte és alulról fényképezte, kiragadva és megfosztva valódi funkciójuktól, kontextusuktól.
Másik módszere a semleges háttér eléréséhez az volt, hogy hóban fotózta a nagyobb méretű mezőgazdasági eszközöket: boronát, ekevasat. Lebegő motívumai szellemi rokonságot mutatnak Korniss Dezső 40-es években alkotott antropomorf lényeivel és Jackson Pollock kalligrafikus műveivel.
Koncz Csaba kiállítása november 9-ig tekinthető meg a Capa Központ 8F Galérájában.