A Crossing Cultures című sorozat ezen epizódjában a spanyolországi Toledóba és a kínai Longcsüanba utazunk, hogy találkozzunk a kardkovácsokkal, akik még mindig az ősi hagyományok szerint kovácsolnak.
HIRDETÉSA kardok évezredek óta mély kulturális jelentőséggel bírnak Ázsiában és Európában egyaránt. A Crossing Cultures című sorozat ezen epizódjában a spanyolországi Toledóba és a kínai Longcsüanba utazunk, hogy találkozzunk a kardkovácsokkal, akik még mindig az ősi hagyományok szerint kovácsolnak.
A 2600 évvel ezelőtt kovácsolt Longcsüan-kard volt az első a maga nemében, amelyet a kínai történelemben vasból készítettek. Nagyjából ugyanebben az időben a spanyolországi Toledo a kardkészítés központjává vált, mivel először Hannibál karthágói hadvezér, majd a rómaiak is felfigyeltek a város acélminőségére.
Longcsüan kardkovácsmesterei
A longcsüani kard Kína egyik ikonikus fegyvere, és a nemzeti szellemi kulturális örökség részét képezi. A Longcsüanban található vashomok extra rugalmasságot és szilárdságot kölcsönöz az itt készült pengéknek. A helyi folyókban található egyedülálló ásványi anyagok felhasználásával a longcsüani pengekovácsok még mindig az ősi kovácsolási eljárást követik. Ezt egy összetett kalapálási eljárással érik el, amelynek során a vasat többször újramelegítik, hogy eltávolítsák a szennyeződéseket, és végül acéllá kovácsolják.
A régi időkben csak a legjobb kínai mesteremberek válhattak kardkovácsokká. A kovácsolás után egy speciális késsel alakítják és csiszolják a penge oldalát. A megfelelő egyensúly elérése igazi kihívás, és a kardkovács minden ügyességét beveti, hogy megváltoztassa a penge vastagságát és szögét. Ha ez megtörtént, a pengét még egyszer átmelegítik és utoljára kiolvasztják, mielőtt polírozzák és díszítik.
Hu Xiaojun Longcsüan egyik leghíresebb kardkovácsa. A hagyományok iránt szenvedélyesen elkötelezett, híres "mennyei kardjait" meteorvasból kovácsolja. Egy nagy darab meteorvasat mutatva elmagyarázza: "Ezt hívják Widmanstatten mintának. Ez kristályosodott vas és nikkel több százmillió évnyi lehűlés után. Nagyon összetettanyag."
A fém, amely Toledót naggyá tette
A római kor óta híres Toledót a kardkészítés egyik fellegvárává tette a minőségi acél. A város pengekovácsai évszázadokat töltöttek a kovácsolási folyamat tökéletesítésével - ez a titok tette a Spanyolország ezen részéből származó kardokat világszerte félelmetessé és tiszteletreméltóvá.
Julio Ramírez a város egyetlen kovácsmestere, aki még mindig kézzel készíti a kardokat. Egyik utolsó láncszeme egy több mint két évezredes hagyománynak.
"A toledói acél egy olyan technika, amely két réteg acél hegesztéséből áll, kívülről, a vágóéleken és belülről egy vasrétegből. Nagyon kemény és nagyon rugalmas pengét kapunk így. Az különbözteti meg Toledo-acélt, hogy nagyon ellenálló az ütésekkel szemben, más acéllal ellentétben, ami könnyebben eltörik," mondja Julio.
A rugalmasság és az ellenálló képesség elérése érdekében Julio először 800 Celsius-fok körüli hőmérsékletre hevíti a pengét. Ezután vízben hűti le. Ez adja az acél szilárdságát. Ezután sokkal alacsonyabb hőmérsékleten visszateszi a kohóba.
"Újra fel kell melegítenünk, nagyjából 250 fokra. Ezzel eltávolítjuk az acél belső feszültségeit, és így rugalmasabb pengét kapunk" - mondja.
Ezután Julio és az Espadas Mariano Zamorano csapat többi tagja formázza, csiszolja és szereli a pengéket. A cég fő vásárlói a turisták.
A történelem során a kardok Ázsiában és Európában egyaránt mély kulturális jelentőséggel bírtak. De annak ellenére, hogy a fegyverek hasonlónak tűnnek, a gyártás és a kardok használatának módja nem mindig volt azonos.
"Ugyanannak a fegyvernek tűnnek, de különbözőek" - mondja Santiago Encinas, a toledói székhelyű Espadas Mariano Zamorano családi vállalkozás igazgatója. "Az európai kardot arra tervezték, hogy a hegyével használjuk, és ütésre, nem pedig vágásra, ezért nincs éle".
Több mint fegyver
Kínában van egy régi mondás, miszerint egy jó tánchoz jó kellék kell. Ezért Kínában a táncosokat gyakran látni valamivel a kezükben. Ez fokozza az üzenetet, amelyet közvetíteni akarnak.
"Kínában a kard egyszerre fegyver és több mint fegyver" - mondja Hu Yang, a Kínai Nemzeti Opera és Táncszínház vezető táncosa. "A kard nem önmagában létezik. A kultúránkba beleivódott" - mondja.
A kardok népszerűek ebben a műfajban, mivel különböző érzelmeket nagyítanak fel, és a karaktert is jellemzik.
Hu Yang hozzáteszi: "Konfuciusz a kardot a hatalom jelképeként használt fegyverből a protokoll nyelvének fegyverévé alakította át. A kínai költő, Li Baj pedig a kardot ecsetként használta a versei megírásához. Egy művészi alkotásnak kulturális tartalommal kell rendelkeznie, hogy megmutassa szellemi oldalát".
A múltat visszahozni
Míg Kínában a kardok még mindig szimbolikus jelentőséggel bírnak, Spanyolországban továbbra is gyakorlati hasznukat veszik. Almodovar Del Rio pompás kastélyának pompájában az ország minden tájáról érkező hagyományőrzők rendszeresen felelevenítik a történelmet.
HIRDETÉSA Bohurt Zona Sur középkori harci csoport a harcmódtól kezdve a páncélokon át a fegyverekig aprólékos figyelmet fordít a részletekre, hogy újjáteremtse a múltat.
"A páncéljaink a középkort idézik, általában a 14. és 16. század közötti időszakot. És teljesen autentikusak. Nem számít, hogy milyen háttérrel és képzettséggel rendelkezik az ember, mindenki képes elsajátítani a készséget, ahogy fejlődik" - magyarázza a csoport egyik harcosa, Samantha Chapman.
Az ilyen harc nem új keletű jelenség. Már a régmúlt időkben is volt, hogy a nemesek és lovagok szórakozásból edzettek.
"Ez a sport hihetetlen, a végletekig feszíti az ember határait, és ettől lesz csodálatos" - mondja Rafael Maldonado harcos. "Olyan érzés, mintha valami történelmi dolgot csinálnál, harminc kiló páncéllal, az egész epikus és hihetetlen."