Először rendeztek átfogó kiállítást Franciaországban Taryn Simon munkáiból. A párizsi Jeu de Paume-ban személyesen magyarázta el alkotói módszerét az érdeklődőknek a New York-i születésű amerikai fény
Taryn Simon munkáiban a fotó és a mellétársított szöveg szerves egységet alkot, mert csak így érthetjük meg a képek lényegét. Simon szerint a fotográfia azon képessége, hogy összemossa az igazságot és a fikciót, egyike a legcsodálatosabb tulajdonságoknak, de amikor ezt rosszra használják, az komoly, néha végzetes következményekkel járhat. Az ártatlanok (The Innocents) című 2003-as sorozatában például olyan embereket ábrázol, akiket ártatlanul börtönöztek be, és csak az utolsó pillanatban, a siralomházból szabadultak ki. A fényképész arra figyelmeztet, hogy óvakodjunk, mert bár a fotóknak nem sok közük van a valósághoz, az erejük hatalmas.
Arra használom a fotográfiát és a szöveget, hogy felhívjam a figyelmet az ökökké változó és manipulálható térre, amelyben a tudás létrejön.
- Arra használom a fotográfiát és a szöveget, hogy felhívjam a figyelmet az ökökké változó és manipulálható térre, amelyben a tudás létrejön. Megpróbálom kétpólusúvá tenni a megértés folyamatát: az egyik oldalon van a fénykép, a másikon a szöveg. E két pólus között ingázva a néző fejében folyamatosan új ítéletek, értelmezések, feltételezések születnek a témát és a narratívát illetően – magyarázza a fényképész.
Taryn Simon könyvei (An American Index of the Hidden and Unfamiliar, A Living Man Declared Dead and Other Chapters) tudományos, történettudósi igényességgel készülnek: folyamatosan keresi az adatok és a tények közötti kapcsolódási pontokat illetve a határvonalakat.
Egyik munkájában egy olyan boszniai család vérvonalát dokumentálta, amely egy népirtás, a srebrenicai mészárlás miatt szakadt meg.
Taryn Simon olyan helyeket fényképez, amelyek rejtve vannak a többség elől, mégis szerves részét alkotják az amerikai legendának, a mindennapoknak. A CIA-főhadiszálláson, egy nukleáris tengeralattjárón, egyetemi laboratóriumokban vagy éppen zárt vallási közösségekben készített fotói felfedik számunkra az ismeretlent, hogy mindent láthassunk.
- Az archívumban az a legszebb számomra, hogy ez egy hatalmas adat-, információ- és képgyűjtemény. Azért létezik, mert lehetetlen összegzést készíteni róla. Az összegyűjtött anyag és a hiányosságok együttese jelenti az egész dolog értelmét – magyarázza a fotográfus.
Taryn Simon elmossa a határokat a társadalmi dokumentáció, a kortárs művészet, a tudományos megközelítés és az újságírás között. Annyira fontosnak tartja, hogy felfedezze a kép szerepét a mai társadalomban, hogy még akkor is ezt az utat választja, ha emiatt a fotók művészi értéke háttérbe szorul.
A tárlat május 17-ig látható a párizsi Jeu de Paume-ban.
