A lakossági gázárak emelkednek az uniós fővárosokban február és április eleje között a közel-keleti feszültségek nyomán, miközben az áramárak átlagosan csökkennek Európában.
Az üzemanyagárak megugrottak a közel-keleti válság nyomán. A benzin és a dízel lakossági ára számos európai országban jelentősen emelkedett.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A háztartási villamosenergia-tarifák esetében azonban nem ez a helyzet, a földgáz ára pedig csak mérsékelten nőtt az üzemanyagokhoz képest.
„A Közel-Keleten zajló elhúzódó geopolitikai feszültség alapvetően üzemanyag-kínálati sokkot jelent. Ennek következtében az európai gázellátásra, és így a lakossági gázárakra gyakorolt közvetlen hatás erőteljesebb, mint az árampiacokon” – mondta az Euronews Businessnek Ioannis Korras**,** a VaasaETT vezető energiapiaci elemzője.
Hogyan alakultak tehát a háztartási energiaárak az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni február végi közös támadása és Teherán válaszlépései után? Mely országok fővárosaiban ugrott meg leginkább az áram és a gáz lakossági ára Európában?
Az Energie-Control Austria, a MEKH és a VaasaETT által összeállított Household Energy Price Index (HEPI) szerint az uniós fővárosokban 2026. február 2. és április 1. között átlagosan 3,1%-kal csökkentek a háztartási végfelhasználói villamosenergia-árak.
Az átlagár ebben az időszakban 26,13 eurócentről 25,31 eurócentre esett kilowattóránként.
A legnagyobb, 19%-os visszaesést az észt fővárosban, Tallinnban mérték, ezt Koppenhága (15,9%), Stockholm (15,2%) és Ljubljana (15%) követte.
Helsinkiben (11,9%), Rigában (11,6%) és Madridban (10,9%) szintén 10% feletti csökkenést regisztráltak.
Korras emlékeztetett arra, hogy a tavasz rendszerint átmeneti időszak, amelyet a megújuló termelés bővülése és a viszonylag mérsékelt kereslet jellemez: a téli fűtési szezon után járunk, de a nyári hűtési igények még nem tetőznek.
„Ez az évszakos dinamika lehetővé teszi, hogy az olyan piacok, mint a skandináv és az ibériai, árcsökkenésből profitáljanak, ami jól mutatja, hogy bizonyos mértékben leváltak az üzemanyagárak által vezérelt árnyomásról” – mondta.
Vannak olyan országok is, például Spanyolország, Nagy-Britannia és Ciprus, ahol a kormányzati beavatkozások – köztük az energiaadók vagy az áfa csökkentése – fiskális eszközökkel enyhítették a háztartásokra nehezedő terheket.
A legnagyobb, 7,9%-os drágulást Rómában jegyezték fel. Dublinban (5,7%), Lisszabonban (5,4%) és Athénban (3,3%) is meghaladta az áremelkedés a 3%-ot.
Számos európai fővárosban a háztartási áramárak változatlanok maradtak, vagy csak minimálisan módosultak.
Korrashangsúlyozta, hogyazokon a piacokon, ahol a gáztüzelésű erőművek aránya magasabb, és ahol a gáz gyakran meghatározza az áram tőzsdei határárát (például Olaszországban, Írországban és Görögországban), általában erőteljesebben nőnek a nagykereskedelmi villamosenergia-árak, ami végső soron a lakossági számlákban is megjelenik.
A gázárak változása
A vizsgált időszakban az uniós fővárosokban átlagosan 6,8%-kal emelkedtek a háztartási végfelhasználói gázárak: 10,67 c€/kWh-ról 11,40 c€/kWh-ra.
Néhány várost leszámítva a háztartási gázárak szinte mindenütt jelentősen nőttek. Brüsszelben (28,8%), Berlinben (28,6%) és Athénban (21,3%) több mint 20%-os ugrást mértek.
A drágulás Bécsben (16,9%), Amszterdamban (14,8%) és Rómában (10,9%) is meghaladta a 10%-ot.
Számottevő gázáremelkedést tapasztaltak Bukarestben (8,9%), Rigában (8,7%), Londonban (8,6%), Párizsban (7,9%) és Tallinnban (7,2%) is; ezek mind meghaladják az uniós átlagot.
Ezzel szemben Madridban 7,9%-kal csökkentek a gázárak, ami a legnagyobb visszaesésnek számít, ezt követi Ljubljana (4%) és Varsó (3,5%).
„Az áprilisi áram- és gázármozgások közötti eltérés jól mutatja az európai piacokon megfigyelhető jelentős, strukturális szétválást, amelyet az eltérő tüzelőanyag-mix és a kormányzati beavatkozások okoznak” – mondta Korras.
„Míg a gázárakat elsősorban a globális kínálati szűkösség és a geopolitikai kockázatok mozgatták, addig az áramárakat a helyi termelési trendek és a szakpolitikai döntések is befolyásolták.”
Kik fizetik a legtöbbet az energiáért az iráni válság után?
Április elején a háztartási áramárak rendkívül széles skálán mozogtak az európai fővárosokban. Kilowattóránként névértéken Bernben (39,1 c€), Brüsszelben (39 c€), Dublinban (38,5 c€), Berlinben (38,4 c€), Prágában (36,3 c€) és Londonban (35,8 c€) fizetnek a legtöbbet a fogyasztók.
Az uniós fővárosok átlaga 25,3 c€/kWh. A legolcsóbb háztartási áramot Kijevben (8,5 c€), Budapesten (9,6 c€), Podgoricában (11,3 c€) és Belgrádban (11,6 c€) találjuk.
Párizsban 27,2 c€/kWh az ár, Madridban pedig 21,9 c€/kWh.
A fővárosok közötti különbség a gázáraknál is látványos névértéken: Kijevben 1,6 c€/kWh, Stockholmban viszont 35,8 c€/kWh az ár, miközben az uniós átlag 11,4 c€/kWh.
A svéd fővárost Amszterdam (20,3 c€), Bern (15,7 c€), Bécs (15,1 c€), Róma (14,9 c€) és Lisszabon (14,1 c€) követi a rangsor élén.
Kijev után Budapesten (2,7 c€), Belgrádban (4,6 c€) és Zágrábban (4,6 c€) a legolcsóbb a háztartási gáz.
Rómán kívül Párizs (13,8 c€) és Berlin (13,2 c€) is az uniós átlag felett van, míg London (8,7 c€) és Madrid (8,6 c€) az alatt marad.
Az adók és a hálózati díjak, illetve a szállítási költségek aránya országonként jelentősen eltér, és a kormányok a körülményektől függően változtathatnak rajta.