Egy francia energiacég uralja a közel-keleti olajpiacot márciusban: a háborús zavarok közepette tucatnyi nyersolajszállítmányt vásárol.
A Financial Times értesülései szerint a TotalEnergies több mint 1 milliárd dollár (868 millió euró) nyereségre tett szert azzal, hogy közel-keleti olajszállítmányokat vásárolt fel, miközben az Irán körüli konfliktus megbénította a Hormuzi-szoroson zajló hajóforgalmat.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az FT által idézett, a vállalathoz közel álló forrás szerint a francia olajipari óriás kereskedői mintegy 70, májusi berakodásra rendelkezésre álló nyersolajszállítmányt vásároltak az Egyesült Arab Emírségekben és Ománban – több mint kétszer annyit, mint februárban.
A TotalEnergies eddig nem tett érdemi nyilvános nyilatkozatot az ügyről, és az FT-nek azt mondta, hogy kereskedési tevékenységét nem kommentálja.
Hogyan borult fel az olajár-benchmark
Az alkalmat egy, a közel-keleti olaj árazását érintő sajátos zavar teremtette meg.
Az S&P Global Platts, amely a dubaji nyersolaj-benchmarkot – az ázsiai irányú közel-keleti olajexport fő árképzési referenciaértékét – működteti, március 2-án azonnali hatállyal felfüggesztette azoknak a nyersolajfajtáknak a jelölését, amelyeknek a Hormuzi-szoroson kell áthaladniuk, miután a nagy hajóstársaságok a fokozódó biztonsági kockázatok miatt leállították az átkelést a vízi úton.
Az öt, a benchmark meghatározásához szokásosan használt nyersolajfajta közül hármat gyakorlatilag kivontak a forgalomból, így csak az abu-dzabi Murban, amelyet a fudzsairai kikötőből rakodnak, valamint az ománi olaj maradt szállításra elérhető.
A Platts akkori közlése szerint a lépés mintegy 40 százalékkal csökkentette a benchmarkban ténylegesen leszállítható nyersolaj mennyiségét.
Mivel kevesebb fajta olaj maradt a kosárban, és a likviditás is drasztikusan visszaesett, a piac jóval sérülékenyebbé vált azzal szemben, ha egyetlen szereplő domináns pozícióba kerül.
Ezt az űrt használta ki a TotalEnergies.
Az FT szerint bár márciusban mintegy 50 százalékkal élénkebb volt a kereskedés, mint az előző hónapban, egyedül a TotalEnergies tudott annyi részszállítmányra szóló szerződést kötni, hogy abból egy teljes hajórakományt állítson össze.
A dubaji nyersolaj ára hordónként nagyjából 70 dollárról – ahol a konfliktus kirobbanása előtt állt – múlt hétre rekordmagas, mintegy 170 dollárig emelkedett. A nemzetközi etalonként szolgáló Brent közben március közepén érte el csúcsát, hordónként körülbelül 120 dolláron, majd a múlt hét végére nagyjából 113 dollárra korrigált vissza.
„Szétesett” piacok
A TotalEnergies vezérigazgatója, Patrick Pouyanné nyíltan beszélt a zavarok mértékéről, ha magáról a kereskedési nyereségről nem is.
A múlt héten a CNBC-nek nyilatkozva azt mondta, a világ még „soha nem tapasztalt” a mostanihoz fogható finomítói árréseket, az olajtermékek piacát pedig „szétesettnek” nevezte.
Arra figyelmeztetett, hogy ha a konfliktus a nyár folyamán is elhúzódik, az európai földgáz ára akár a millió brit hőegységre vetített 40 dollárt is elérheti – több mint a dupláját a jelenlegi, nagyjából 18 dolláros szintnek.
A vállalat saját közlései is azt mutatják, hogy az üzletet a háború egyszerre sújtja és hajtja felfelé.
A március 13-án kiadott közleményében a TotalEnergies azt írta, hogy Katarban, Irakban és az Egyesült Arab Emírségek partjainál lévő tengeri mezőkön leállt vagy leállítás alatt áll a kitermelés, ami a vállalat globális termelésének mintegy 15 százalékát teszi ki.
Ugyanakkor rámutatott: a közel-keleti hordók a magasabb adóterhek miatt az upstream pénzáramlásnak mindössze mintegy 10 százalékát adják, és a Brent hordónkénti árának 8 dolláros emelkedése már elegendő ahhoz, hogy teljes egészében ellensúlyozza a kieső termelést.
Szorult helyzetben az ázsiai vevők
A dubaji nyersolaj árának megugrása súlyosan érintette az ázsiai finomítókat. Egyesek az Argus értesülései szerint azért lobbiznak a Saudi Aramcónál, hogy az árazási benchmarkot a Platts Dubai-ról az ICE Brentre cserélje.
Március 20-án a Platts újabb lépést tett a benchmark stabilizálására: felfüggesztette a Murban nyersolajra vonatkozó negatív minőségi korrekciót, hogy a lehető legtöbb leszállítható olaj vegyen részt az árképzésben.
A cég közlése szerint a döntést megelőzően kiterjedt visszajelzéseket gyűjtött a piaci szereplőktől, akik támogatták a lépést.