Nyolcéves feszült tárgyalások után megszületik az EU és Ausztrália kereskedelmi megállapodása: pezsgőtől a kritikus ásványokig ez változik, és kiket érint
Nyolc évre, tizenöt tárgyalási fordulóra, egy 2023-ban felfüggesztett egyeztetésre és egy globális kereskedelmi háborúra volt szükség. És most végre megszületett a régóta várt megállapodás.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ezen a héten Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Anthony Albanese ausztrál miniszterelnök szabadkereskedelmi megállapodást pecsételt meg kézfogással, amely alapjaiban ígéri átalakítani a kereskedelmi kapcsolatokat Európa talán legkevesebb gondot okozó partnerével - irigylésre méltó teljesítmény a nemzetközi kereskedelem feszült időszakában.
A legtöbb, az EU-val a közelmúltban tárgyalt partnerrel ellentétben Ausztrália kevés olyan politikai fejfájást okoz, mint amelyek a Mercosur-országokkal vagy Indiával tervezett megállapodásokat kísérték.
A felek egyaránt elkötelezettek a szabályokon alapuló kereskedelem és a demokratikus kormányzás mellett, és egyre inkább tartanak Kínától való túlzott gazdasági függőségüktől. Mindez Canberrát természetes partnerré teszi Brüsszel számára, miközben az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump vámháborújának árnyékában igyekszik diverzifikálni kapcsolatait.
Az Európai Bizottság adatai szerint az EU és Ausztrália közötti kétoldalú árukereskedelem értéke már most meghaladja az évi 49,4 milliárd eurót, de eddig egy sűrű vámdzsungel akadályozta, hogy a felek kiaknázzák a kapcsolat teljes potenciálját.
A megállapodás átvágja ezt a dzsungelt, és hatásai széles körben érezhetők lesznek, különösen az EU oltalom alatt álló termékeinek gyártói számára, akik az Egyesült Államokban visszaeső eladásokkal szembesültek.
Európai áruk a világ másik felén
Az európaiak régóta felárat fizetnek azért, hogy saját termékeik eljussanak az ausztrál boltok polcaira.
Ez most megváltozik. Az ausztrál vámok az európai borra, pezsgőre, gyümölcsre, zöldségre és csokoládéra már az első naptól nullára csökkennek, a sajtok vámai pedig három év alatt tűnnek el.
A pezsgő, a szeszes italok, a kekszek és a tésztafélék is olcsóbbak lesznek az ausztrál pénztáraknál.
Európai termelők számára azonban nem csak az ár számít.
A földrajzi árujelzők - az EU által védett megjelölések, amelyek például megkülönböztetik a Champagne-t a „sima" pezsgőtől, vagy a Pecorino Romanót az általános juhsajttól - régóta vitás pontnak számítottak, most viszont egy rövid átmeneti idő után teljes körű védelmet kapnak.
A feta ügye bonyolultabb: az ausztrál termelők, akik legalább öt éve folyamatosan használják a nevet, továbbra is megtehetik, feltéve, hogy egyértelműen feltüntetik a termék származási helyét.
Az ausztráliai King Valley Prosecco-termelői belföldön továbbra is árusíthatják termékeiket, de exportjuk tíz év múlva leáll.
Más élelmiszerek is olcsóbbá válnak Ausztráliában, például a Kransky füstölt kolbász, az uniós méz és az olívaolaj, míg az európai fogyasztók ezentúl olcsóbb tengeri herkentyűkhöz - köztük homárhoz - juthatnak, valamint ausztrál diófélékhez, például dióhoz, mandulához és makadámdióhoz.
Gyorsítósáv az autóknak
Európai autógyártók régóta nehezen viselik Ausztrália 33 százalékos luxusautó-adóját, amely gyakorlatilag kizárta az EU felső kategóriás modelljeinek zömét a piacról.
A megállapodás nem szünteti meg teljesen ezt az adót, de egy fontos kaput mégis kinyit.
Ausztrália 120 ezer ausztrál dollárra emeli az elektromos autókra vonatkozó luxusautó-adó küszöbét, ami azt jelenti, hogy az EU-ban gyártott elektromos járművek mintegy 75 százaléka többé nem esik a teher alá.
Ausztrália emellett teljesen liberalizálja az uniós személygépkocsik piacra jutását, a teherautókra kivetett vámok pedig rövid idő alatt fokozatosan megszűnnek. Az Európai Bizottság előrejelzése szerint az EU gépjárműexportja akár 52 százalékkal is nőhet.
A német prémiumgyártók - a BMW, a Mercedes és a Porsche - profitálhatnak leggyorsabban a változásokból. Az importált autókra kivetett külön 5 százalékos vámot is eltörölték.
Tejtermékek: 400 millió eurós lehetőség
Az EU 2025-ben csaknem 400 millió euró értékben exportált tejtermékeket Ausztráliába, ennek legnagyobb részét a sajt adta, amelyet vaj, tejporok és csecsemőtápszerek követtek.
A megállapodás jelentős lökést ad ezeknek az áramlásoknak: a Bizottság szerint a tejipari kivitel akár 48 százalékkal is bővülhet.
Az európai ágazati szervezet, az Eucolait jelentős és pozitív lépésnek nevezte az egyezményt, üdvözölve a vámok eltörlését és a földrajzi árujelzők védelmét egyaránt.
A kritikus nyersanyagok játszmája
Itt ér véget a bevásárlókosár, és itt kezdődik a geopolitika.
A megállapodás eltörli az EU vámjait az ausztrál kritikus nyersanyagokra, köztük a lítiumra és a mangánra. Ez fontos lépés, tekintve, hogy mindkét ország aggasztónak tartja: Kína jelenleg a globális ritkaföldfém-feldolgozás mintegy 90 százalékát ellenőrzi, márpedig ezek az ásványok nélkülözhetetlenek az elektromosautó-akkumulátorokhoz, a szélturbinákhoz és a védelmi technológiákhoz.
"Nem függhetünk rá egyetlen beszállítóra sem ilyen létfontosságú összetevők esetében, éppen ezért van szükségünk egymásra" - mondta von der Leyen kedden az ausztrál parlamentben.
Ettől a függőségtől való elmozdulás évek óta Brüsszel deklarált célja.
Ignacio García Bercero, a Bruegel elemzője még 2025 májusában is amellett érvelt, hogy az EU kereskedelmi és beruházási megállapodásainak hálózata kulcsfontosságú a gazdasági ellenálló képesség erősítésében, és a legfontosabb geopolitikai eszköz a szövetségek támogatására a globális kihívások kezelésében. A Bruegel kifejezetten kiemelte az Ausztráliával kötendő megállapodást, Indiával és több kulcsfontosságú ASEAN-partnerrel együtt, mint prioritást.
A gazdák problémája
Nem mindenki ünnepel. Az európai agrárlobbik már átéltek hasonlót - hevesen ellenkeztek a Mercosur-megállapodással szemben - és most sem hátrálnak meg.
A pán-európai Copa-Cogeca mezőgazdasági érdekképviselet elfogadhatatlannak nevezte a kompromisszumokat, az egymást követő kereskedelmi megállapodások összesített hatására hivatkozva.
A marhahús különösen vitatott terület. Az ausztrál marhahús éves kvótája tíz év alatt 30 600 tonnára emelkedik - ez nagyjából az uniós belföldi fogyasztás 0,5 százaléka, és az ausztrál marhahúsexport kevesebb mint 2 százaléka.
Mindkét fél fenntartja a jogot védintézkedések bevezetésére, ha az importhullám a hazai termelők helyzetét veszélyezteti.
A mögöttes, szerkezeti feszültségnek mély gyökerei vannak. André Sapir, a Bruegel vezető kutatója már egy 2023-as elemzésében rámutatott, miért volt eleve politikailag fájdalmas ez a tárgyalási folyamat.
"Ausztrália exportjának csaknem 85 százalékát mezőgazdasági termékek és nyersanyagok adják, míg az EU esetében ezek aránya 20 százalék alatti, ugyanakkor a [feldolgozóipari termékek] az EU kivitelének több mint 80 százalékát, Ausztráliáénak viszont kevesebb mint 10 százalékát teszik ki" - áll az elemzésben.
A feleknek éppen azokban az ágazatokban kellett nyitniuk, ahol gazdáik és munkavállalóik a leginkább ki vannak téve a versenynek.
A tágabb kép
A megállapodás nem a semmiből érkezett.
Amióta Donald Trump visszatért a hatalomba, a kereskedelmi megállapodások az EU számára élesebb geopolitikai súlyt kaptak. Az unió az elmúlt hónapokban Mexikóval, Svájccal és Indonéziával is megállapodásra jutott, miközben a Mercosur-egyezmény az ideiglenes alkalmazás felé halad.
Ausztrália a legújabb, és talán szimbolikusan a legjelentősebb eleme ennek a listának.
Az EU-exportőrök évente több mint 1 milliárd eurót spórolhatnak meg a vámokon, az Ausztráliába irányuló uniós áruexport pedig az Európai Bizottság szerint a következő évtizedben akár harmadával is nőhet.
Most mindkét fél előtt a ratifikáció feladata áll, amely akadályokba ütközhet, ha a gazdák mindkét oldalon komoly ellenállást szerveznek.
A megállapodás az ausztrál hidrogénre kivetett uniós vámok eltörléséről is rendelkezik - ez a részlet a legtöbb tudósításban szinte teljesen elsikkadt.
Egy olyan blokk számára, amely még mindig energiaellátási láncait rendezi át az orosz gáztól való elfordulás után, egy jelentős tiszta hidrogéntermelőhöz való kedvezményes hozzáférés messze túlmutat a címlapokon szereplő számokon.
A hidrogént el lehet égetni tüzelőanyagként, vagy üzemanyagcellákban villamosenergia-termelésre használni, miközben melléktermékként csak víz keletkezik - így az egyik legtisztább elérhető energiaforrás.
A bökkenő, hogy előállításához rengeteg villamos energia kell, Ausztrália pedig jó helyzetben van hatalmas nap- és szélenergia-potenciáljával, amely olcsón és nagy léptékben képes energiával ellátni a termelési folyamatot.
Az EU a korábban Oroszországból importált földgáz helyettesítésére szánja a hidrogént, különösen az olyan energiaigényes nehézipari ágazatokban, mint az acél- és vegyipar, valamint a cementgyártás.