Európában a nemek közötti nyugdíjkülönbség nagyobb, mint a nemek közötti bérkülönbség. Több országban a 30%-ot is meghaladja.
A nemek közötti bérszakadék Európa-szerte jól megfigyelhető jelenség. Az Eurostat adatai szerint 2023-ban az Unió területén a nők 12%-kal kevesebbet kerestek, mint a férfiak, ami azt jelenti, hogy a nők minden 100 euró után, amit a férfiak kerestek, csak 88 eurót kaptak munkájukért.
A nyugdíjak esetében azonban a szakadék még ennél is nagyobb. A 27 európai országban a nőknek jelentősen alacsonyabb nyugdíj jár, mint a férfiaknak. Átlagosan a nők nyugdíjbevétele 22%-kal alacsonyabb a férfiakénál. Néhány jelentős gazdaságban a különbség meghaladja a 35%-ot – az OECD szerint.
2024-ben a nemek közötti nyugdíjkülönbség Észtországban körülbelül 6%, az Egyesült Királyságban pedig 37% volt. Az OECD átlaga 23%, a listán szereplő 27 ország európai átlaga pedig 22%. Ez azt jelenti, hogy Európában átlagosan a nők mindössze 78 euró nyugdíjjövedelmet kapnak, míg a férfiak 100 eurót.
A nemek közötti nyugdíjkülönbség több országban is meghaladja a 30%-ot. Az Egyesült Királyság mellett ezek közé tartozik Hollandia, Ausztria, Luxemburg, Belgium, Svájc és Írország.
A különbség Észtországban, Izlandon, Szlovákiában, Csehországban, Szlovéniában és Dániában a legkisebb, ezeken a helyeken 10% vagy annál kevesebb.
Az "anyasági nyugdíjkülönbség"
A nemek közötti nyugdíjkülönbség sok szempontból a gyerekvállalásból ered, mivel akkor kezdődik, amikor a nők családot alapítanak” – magyarázta Alexandra Niessen-Ruenzi professzor, a Mannheimi Egyetem oktatója az Euronews Business-nek.
Sok nő ugyanis csökkenti munkaidejét, hogy gyermekeiről gondoskodhasson, ami általában részmunkaidős bércsökkentéssel jár.
"Az anyaság és a csökkentett munkaidő mind a jelenlegi jövedelmet, mind a későbbi nyugdíjjogosultságot csökkenti. Ezenkívül alacsonyabb életre szóló bérhez és rövidebb karrierhez vezet, így a nőknek kevesebb rendelkezésre álló jövedelmük marad, amelyet magánnyugdíjba fektethetnek" – tette hozzá Niessen-Ruenzi. Azt is hangsúlyozta, hogy az országok közötti különbségek a gondozási munkák és a háztartási feladatok nemi sztereotípiákra épülő mintáinak eltéréseit tükrözik. A konzervatív jóléti államok, mint például Németország, a nők magas részmunkaidős foglalkoztatási arányát, a hosszú karrier-megszakításokat és a közös háztartási adózást ötvözik, amelyek mindegyike növeli ezt a különbséget.
Ezzel szemben az északi és egyes közép- és kelet-európai országokban általában sokkal kisebb a nemek közötti nyugdíjkülönbség. Ezekben az országokban a nők teljes munkaidős foglalkoztatási előzményei általában jobban hasonlítanak a férfiakéra, a gyermekgondozás széles körben elérhető, és a nyugdíjrendszerek több újraelosztási elemet vagy gondozási évekért járó kreditpontot tartalmaznak.
Továbbra is jelentősek a különbségek, de fokozatos előrelépés tapasztalható
Az európai országok átlagos nemek közötti nyugdíjkülönbsége 2007-ben 28%-ról 2024-re 22%-ra csökkent. A legjelentősebb csökkenés Szlovéniában, Németországban és Görögországban történt, ahol a különbség több mint 15 százalékponttal csökkent az elmúlt 17 évben.
A csökkenés Norvégiában, Portugáliában, Törökországban és Luxemburgban is meghaladja a 10 százalékpontot.
"A férfiak és nők közti munkaerő-piaci különbségek erőteljes csökkenése sok országban ösztönzi a nemek közötti nyugdíjkülönbség csökkenését, de időbe telik, mire ezek a változások teljes mértékben tükröződnek a nyugdíjkülönbségek csökkenésében" – állapítja meg az OECD Pensions at a Glance 2025 című jelentése.
A 27 ország közül csak háromban nőtt a nemek közötti nyugdíjkülönbség 2 százalékponttal: Ausztriában, Észtországban és Belgiumban. Az összes többi országban csökkent, bár egyes esetekben a változás nagyon csekély volt.
A hosszú távú egyenlőtlenségek következménye
"Ezek a különbségek a nők munkaviszonyának során felhalmozódó hosszú távú egyenlőtlenségekből fakadnak, amelyek tükrözik a munkaerőpiacok, a családpolitika és a nyugdíjrendszer kialakításának kölcsönhatását” – nyilatkozta Antonio Abatemarco professzor, a Salerno-i Egyetem oktatója az Euronews Business-nek. "A különbség tehát nem egyetlen önálló jelenség, sokkal inkább három, egymással összefüggő strukturális tényező eredménye" - tette hozzá.
Először is, magyarázta Abatemarco, sok európai országban – főleg Dél- és Kelet-Európában – a nők munkaerő-piaci részvétele történelmileg elmaradt a férfiakétól, és gyakran olyan informális szektorokban dolgoztak, ahol nem fizettek nyugdíjjárulékot. Az olyan tevékenységek, mint a háztartási szolgáltatások, továbbra is nagyrészt informálisak és túlnyomórészt nők végzik őket, ami azt jelenti, hogy a ledolgozott évek nem feltétlenül jelentenek nyugdíjjogosultságot.
Kiemelte a gondozási feladatok hatását is, mondván, a nyugat-európai országokban a fő probléma már nem a munkaerőpiacra való belépés, hanem az anyaság és a gondozási feladatok miatti megszakítások. Az olyan országokban, mint Németország vagy Ausztria, a szülési szabadságról visszatérő nők gyakran részmunkaidőben dolgoznak, ami kevesebb járulékfizetést és lassabb bérnövekedést eredményez.
Végül pedig rámutatott arra, hogy a nők a nyugdíjrendszer legutóbbi reformjai miatt hátrányba kerültek. Például az OECD "Pensions at a Glance 2025" jelentése szerint Szlovénia 1999 óta a férfiakénál nagyobb mértékben emelte a nők nyugdíjkorhatárát, ezzel csökkentve a nemek közötti különbségeket.
Állami nyugdíjak kontra munkáltatói nyugdíjak
Inés Guillemyn, az Antwerpeni Egyetem doktorandusza kiemelte az állami és a munkáltatói nyugdíjak relatív jelentőségét a teljes nyugdíjjövedelemben. Az olyan országokban, ahol erős többpilléres nyugdíjrendszer működik, mint például Hollandiában, a nyugdíjjövedelem nagyobb része közvetlenül kapcsolódik a korábbi foglalkoztatáshoz és a korábbi bérekhez. Mivel a munkáltatói nyugdíjrendszerekhez való hozzáférés és a hozzájárulások nagymértékben nemekhez kötöttek, és ezek a magánrendszerek gyakran nem rendelkeznek szolidaritási mechanizmusokkal, a magánnyugdíjak általában növelik a nemek közötti egyenlőtlenségeket.