Európában nagyobb a nemek közötti nyugdíjszakadék, mint a bérkülönbség: több országban meghaladja a 30 százalékot
A nemek közötti bérkülönbség egész Európában jól ismert jelenség. Az EU-ban a nők 2023-ban átlagosan 12%-kal kerestek kevesebbet a férfiaknál az Eurostat adatai szerint, vagyis minden 100 eurónyi férfikeresetre mindössze 88 eurónyi női bér jutott.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A rés még nagyobb a nyugdíjak esetében. A 27 vizsgált európai országban, köztük EU-n kívüliekkel is, a nők lényegesen alacsonyabb nyugdíjat kapnak, mint a férfiak. Átlagosan a nők nyugdíjbevétele 22%-kal marad el a férfiakétól. Néhány jelentős gazdaságban a különbség meghaladja a 35%-ot az OECD szerint.
2024-ben a nemek közötti nyugdíjrés Észtországban mintegy 6%, az Egyesült Királyságban 37% volt. Az OECD-átlag 23%, a listán szereplő 27 ország európai átlaga pedig 22%. Ez azt jelenti, hogy Európában átlagosan a nők 78 eurónyi nyugdíjbevételt kapnak, miközben a férfiak 100 eurót.
Több országban is 30% fölött van a nemek közötti nyugdíjrés. Az Egyesült Királyság mellett ide tartozik Hollandia, Ausztria, Luxemburg, Belgium, Svájc és Írország.
A legkisebb különbségek Észtországban, Izlandon, Szlovákiában, Csehországban, Szlovéniában és Dániában mérhetők, mindegyikben legfeljebb 10%.
„Anyasághoz köthető nyugdíjrés”
„A nemek közötti nyugdíjrés sok szempontból egy anyasági nyugdíjrés, mivel akkor kezd igazán kinyílni, amikor a nők családot alapítanak” – mondta Alexandra Niessen-Ruenzi, a Mannheimi Egyetem professzora az Euronews Businessnek.
Rámutatott, hogy sok nő csökkenti munkaidejét a gyermekek ellátása érdekében, ami jellemzően részmunkaidős bérhátránnyal jár.
„Az anyaság és a csökkentett munkaidő egyszerre szorítja le a jelenlegi jövedelmet és a későbbi nyugdíjjogosultságokat. Emellett alacsonyabb életpálya-keresetet és rövidebb karriert eredményez, így a nőknek kevesebb elkölthető jövedelmük marad magánnyugdíjakba fektetni” – tette hozzá.
Niessen-Ruenzi hangsúlyozta, hogy az országok közötti különbségek a gondozási munkák és a háztartási feladatok nemi sztereotípiák által meghatározott mintázatait tükrözik. A konzervatív jóléti államokban, például Németországban, egyszerre jellemző a magas női részmunkaidős foglalkoztatás, a hosszú karrierszakadások és a háztartási szintű közös adózás; mindez tovább növeli a nyugdíjrés mértékét.
Ezzel szemben a skandináv és néhány közép- és kelet-európai országban általában jóval kisebb a nemek közötti nyugdíjrés. Ezekben az államokban a nők teljes munkaidős foglalkoztatási előélete sokkal inkább hasonlít a férfiakéhoz, a gyermekellátás széles körben elérhető, a nyugdíjrendszerek pedig több újraelosztó elemet vagy gondozási évek után járó jóváírást tartalmaznak.
A különbségek továbbra is jelentősek, de lassú javulás látszik
Az európai országok átlagos nemek közötti nyugdíjrésének mértéke 2007 és 2024 között 28%-ról 22%-ra csökkent. A legnagyobb visszaesés Szlovéniában, Németországban és Görögországban történt, ahol 17 év alatt több mint 15 százalékponttal szűkült a különbség.
A csökkenés Norvégiában, Portugáliában, Törökországban és Luxemburgban is meghaladta a 10 százalékpontot.
„Számos országban a férfiak és nők közötti munkaerőpiaci különbségek erőteljes mérséklődése hajtja a GPG csökkenését, de időbe telik, míg ezek a változások teljes mértékben megjelennek az alacsonyabb nyugdíjegyenlőtlenségekben” – állapította meg az OECD Pensions at a Glance 2025 című jelentése.
A 27 ország közül mindössze háromban – Ausztriában, Észtországban és Belgiumban – nőtt 2 százalékponttal a nemek közötti nyugdíjrés. Minden más országban csökkent, bár néhol csak egészen kis mértékben.
A hosszú távú egyenlőtlenségek következménye
„Ezek a különbségek a nők teljes munkával töltött életútja során felhalmozódó, hosszú távú egyenlőtlenségekből fakadnak, és azt tükrözik, miként hat egymásra a munkaerőpiac, a családpolitika és a nyugdíjrendszerek felépítése” – mondta Antonio Abatemarco, a Salernói Egyetem professzora az Euronews Businessnek. „A nyugdíjrés tehát nem egyetlen jelenség, hanem három, egymással összefüggő strukturális tényező eredője.”
Először is Abatemarco kifejtette, hogy számos európai országban – különösen Dél- és Kelet-Európában – a nők munkaerő-piaci részvétele történelmileg elmaradt a férfiakétól, és gyakran olyan informális szektorokban zajlott, ahol nem fizettek nyugdíjjárulékot. A háztartási szolgáltatásokhoz hasonló tevékenységek ma is nagyrészt informálisak és túlnyomórészt nőkhöz kötődnek, így előfordulhat, hogy hosszú évek munkája egyáltalán nem jelenik meg nyugdíjjogosultságként.
Másodszor, kiemelte a gondozási feladatok hatását. Nyugat-európai országokban szerinte már nem a munkaerőpiacra való belépés jelenti a fő problémát, hanem az anyaság és a gondozási feladatok miatti megszakítások. Olyan országokban, mint Németország vagy Ausztria, a szülési szabadságról visszatérő nők gyakran részmunkaidőbe mennek át, ami kevesebb befizetéssel és lassabb bérnövekedéssel jár.
Végül Abatemarco arra is rámutatott, hogy az utóbbi időben végrehajtott nyugdíjreformok miatt a nők sok esetben rosszabbul járnak. Az OECD Pensions at a Glance 2025 jelentése például megállapítja, hogy Szlovénia 1999 óta nagyobb mértékben emelte a nők nyugdíjkorhatárát, mint a férfiakét, ami mérsékelte a nemek közötti különbségeket.
Állami nyugdíjak és munkáltatói nyugdíjak
Inés Guillemyn, az Antwerpi Egyetem doktori hallgatója arra hívta fel a figyelmet, milyen arányban járulnak hozzá az állami és a munkáltatói nyugdíjak az összes nyugdíjbevételhez. Az olyan, erős többpilléres nyugdíjrendszerrel rendelkező országokban, mint Hollandia, a nyugdíjbevételek nagyobb hányada kötődik közvetlenül a korábbi foglalkoztatáshoz és a bérekhez. Mivel a munkáltatói nyugdíjprogramokhoz való hozzáférés és a befizetések erősen nemi alapon különülnek el, és ezek a magánrendszerek gyakran nélkülözik a szolidaritási mechanizmusokat, a magánnyugdíjak többnyire tovább mélyítik a nemek közötti különbségeket.