Franciaország 2026-os kilátásait a növekvő adósság, magas deficit és patthelyzet korlátozza; a mérsékelt növekedést a gyenge konszolidáció és reformfáradtság fékezi.
Franciaország úgy fordul a 2026-os évre, hogy gazdasága továbbra is ellenálló, de egyre inkább gúzsba kötik a magas államháztartási hiányok és az elhúzódó politikai patthelyzet.
Bár az infláció enyhülésével és a finanszírozási feltételek javulásával szerény növekedési élénkülés várható, a hitelminősítők és a bankok arra figyelmeztetnek, hogy a gyenge költségvetési konszolidáció és a törvényhozási patthelyzet immár Franciaország kilátásainak tartós, strukturális elemei.
Ezeket az aggodalmakat erősítette, hogy a KBRA hitelminősítő múlt héten AA-ra rontotta Franciaország hosszú lejáratú államadós-minősítését, tartósan magas hiányokra és romló adósságpályára hivatkozva. Az eddigi negatívról stabilra módosított kilátás mellett az ügynökség arra figyelmeztetett, hogy határozott reformok és kiadásfék nélkül a francia állami hitelmutatók tovább nyomás alatt maradnak.
„Franciaország kivételes likviditási hozzáférése ellenére a széttagolt politikai környezet rontja a hitelmutatókat, mert gátolja az érdemi költségvetési konszolidációt és magas szinten tartja a hiányokat” – mondta az Euronewsnak Ken Egan, a KBRA szuverén minősítésekért felelős vezető igazgatója.
Visszafogott marad a francia növekedés
Franciaország kényes átmenet előtt áll. Lassul a növekedés, emelkedik az adósság, és a 2027-es elnökválasztás közeledtével szűkül a költségvetési konszolidáció mozgástere.
Bár a recesszió kockázata továbbra is korlátozott, egyre szűkösebb az a tér, amelyben a közpénzügyek rendbetétele nem fékezi a gazdasági tevékenységet.
A KBRA szerint a GDP-növekedés 2024-ben 1,1 százalékra lassult, 2025-ben pedig mintegy 0,8 százalék lehet. A kibocsátást számottevően visszafogja a gyenge belső kereslet, a visszafogott beruházások és a geopolitikához, illetve a kereskedelmi széttöredezettséghez kapcsolódó tartós bizonytalanság.
A háztartások fogyasztása az infláció csökkenése és a reálbérek javulása ellenére is óvatos maradt, mivel a megtakarítási ráta továbbra is magas.
A beruházásokat a magasabb kamatszintek késleltetett hatásai is fékezték, különösen az építőiparban és más kamatérzékeny ágazatokban. A Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) és a France 2030 programok várhatóan nyújtanak némi támaszt, de átfogóbb reformok hiányában az összhatás korlátozott maradhat.
Pozitívum, hogy Franciaországban élesen visszaesett az infláció, némi könnyebbséget hozva a háztartásoknak a hosszan tartó áremelkedési nyomás után.
A harmonizált, összesített infláció 2025 végére éves alapon 0,9 százalékra esett, jóval az Európai Központi Bank célja alatt és az eurózóna átlagánál is alacsonyabbra.
A gyors dezinfláció egyrészt a szabályozott energiaárak kiigazítását, másrészt a visszafogott bérezési dinamikát tükrözi.
A politika hátráltatja a költségvetési végrehajtást
A költségvetési előrehaladás egyik fő korlátja az egyre széttöredezettebb politikai színtér Franciaországban.
Emmanuel Macron elnök második ciklusát költségvetési patthelyzetek sorozata, a parlamenti abszolút többség elvesztése és a fontos törvények elfogadásának egyre nagyobb nehézségei kísérték.
A többszöri bizalmatlansági indítványok és az alkotmányos eszközök gyakori alkalmazása a döntéshozatalban fennálló mélyebb, strukturális patthelyzetre világít rá.
A költségvetési reformok előmozdítására tett erőfeszítések, köztük a vitatott 2023-as nyugdíjreform, késedelmet szenvedtek vagy felfüggesztésre kerültek, miközben a kormány törékeny parlamenti támogatást próbál biztosítani.
A nyugdíjintézkedések ideiglenes elhalasztása – amelyek 2027-re eredetileg évi 11 milliárd euró megtakarítást hoztak volna – jól példázza e politikai kompromisszumok árát.
A módosítások alapján a reform 2026-ban már csak 100 millió eurós megtakarítást hozhat.
Egan, a KBRA szakértője arra figyelmeztetett, hogy a politikai irányvonal körüli bizonytalanság most „felárat rak a francia államadósságra”, ami a befektetők növekvő óvatosságát tükrözi. Hozzátette: bár időnként megjelenhet a politikai kohézió bizonyos fokú javulása, „az összkép továbbra is tartós széttagoltság, amelynek enyhülésére alig látszik jel, sőt még erősödhet is”.
A közpénzügyek jelentik a legfőbb sebezhetőséget
A Nemzetközi Valutaalap előrejelzése szerint Franciaország adósság/GDP aránya a 2025-ös mintegy 116 százalékról 2030-ra közel 130 százalékra emelkedik, eltérve az eurózóna nagy részében látható konszolidációs pályáktól.
A növekvő kamatfizetések tovább súlyosbítják a költségvetési terheket. A francia Államkincstár szerint az adósságfinanszírozás költségei 2026-ban 59,3 milliárd euróra ugranak a 2020-as 36,2 milliárd euróról.
Franciaország továbbra is elsődleges költségvetési hiányt mutat, amelyet 2026 és 2030 között 3,4 százalékra becsülnek, ami rontja az adósságpálya stabilizálásának esélyeit.
„A növekvő finanszírozási költségek és az erősödő kiadási nyomások azt jelentik, hogy az érdemi konszolidáció tartós, több éven át tartó erőfeszítést igényel” – figyelmeztet a KBRA jelentése.
Bár az állami bevételek továbbra is magasak, a GDP több mint 51 százalékát teszik ki, a további emelés mozgástere korlátozott, hiszen Franciaország már most is az OECD-ben a legmagasabb adóterhelésű országok közé tartozik.
Ugyanakkor a kiadásokra nehezedő strukturális nyomás, különösen a nyugdíjak és a védelem terén, várhatóan fennmarad.
Erős piaci hozzáférés tompítja a rövid távú kockázatokat
A gyengeségek ellenére a KBRA hangsúlyozza, hogy Franciaország rendkívüli finanszírozási mozgástérrel rendelkezik. A francia államkötvényeket mély likviditás, sokszínű befektetői bázis és az ország eurózónán belüli központi státusza támogatja.
Ezek a tényezők a fokozott politikai bizonytalanság közepette is segítik a zökkenőmentes piaci hozzáférést.
A KBRA szerint az erős piaci hozzáférés és a gyenge költségvetési alapmutatók közötti egyensúly határozza meg Franciaország kilátásait 2026 felé haladva.
Bár a bőséges likviditás csökkenti a rövid távú kockázatokat, az ügynökség arra figyelmeztet, hogy tartós költségvetési konszolidáció és nagyobb politikai stabilitás nélkül Franciaország adósságterhe várhatóan tovább emelkedik, középtávon szűkítve a szakpolitikai mozgásteret.