Johan Elvnerttel, az Erdőalapú Technológiai Platform főtitkárával beszélgettünk.
Európa papír- és cellulózipara a világon a második legnagyobb. A 2014-es adatok alapján az ágazat több mint 130 millió tonnát állított elő - ez a globális termelés körülbelül 23% -a. Becslések szerint ebből 11 millió tonna nem újrahasznosítható hulladék lett.
Az EU papírlánc-projektjének célja, hogy hasznosítsa ezt a papírhulladékot, hogy más iparágak, például az építőipar és a bányászat aztán erőforrásként használhassák fel.
Azért, hogy többet megtudjunk arról, hogyan helyettesítik papírhulladékkal és más faalapú anyagokkal a fosszilis tüzelőanyagokat, mint a szenet és az olajat, a Business Planet Johan Elvnerttel, az erdőalapú technológiai platform főtitkárával beszélgetett.
Euronews: A cellulóz- és papíripar eléggé sok erőforrást igényel: átalakul-e az ágazat a fenntarthatóbbá válás érdekében?
Johan Elvnert: Az EU cellulóz- és papíripara a lehető legtöbbször újrahasznosítja az egyes papírszálakat, de végül a szál egyszerűen túl rövid ahhoz, hogy újra felhasználható legyen, és az olyan hulladékok, mint a festékmaradványok, ásványi töltőanyagok vagy az eldobott papírzacskóba ragadt élelmiszerek, felhalmozódnak. Ami nem használható fel a termékekhez, abból elégetéskor főleg energiát nyernek, de az ipar nagyon keményen dolgozik azon, hogy a mai hulladékot felhasználják a holnap termékeihez. A Papírlánc-projekt jó példa erre. Egy másik példa pedig a halgazdaságok élelmiszer-termesztése és a cellulózüzemek tisztítóvize. Legjobb tehát, ha nem hulladékként gondolunk rá, hanem erőforrásként.
EN: Vagyis a fa egy új korszakát éljük?
JE: A fa fantasztikus és megújuló. És az embereknek sok izgalmas ötletük van, hogy hogyan lehet a fosszilis anyagokat fával helyettesíteni. Például a kutatók átlátszó fát fejlesztenek, amely helyettesítheti az üveget. De nagyon örülök, amikor olyan hagyományos termékeket látok, mint a papírzacskók visszatérése, vagy olyan fa felhasználásával készült épületek, amelyek valóban szén-dioxidot tárolnak a városokban.
EN: Néhány ilyen fa és biobázisú anyag egyszerűen túl drága, ezért nem helyettesítjük őket fosszilis tüzelőanyagokkal?
JE: Ez így van, mivel az olaj olyan olcsó, az emberek kitalálták, hogyan lehet szinte mindenhez használni. Sajnos azonban hulladékot termel és szén-dioxidot juttat a légkörbe. Az emberek tisztában vannak ezekkel a problémákkal, és alternatívákat akarnak. Az erdészetben kitaláljuk, hogyan lehet ezt biztosítani. És ott vannak a faalapú textíliák, a "zöld" vegyszerek az egészségügyi termékeken. Tehát betemetjük a szakadékot.
EN: Nem kellene inkább védenünk az erdőket, mint még többet kivágni?
JE: Magam is egy családi erdő tulajdonosa vagyok, így tudom, hogy egyszerre lehetséges használni és védeni is az erdőt. A fákat a nagyszüleim ültették, én pedig most "betakarítok", aztán én is elültettem azokat a fákat, amelyeket a következő generációk fognak kivágni. Óriási ajándék látni a vadon élő állatokat, például a jávorszarvasokat és a vaddisznókat az erdőnkben. Amikor kivágunk egy fát, tudom, hogy fenntartható dolgokra használják majd őket, olyanokra, amelyekre az embereknek tényleg szükségük van.