XI. Pius Mercedesétől II. János Pál pápamobiljáig: nyolc történelmi jármű mutatja, hogyan változtak a pápák autói. A Vatikáni Múzeumok kiállítása egy évszázad történetét idézi fel technológia, érdekességek és biztonság között.
Volt olyan pápa, aki egyetlen gomb megnyomásával jelezhette a sofőrnek, mikor gyorsítson, mikor lassítson, sőt azt is, mikor térjen vissza a Vatikánba. Egy másik viszont, hogy a tömeg jobban láthassa, egy személyautót nyitott járművé alakíttatott. És ott van II. János Pál, aki a hívek köszöntésére még egy borbékszéket is pápai ülésként használt.
A pápák autói jóval többről mesélnek, mint motorokról, karosszériákról és kényelemről. Megmutatják a pápák jellemét, azt, hogyan vannak jelen az emberek között, és különösen azt, hogyan változott a pápaság kommunikációja: a limuzinok ünnepélyességétől a hívekkel való közvetlen kapcsolat kereséséig, valamint annak szükségletéig, hogy megvédjék azt, aki állandó reflektorfényben utazik.
Ezt a történetet járja végig a „Egy évszázadnyi papamobil” című kiállítás, amelyet október 28-án nyitottak meg a Vatikáni Múzeumokban (forrás: olasz), és amely másnaptól látogatható a nagyközönség számára. Nyolc történelmi Mercedes-Benz gépkocsi csaknem száz év pápai közlekedését mutatja be. Kísérőként egy 1886-os Benz Patent-Motorwagen, amelyet az autótörténelem első gépkocsijának tartanak, valamint egy új Mercedes-Benz S-osztály ad tágabb képet az autó fejlődéséről.
Ennek a történetnek a lényegét Sandro Barbagallo, a Vatikáni Múzeumok történeti gyűjteményeinek kurátora foglalja össze: „Az üzenet egészen egyszerű: a pápai mobilitás azért van, hogy a pápa az egész világon mindenkihez közel kerülhessen. Az autók használata nem pusztán annyit jelent, hogy a Szentatya a Vatikánváros területén belül közlekedik.”
Ebben a történetben valamennyi pápa valamilyen módon hátrahagyta a maga nyomát. Még azzal is, hogy milyen járművel kívánt utazni.
XI. Pius, az autók szerelmese pápa
A Mercedes-Benz és a Vatikán hivatalos kapcsolata 1930-ban kezdődik, amikor XI. Pius egy Nürburg 460 (W 08) típusú, a német autógyár által adományozott nagy limuzint kap. Ez az első Mercedes, amelyet egy pápa rendszeresen használ.
Achille Ratti, akit 1922-ben választottak pápává, művelt, tudós alkatú, hegyekért rajongó ember volt, korábban alpinista és felfedező. Olyan pápa, aki hozzászokott ahhoz, hogy messzire tekintsen, és nem zárkózott el kora újításaitól. Az autó egyben eszközzé válik arra, hogy kilépjen a Vatikánból, a pápák úgynevezett fogságának hosszú időszaka után, amely az 1870-ben megszűnt Pápai Állam végétől kezdve tartott.
A Nürburg 460 messze nem egy szokványos reprezentációs autó: a belsejét kifejezetten a pápa számára alakították ki, a Szentatyának külön, nemes selyem brokáttal bevont ülés, válogatott faanyagok, fém díszítőelemek és díszített mennyezet került az autóba. Olyan, mint egy utazó szalon, amelynek célja, hogy kiemelje a pápai személy tekintélyét.
De nem csupán a fényűzésről volt szó. Az akkori pápai autók némelyikében valódi vezérlőpult is volt: a pápa a sofőrnek „Előre”, „Lassabban”, „Jobbra” és „Vissza a Vatikánba” feliratú gombok segítségével adhatta át utasításait. Tulajdonképpen egy korai távirányító.
XXIII. János, a „jó pápa”, aki kinyitja az ablakokat
XXIII. Jánossal a pápa nyilvános jelenlétének felfogása is megváltozik. Angelo Roncalli, a „jó pápa” informális stílusú, derűs természetű, és ösztönösen jól teremt kapcsolatot az emberekkel. Az ő pápasága, amelyet a II. Vatikáni Zsinat határoz meg, az egyházat nagyobb párbeszéd és nyitottság időszaka felé vezeti.
Az autók is követni kezdik ezt az átalakulást. 1960-ban érkezik a Mercedes 300 d Landaulet (W 189), amelynek hátsó ablakai teljesen eltávolíthatók, így a pápa jobban látható, és könnyebben üdvözölheti az embereket a nyilvános megjelenéseken.
Az apró megoldások már egy olyan járműről tanúskodnak, amelyet a legfontosabb utas igényei köré terveztek: elektromosan állítható középső ülés, kézre eső klímavezérlők és kommunikációs eszközök, automatikusan lenyíló fellépők, amelyek megkönnyítik a beszállást és a kiszállást.
A Mercedes mintha megértette volna, hogy a pápa autójának nem csupán az a feladata, hogy célba juttassa: lehetővé kell tennie, hogy az út során is találkozhasson az emberekkel.
VI. Pál, az utazó pápa, aki megalkotja a papamobilt
Ha van pápa, aki a pápai kommunikáció alapvető részévé tette az utazást, az VI. Pál. Giovanni Battista Montini az első modern kori pápa, aki repülővel utazik, és nemzetközi apostoli útjain olyan helyekre is eljut, ahol korábban pápa még sohasem járt.
1964-ben a Szentföldre repül, majd 1965-ben Indiába, az azt követő években pedig más kontinensekre is. A pápa nemcsak Rómából kíván a hívekhez szólni: országukban akarja elérni őket, találkozni velük, és közelről láthatóvá válni.
Az ő, 1965-ben kapott Mercedes 600 Pullman Landaulet (W 100) autójának hátsó részén nyitható tető van, kifejezetten azért, hogy a pápa köszönteni tudja a tömeget.
1967-ben érkezik egy Mercedes 300 SEL Pullman (W 109) is, amely szintén a pápai autók fejlődésének fontos állomása.
Ám a modern papamobil születése elsősorban gyakorlati igényhez kapcsolódik. Barbagallo elmondása szerint „VI. Pálig, majd utána I. János Pál idején is, akinek, mint mindannyian tudjuk, nagyon rövid volt a pápasága, a pápa az audiencián, sőt a VI. Pál-teremben tartott audienciákra is hordozható trónszéken vonult be.”
Ez az első jármű még sorozatgyártású autó volt, amelyet a pápa rendelkezésére bocsátottak. Mégis döntő változást jelzett: a pápát nem csupán szállítani kellett, hanem át is haladhatott a téren, és minden zarándok láthatta.
A hagyományos pápai limuzinok és a papamobilok közötti különbség megértéséhez Barbagallo a járművek fejlődését idézi fel: „Az evolúció oda vezetett, hogy a tervezésben egyszerre hangsúlyozták a pápa kényelmét, a pápa biztonságát, valamint azt, hogy a pápa látható legyen. A limuzinokban, vagyis a fekete autókban a pápát csak azok látják, akik az ő oldalán állnak, míg a papamobilban minden irányból, jobbról, balról, elölről és hátulról is egyformán látható. Ez teremti meg természetesen a különbséget a kétféle közlekedési eszköz között.”
II. János Pál, a tömegek pápája és a borbékszék
II. János Pál idején a papamobil valódi ikonná válik. Karol Wojtyła erőteljes fizikai jelenléttel bíró pápa, aki hozzászokott a közvetlen kapcsolathoz, a nagy nemzetközi utazásokhoz és az óriási tömegekhez. Mielőtt pápa lett, színész, költő, sportkedvelő és a hegyek szerelmese volt. Nem meglepő, hogy a zárt limuzinban való ülés gondolata nem vonzotta különösebben.
Kezdetektől fogva elutasítja a hagyományos hordozható trónszék használatát, azt a kézi hordozós ülőalkalmatosságot, amelyen a pápákat a szertartások során vitték. Inkább motoros járművet választ, amelyben szabadabban mozoghat, és köszöntheti az embereket.
Itt jön a papamobilok történetének egyik legszórakoztatóbb érdekessége: néhány első, nyitott járműben egy forgatható borbékszéket alakítottak át ülőhelynek, amelyet fém alapra szereltek. Meglehetősen szokatlan ülés a katolikus egyház fejének, de lehetővé tette, hogy minden irányba elfordulva köszöntse a tömeget.
Az a Mercedes, amely a modern papamobil képét rögzíti a kollektív emlékezetben, 1980-ban érkezik, II. János Pál németországi útja alkalmából. Egy 230 G (W 460), a G-osztály alapjaira építve, magasított üléssel és a hátsó részén nagy, átlátszó kupolával. A pápa minden irányból látható, miközben védve van az időjárástól.
1981. május 13-án azonban mindent megváltoztat a Szent Péter téren elkövetett merénylet. Ettől kezdve a pápa biztonsága központi jelentőségűvé válik, és a papamobilokat fokozatosan golyóálló védelmi elemekkel látják el.
Barbagallo felidézi: „Az első papamobil természetesen sorozatgyártású autó volt, amelyet a pápa használatára adtak, semmiféle különösebb kényelmet vagy biztonsági megoldást nem tartalmazott. Ám azután olyan fejlődés indult el, amely sajnos szomorúan kapcsolódik a II. János Pál elleni, Szent Péter téren elkövetett merénylethez: ezt követően jelennek meg a erősen páncélozott papamobilok, amilyenek ma is.”
A G-osztály az ő pápasága egyik legjellegzetesebb modelljévé válik. 1997-ben érkezik a Mercedes S 500 hosszú tengelytávú Landaulet (140-es sorozat), hidraulikusan működtethető hátsó vászontetővel és tágas pápai üléssel.
2002-ben a pápai járművek történetéhez csatlakozik a Mercedes ML 430 „Papamobile” (W 163), egy újabb, a pápa igényeihez igazított terepjáró.
XVI. Benedek, a technológia és a védelem keresése
XVI. Benedekkel ismét változik a stílus. Joseph Ratzinger, teológus és értelmiségi, visszafogottabban viszonyul az elődje látványos jelenlétéhez, de nem mond le a hívekkel való közeli találkozások hagyományáról.
2012-ben érkezik a Mercedes ML 500 „Papamobile” (W 166), nagyobb üvegfelületekkel, hogy javítsa a láthatóságot, és kevésbé éles határt húzzon a pápa és azok között, akikkel az út során találkozik.
Ez a papamobil próbálja összehangolni két, immár elválaszthatatlan igényt: a védelmet és a közelséget. A pápának láthatónak kell lennie, ugyanakkor biztonságos körülmények között kell tudnia mozogni.
Egy autó, amely több, mint egyszerű autó
Ma a papamobil jóval több, mint közlekedési eszköz. Olyan eszköz, amelyen keresztül a pápa fizikailag eljuthat a hívekhez, köszöntheti és megáldhatja őket. Ahogyan XIV. Leó a kiállítás megnyitóján emlékeztetett rá, ez a jármű arra szolgál, hogy a pápát közelebb hozza az emberekhez.
És van egy érdekes részlet, amely megmutatja, mennyire különleges a kapcsolat ezekkel a járművekkel: a pápának fenntartott ülés nem olyan, mint a többi. Elvben senkinek sem szabadna oda leülnie, és minden apró elemét, az ülés helyzetétől a kapaszkodórúdig, az ő igényeihez igazítják. Még a rúd is fűthető, amelybe a pápa kapaszkodik, amikor állva utazik.
A Vatikáni Múzeumok kiállítása, amelyet a Quadrato kert üveg pavilonjában rendeztek be, 2027. január 28-ig lesz nyitva. Jó alkalom arra, hogy felfedezze: az is sokat elárul egy pápa világban betöltött szerepéről, ahogyan az utazást megválasztja.
A kiállított pápai járművek
· Mercedes-Benz Nürburg 460 (W 08), 1930
· Mercedes-Benz 300 d Landaulet (W 189), 1960
· Mercedes-Benz 600 Pullman Landaulet (W 100), 1965
· Mercedes-Benz 300 SEL Pullman (W 109), 1967
· Mercedes-Benz 230 G (W 460), 1980
· Mercedes-Benz S 500 passo lungo Landaulet (serie 140), 1997
· Mercedes-Benz ML 430 „Papamobile” (W 163), 2002
· Mercedes-Benz ML 500 „Papamobile” (W 166), 2012
Másik két jármű tovább tágítja a kiállítás történelmi perspektíváját. Egy 1886-os Benz Patent-Motorwagen és egy új Mercedes-Benz S-osztály.