2005-ben egy programozási hiba járványt indított el a World of Warcraftban, amit a járványkutatók az emberi viselkedés vizsgálatára használtak, és amelyet a COVID–19 tett újra aktuálissá.
Visszatérés a klasszikus Azerothba. Ez volt az az ígéret, amellyel a Blizzard november 4-én világszerte elindította a 'World of Warcraft Forever' változatot. Egyeseknek ez a korábbi korszakhoz való visszatérést jelentette, ahol a nosztalgia szolgál az eladások hajtóerejéül, mások számára viszont ez az időszak egy járvánnyal forrt össze.
2005 szeptemberében egy programozási hiba a Sangre Corrupta (Corrupted Blood) nevű varázslatot, amelyet eredetileg egyetlen csatára szántak egy kazamatavezér ellen, fertőző betegséggé változtatta, amely elárasztotta a játék virtuális városait. A hiba végül több ezer karakter halálát okozta, és két évvel később a 'The Lancet Infectious Diseases' címlapjára került.
Az epidemiológusok Azerothban olyasmit figyelhettek meg, amit más módon nem lehetett volna reprodukálni. Az egészségügyi szakemberek modelljei pontosan kiszámítják, hogyan jut át egy kórokozó egyik embertől a másikig, de nem írják le az emberi viselkedést, azt, hogy mit tesznek az emberek, amikor tudják, hogy megfertőződhetnek. És anélkül, hogy bárki így tervezte volna, játékosok milliói mutatták ezt be élőben.
Hogyan terjedt a Sangre Corrupta
Minden 2005. szeptember 13-án kezdődött az 1.6-os javítócsomaggal és a 20 játékosra tervezett Zul'Gurub kazamata megnyitásával. Végső főellensége, Hakkar, a Sangre Corrupta hatást szórta, amely néhány másodpercenként életerőt vett el, és átterjedt mindenkire, aki a közelben volt. A raiden belül ez egy leküzdhető akadály volt, de nem lett volna szabad kijutnia. A rajtaütésen kívül egyszerűen nem lett volna szabad léteznie.
Ám mégis kijutott két kaszt háziállatain keresztül. A vadászok és a boszorkánymesterek egyaránt visszahívhatták háziállataikat, miközben azok fertőzöttek voltak, majd egy fővárosban újra megidézhették őket, ahol a hatás változatlanul újra aktiválódott. Egy játékos szemszögéből ez bosszantó hiba volt, egy epidemiológus szemével nézve viszont tankönyvi zoonózis volt, olyan kórokozó, amely állatról emberre, majd vissza ugrik, a háziállatok pedig rezervoárként szolgálnak.
A játék által irányított karakterek (az úgynevezett NPC-k), például az őrök és az árusok megfertőződtek, de nem betegedtek meg, így halhatatlan, ráadásul tünetmentes hordozók voltak. Tünetmentes fertőzöttekként álltak a legforgalmasabb pontokon. Forjaz tífusz-Máriája egy őr volt.
Már csak a közlekedés hiányzott, és a játék ezt meg is könnyítette. Mindenki azonnal át tudott utazni egyik városból a másikba, és sokan fertőzötten tették ezt. Eric Lofgren és Nina Fefferman, a 'The Lancet' cikkének szerzői ezt az ugrást ahhoz a pestishez hasonlították, amely a mongol seregekkel vándorolt, illetve a 19. századi kolerához. A fővárosokban, ahol tömegek zsúfolódtak össze, a fertőzés a népsűrűségtől függött, akárcsak bármely valós városban. Úgy számolták, hogy ezekben a gócpontokban a reprodukciós ráta elérte az óránként 100 fertőzést, ami szerintük lehetetlen lenne egy valódi kórokozó esetében.
Egy magas szintű karakternek (a való életben ez egy középkorú, alapvetően egészséges embernek feleltethető meg) a betegség alig volt több egy náthánál. Egy alacsony szintűnek (beteg embereknek, időseknek...) viszont néhány másodpercen belüli halált jelentett. Ahogy annyi más járványban, a legsebezhetőbbek jártak a legrosszabbul.
A World of Warcraftnak akkoriban több mint négymillió előfizetője volt. Szeptember 16-án a Blizzard a fórumain elismerte, hogy ismeri a problémát, és azt próbálta tenni, amit bármelyik egészségügyi hatóság: karanténzónákat vont a leginkább érintett területek köré.
Nem működött. A betegség túlságosan fertőző volt, lehetetlen volt a térkép egy részét valóban hermetikusan lezárni, és a játékosok sem voltak ebben partnerek. Végül a cég olyan eszközhöz nyúlt, amely egyetlen egészségügyi minisztérium rendelkezésére sem áll, és újraindította a világot. Több teljes szerver-újraindítás és egy javítócsomag után, amely immunissá tette a háziállatokat, a járványt október 8-án kihaltnak nyilvánították.
Amit a Sangre Corrupta járvány tanított az epidemiológiának
A leggyakrabban emlegetett verzió szerint az Egyesült Államok Betegségmegelőzési és Járványügyi Központja (CDC) még a Blizzardot is megkereste a járvány adataiért, mert meg volt győződve róla, hogy szándékos szimulációról van szó. Nem volt mit átadniuk. Hiba történt, és senki sem rögzítette a terjedést.
A tanulmányok 2007-ben érkeztek. Márciusban az izraeli epidemiológus, Ran Balicer, a Ben Gurion Egyetemről, a Negevben, az „Epidemiology (forrás: spanyol)” című folyóiratban rámutatott a párhuzamokra a madárinfluenzával, amelyben olyan madarak, mint a kacsák, betegség nélkül hordozzák a vírust.
Párhuzamokat talált a SARS-szal is, amely 2002 és 2004 között repülőgépeken utazva egyik országból a másikba ugrott. Szeptemberben Lofgren, aki akkor még a Tufts Egyetem hallgatójaként saját karakterével élte át a járványt, témavezetőjével, Feffermannal együtt a 'The Lancet Infectious Diseases' címlapcikkét jegyezte.
Ezek a tanulmányok egy ismert korláton alapultak. A számítógépes modellek lehetővé teszik, hogy virtuális populációkkal kísérletezzenek, de nem jósolják meg, mit tesz majd az egyes egyén, és az is elképzelhetetlen, hogy valódi kórokozót engedjenek szabadjára pusztán a megfigyelés kedvéért. A World of Warcraftban viszont a játékosok erősen kötődtek azokhoz a karakterekhez, amelyekbe több száz órát fektettek. Gazdasági és társas viselkedésük nagyban hasonlított arra, ahogyan a képernyőn kívül viselkedtek.
A javaslat túlmutatott ezen az egy eseten. Szándékosan megtervezett, ismert paraméterű járványokat kértek, amelyeket úgy lehetne beépíteni a játékba, hogy az ne omoljon össze. A szerverek rögzítenék, hogy a fertőzések mekkora része melyik útvonalon érkezik, és a kísérletet különböző játékospopulációkban lehetne megismételni az eredmények ellenőrzéséhez. A hozzájárulást a licencszerződéseken keresztül lehetne beszerezni, bár elismerték, hogy az adatvédelem és az anonimitás továbbra is problémát jelent. A legnyilvánvalóbb korlátot is felismerték: egy játékban a halál egy kis türelemmel orvosolható.
Emberi viselkedés járvány idején, Azeroth-módra
Akkoriban látott jelenségek ma már nagyon is ismerősen csengenek. Sok játékos elmenekült a városokból, vagy egyáltalán nem lépett be többé. A gyógyító karakterek első beavatkozóként siettek a gócpontokba.
A szerzők szerint valószínűleg csökkentették a halálozást, ugyanakkor el is húzták a járványt azzal, hogy életben tartották a fertőzötteket. A feltámadás lehetősége bátrabb kockázatvállalásra ösztönzött, amit a közegészségügyben kockázatkompenzációnak neveznek (minél nagyobb a kockázat, annál óvatosabbá válik az ember, és fordítva).
Akadtak, akik csak közelebb merészkedtek, hogy megnézzék, mi történik, és közben megfertőződtek, ez a típus a legtöbb újságírónak kellemetlenül ismerős lehet. Mások szándékosan megfertőzték magukat, és a legzsúfoltabb helyek felé vették az irányt. Ez az utóbbi csoport még amerikai terrorizmuskutatók érdeklődését is felkeltette, akik viselkedésükben lehetőséget láttak modelljeik finomítására arról, hogyan döntenek a támadók.
A kétkedők sem hiányoztak. Több kutató is megkérdőjelezte, hogy amit valaki a képernyőn egy törpe karakterrel tesz, mennyire emlékeztet arra, amit az utcán tenne, különösen, ha a halál annyit jelent, hogy szellemként vissza kell futni a saját holttestéig.
Azerothból a COVID19-ig
2020 márciusában, amikor a bolygó fele karanténban volt, a Sangre Corruptáról szóló tanulmány ismét a figyelem középpontjába került. Lofgren, aki addigra már a Washington State Universityn dolgozott, és Fefferman, aki a Tennessee Egyetemen, Knoxville-ben tevékenykedett, ismét azon kapták magukat, hogy magyarázzák a történteket, ezúttal egy valós járvány hátterében. A párhuzamok kézenfekvőek voltak.
A tünetmentes hordozók többé nem Azeroth különlegességének számítottak, hanem a COVID19 egyik legnagyobb fejtörőjévé váltak. Az egészségügyi dolgozók túlterhelt első beavatkozókként viselkedtek. A régi kifogásra, miszerint a való életben senki sem fertőz másokat szándékosan, rá lehetett mutatni a munkahelyi preszenteizmusra, arra a szokásra, hogy valaki betegen is bemegy dolgozni, nehogy cserben hagyja a csapatát, amit rossz szándék nélkül tesznek, mégis hasonló következményekkel jár.
Az egybeesésnek volt némi fekete humora is. A Zul'Gurub 2020 áprilisában, a lezárások csúcsán került be a 'WoW Classicba', a játék eredeti verziójának hivatalos újrakiadásába. Nem tört ki újabb járvány, mert a Classic már a háziállatokat érintő javítás utáni kóddal működik.
Ugyanebben a hónapban az Elysium, egy nem hivatalos szerver, amely az eredeti 'WoW'-ot tartja életben, olyasmit tett, amire a Blizzard soha nem vállalkozott. Figyelmeztetés nélkül elindította a Pandemic in Azeroth nevű, szándékosan létrehozott járványt, amely egy fertőzött tárggyal és egy nulladik beteggel kezdődött. A vírus a karakter statisztikáit 5 százalékkal, a sebességét pedig 10 százalékkal csökkentette.
Az adminisztrátorok által közzétett adatok szerint a fertőzés a játékosok 88 százalékát érte el addig, amíg nem vezettek be semmilyen megelőző intézkedést. Az arány 42,2 százalékra csökkent, amikor többek között a kézmosást és a távolságtartást is bevezették. Nem volt tudományos értelemben vett tanulmány, de meglehetősen közel állt ahhoz az ellenőrzött járványhoz, amelyet Lofgren és Fefferman javasolt.
Azerothon kívül az ötlet főként az oktatásban vert gyökeret. A 8 és 16 év közötti fiataloknak szánt Whyville nevű virtuális világban minden évben kitör a Whypox, egy kitalált himlő, amely megváltoztatja az avatarok kinézetét, és megnehezíti a kommunikációjukat. Yasmin Kafai kutató éveken át vizsgálta, hogyan reagálnak a felhasználók, és 2021-ben csapata megalkotta a Spikey-20 nevű virtuális járványt, hogy megtanítsa a fiatalokat a tájékozódásra és az önvédelemre.
Az 'Operation Outbreak' 2015-ben született, a nyugat-afrikai ebolajárvány kellős közepén. Egy floridai tanár, Todd Brown, valamint Pardis Sabeti laboratóriuma indította el a MIT és a Harvard közös Broad Intézetében. Egy alkalmazás egy fiktív kórokozót továbbít Bluetoothon keresztül a közelben lévő mobilok között, és a diákok feladata, hogy megfékezzék. 2020-ban úgy mutatták be, mint eszközt az iskolák biztonságosabb újranyitásához, és ráadásul automatikusan rögzít olyan adatokat, amelyekhez valódi járványok során szinte soha nem lehet hozzájutni.
A legismertebb példa a 'Plague Inc.', egy játék, amelyben a cél, hogy egy kórokozóval kipusztítsuk az emberiséget. 2013-ban a CDC meghívta a játék alkotóját, James Vaughant, hogy tartson előadást. 2020 januárjában Kínában az egekbe szöktek a letöltések, február végén pedig a hatóságok eltávolították a játékot az ország alkalmazásboltjából. Ugyanazon év novemberében stúdiója piacra dobta a 'Plague Inc: The Cure' című módot, amelyben a pandémiát kell megfékezni. A fejlesztésben együttműködött az Egészségügyi Világszervezettel, és ingyenessé tette a módot addig, amíg a COVID19-et nem sikerül ellenőrzés alá vonni.
A későbbi járványok
A Blizzard nem felejtette el az esetet. 2008 októberében, még a 'Wrath of the Lich King' kiegészítő megjelenése előtt saját járványt programozott. Néhány láda Zsákmány-öbölben megfertőzte a játékosokat, és zombivá változtatta őket, ha senki nem gyógyította meg őket időben. Kevesebb mint egy hét alatt leállították az eseményt, miután panaszkodni kezdtek azok, akik csak a bankba szerettek volna eljutni.
Az akaratlan szivárgások sem tűntek el. Idén júliusban a Withering Contagion, egy Dragonflight-kazamata fertőző hatása a Moon Guard nevű amerikai szerveren Ventormenta közepén jelent meg, egészen addig, amíg a Blizzard egy javítással ki nem küszöbölte.
Most pedig, hogy a 'Wow Forever' már két hete megjelent, a 2005-ös veteránok gyanakodva sandítanak a vadászok háziállataira, hátha megint történik valami.