Drónokat és páncéltörő fegyverrel felszerelt robotjárműveket próbált ki az amerikai hadsereg Németországban. Az előre elhelyezett konténerekből úgy indíthatnak támadásokat, hogy a katonák távolabb maradnak a bemérés veszélyétől.
Konténerből kigördülő robotjármű, majd egyszerre felszálló támadó drónok: ilyen jelenetet láthattak az amerikai hadsereg november 12-i éleslövészetének résztvevői a bajorországi Grafenwöhr gyakorlóterén. A bemutató azt vizsgálta, hogyan lehetne a szárazföldi és légi robotokat egyszerre és együtt bevetni az előre nyomuló ellenség ellen.
A fejlesztés mögött humán katonai gondolat is áll, mivel a fegyvereket előre el lehet helyezni ott, ahol később szükség lehet rájuk, anélkül, hogy a kezelő személyzetet folyamatosan a közelükben kellene tartani. A konténer ebben az elképzelésben egyszerre szállítóeszköz, tároló és a bevetés kiindulópontja, egyben a személyi állomány védelmezője.
Mivel az ellenség nem látja előzetesen az emberi jelenlétet és mozgást, sőt lakatlannak tarthatja a területet a hőkamerák és hangradarok alapján, okkal feltételezheti, hogy szabadon haladhat előre. De csak addig, amíg a konténerek fel nem nyílnak.
A rendszer működését az alábbi videón láthatják.
Mi bújt elő a konténerből?
A helyszíni beszámoló szerint az egyik előre elhelyezett konténerből olyan személyzet nélküli szárazföldi jármű gördült ki, amely 18 drónt indított. A gyakorlaton páncéltörő rakétával felszerelt robotjármű és különböző támadó drónok is szerepeltek. A fegyvereket úgy alkalmazták, hogy a katonáknak ne kelljen közvetlenül mellettük vagy a közelükben tartózkodniuk.
A hadsereg hivatalos ismertetése szerint a R3NEGADE nevű robotjárműre szerelt HIV3 indítóról felszálló drónok autonóm csapást hajtottak végre egy célpont ellen. Egy másik jármű távirányítású fegyverállványán Javelin páncéltörő rakéta kapott helyet. A bemutatón katonák által irányított, fedélzeti kameraképet közvetítő FPV-drónt is használtak.
Az autonóm csapás említése ugyanakkor önmagában nem árulja el, hogy a célpont kijelölésétől a becsapódásig mely feladatokat végezte el önállóan a rendszer, és hol maradt szükség emberi döntésre. A nyilvános ismertető ezt nem részletezi.
Miért éppen konténer?
A megoldás katonai értékét elsősorban az előzetes telepítés adja. Ha egy egységnek csak a támadás megindulása után kell a helyszínre vinnie a fegyvereit, időt veszíthet, és már az odavezető úton veszélybe kerülhet. Az előre elhelyezett eszközökkel hamarabb reagálhat, miközben a kezelők távolabbról dolgozhatnak.
Ez nem jelent magára hagyott, korlátlan ideig működő robothelyőrséget. Az ilyen rendszereknek is szükségük van energiaellátásra, karbantartásra, utánpótlásra és megbízható irányításra. A konténer előnye a fegyverek elhelyezésének és mozgatásának rugalmassága lehet.
A fejlesztési program másik célja a költségek leszorítása. Az amerikai hadsereg kereskedelmi forgalomban elérhető technológiákat kapcsolna össze meglévő katonai fegyverekkel, hogy az új eszközökből nagyobb mennyiséget lehessen beszerezni. A nyilvános beszámoló ugyanakkor nem közöl egységárakat, mert a költségek nyilvánvalóan a konténerbe telepített fegyverzet mennyiségétől és minőségétől függenek.
Hogyan védenék ezzel a NATO keleti szárnyát?
A németországi kísérlet egy szélesebb védelmi elképzelésbe illeszkedik. A NATO keleti szárnyának elrettentési kezdeményezésében érzékelőket, személyzet nélküli eszközöket, vezetési hálózatokat és többrétegű védelmet kapcsolnak össze. A cél az, hogy a szövetséges erők korábban észleljék a fenyegetést, gyorsabban dönthessenek, és többféle eszközzel válaszolhassanak rá.
Aa konténeres fegyverek előre telepíthető és várakozó csapásmérő pontok. Katonai logikájuk szerint egy támadónak egyszerre több helyről érkező fenyegetéssel kellene számolnia, az előrenyomulás lassítása pedig időt ad a védőknek az erősítés megérkezésére és a védelem átszervezésére. A hatalmas lengyel síkságon szinte felderíthetetlen a konténerek elhelyezése, melyeket lakóháznak vagy pajtának álcázhatnak, és a dróntámadás kivédésére így legfeljebb másodperceik maradnak.
A drónok alkalmazásának nem feltétlenül az a legfontosabb eredménye, hogy hány járművet pusztítanak el. Már az is befolyásolhatja a harcot, ha az ellenségnek miattuk meg kell állnia, szét kell bontania a menetoszlopait, vagy felderítéssel kell töltenie azt az időt, amelyet támadásra szánt.
A bajorországi kísérlet egy harcászati irányt mutat: a katonák egyre több feladatot adnának át előre telepíthető, távolról működtethető eszközöknek. Hogy ezekből mennyi, milyen áron és milyen megbízhatósággal kerülhet a csapatokhoz, azt a bemutató nyilvános ismertetője nem válaszolja meg.