A lakásárak 2015 és 2025 között az EU 17 országában gyorsabban nőttek, mint a háztartások jövedelmei. A különbség Portugáliában nőtt leginkább, míg Romániában a lakásárak jövedelmekhez viszonyított aránya csökkent a legnagyobb mértékben.
Meddig elég egy háztartás jövedelme, ha otthont szeretne vásárolni? Az EU 17 országában kevesebbre volt elég 2025-ben, mint tíz évvel korábban. Az Eurostat lakásár-jövedelem aránya, amely azt mutatja, hogyan változik a háztartások jövedelme a lakásárakhoz képest, ebben az időszakban 6,8%-kal emelkedett az EU-ban, bár 10 tagállamban csökkent.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Eközben az EU-ban a lakásárak 62%-kal nőttek a 2026 második negyedévéig tartó tíz évben. A blokkot sújtó lakhatási válságra reagálva az Európai Bizottság 2025 decemberében bemutatta Európai Megfizethető Lakhatási Tervét.
Mi az a lakásár-jövedelem arány?
A lakásár-jövedelem arány a lakásárak változását hasonlítja össze az egy főre jutó rendelkezésre álló háztartási jövedelem változásával. Ha az arány emelkedik, az azt jelenti, hogy a lakások a jövedelmekhez képest drágábbak lettek. Ha csökken, akkor a lakások a jövedelmekhez képest olcsóbbá válnak.
Az egyes országok mutatója azt jelzi, mennyit változott az adott ország aránya az idők során. A jelzáloghitelek költségei szintén befolyásolják, hogy a vevők mennyit engedhetnek meg maguknak.
Portugália a legnagyobb növekedést mutatja
2015 és 2025 között Portugáliában nőtt legjobban a lakásár-jövedelem arány, 60,8%-kal. A második helyen Hollandia következik 34,3%-kal.
„Az országban turisztikai fellendülés ment végbe, a golden visa program pedig vonzotta a külföldi befektetőket, így a lakásárak részben a külföldi tőke miatt emelkedtek” – mondta Mike Langen, az ABN AMRO vezető lakáspiaci közgazdásza az Euronews Businessnek.
Azt mondta, hogy Hollandiában elsősorban a lakáshiány és a befektetők kereslete áll a növekedés hátterében.
Az arány több mint 20%-kal ugrott meg Magyarországon (26,5%), Csehországban (25,8%), Spanyolországban (24,5%) és Görögországban (22,5%).
Ez azt jelenti, hogy ezekben az országokban kevésbé lettek megfizethetőek a lakások, mivel az árak gyorsabban emelkedtek, mint a jövedelmek.
Ronan Lyons, a Trinity College Dublin közgazdaságtan adjunktusa szerint azok az országok állnak a lista élén, ahol a nagyvárosokban erős a kereslet, miközben a kínálat nem tudott lépést tartani.
Az arány több mint 10%-kal nőtt Szlovéniában (18,2%), Írországban (14,4%), Ausztriában (13,6%), Szlovákiában (11,2%), Luxemburgban (10,6%) és Litvániában (10,1%).
Romániában a legnagyobb visszaesés, miközben a bérlők magas költségekkel szembesülnek
A másik végletet Románia jelenti, ahol az arány 42,8%-kal csökkent, ez a legnagyobb visszaesés az EU-ban. 2025-ben a lakásárak jóval alacsonyabbak voltak a háztartási jövedelmekhez képest, mint 2015-ben.
A lakásár-jövedelem arány 25,2%-kal csökkent Finnországban és 16,2%-kal Bulgáriában is. Ciprus (12%) és Olaszország (11,9%) szintén kétszámjegyű visszaesést könyvelhetett el.
Langen szerint Bulgáriában és Romániában az uniós csatlakozás után tapasztalt erős jövedelemnövekedés tette olcsóbbá a lakásokat a jövedelmekhez képest.
Lyons felhívta a figyelmet a romániai bérlőkre nehezedő nyomásra. 2025-ben azok közül, akik piaci bérleti díjat fizettek, 56% élt olyan háztartásban, amely jövedelmének több mint 40%-át lakhatásra költötte, ez volt a legmagasabb arány az EU-ban.
Az EU négy legnagyobb gazdasága közül az arány Franciaországban kevesebb mint 6%-kal csökkent, Olaszországban 11,9%-kal, miközben Németországban 1,6%-kal emelkedett. Spanyolországban a négy közül a legnagyobb volt a növekedés, 24,5%.
Hosszú távú összehasonlítás
Az Eurostat azt is vizsgálja, hogyan viszonyul az egyes országok 2025-ös aránya a saját, 2000 és 2025 közötti átlagához, ott pedig a legkorábbi elérhető évhez, ahol 2000-re nincs adat. Az EU egészében az arány mindössze 0,03%-kal haladta meg a hosszú távú átlagot.
Portugália és Románia itt is a skála két végén helyezkedik el. Portugália aránya 37%-kal volt a hosszú távú átlag felett, szemben a 2015-höz viszonyított 60,8%-os növekedéssel. Románia aránya 53%-kal volt a hosszú távú átlag alatt, miközben 2015-höz képest 42,8%-kal csökkent.
A két mutató egyes országok esetében eltérő képet ad. Írországban például az arány 14,4%-kal magasabb volt, mint 2015-ben, ugyanakkor 1,7%-kal a hosszú távú átlag alatt maradt. Lyons szerint ez részben azért van, mert a hosszú távú átlag tartalmazza a 2000-es évek közepének lakáspiaci buborékját is.
Litvániában hasonló a minta: az arány 10,1%-kal magasabb, mint 2015-ben, de 5,7%-kal a hosszú távú átlag alatt van.
Hollandia és Magyarország egyaránt kétszámjegyű növekedést mutatott 2015 és 2025 között. 2025-ben az arány Hollandiában 12%-kal, Magyarországon 5,3%-kal haladta meg a hosszú távú átlagot. Bulgária aránya 36%-kal maradt a hosszú távú átlag alatt, és 16,2%-kal a 2015-ös szint alatt.
Számít-e, hogy melyik kezdő évhez viszonyítunk?
„A viszonyítási időszak (2015) a lakásár-jövedelem arányok szinte történelmi mélypontját mutatta. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt 20 év egyik legolcsóbb időszakához hasonlítunk” – mondta Langen. Hozzátette, hogy ha 2005 lenne a kiindulópont, a növekedés jóval kisebb lenne.
Langen megjegyezte azt is, hogy a jelzálogköltségeknek nagy jelentősége van, mivel kevesen vásárolnak készpénzért lakást. Az Európai Központi Bank betéti kamatlába 2,5%, szemben a 2015 végén érvényes mínusz 0,3%-kal.
„Mindkét mutató a változásról szól: a 2015 óta bekövetkezett változásról, illetve az eltérésről a 25 éves átlagtól. Egyik sem mondja meg, mennyire megfizethető ma a lakhatás” – mondta Lyons. Hangsúlyozta, hogy az arány csökkenése önmagában nem tesz megfizethetővé egy piacot.
Lyons egy másik szempontot is kiemelt. „Az Eurostat adataiban »javulónak« tűnő országok nem mindig mutatnak jó képet” – mondta. Rámutatott, hogy Finnországban, ahol az arány egynegyedével csökkent, a bérlők jövedelmük mintegy 32%-át költik lakbérre, ami a legmagasabb arány az EU-ban az Eurostat jövedelmekről és életkörülményekről szóló felmérése szerint.