A biztonsági architektúrára való összpontosítás érzékenyen érintette az európaiakat, akik attól tartanak, hogy Oroszország ezt ürügyként használja, hogy elterelje a figyelmet Ukrajnáról és nagyobb beleszólást szerezzen a kontinens döntéshozatalába.
Manapság két szó is elég ahhoz, hogy nyugtalanná tegye az európaiakat: biztonsági architektúra.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A kérdés központi helyre került azokban a tárgyalásokban, amelyek célja Oroszország Ukrajna elleni háborújának lezárása, miután Donald Trump amerikai elnök felvetett egy „nagyon nagy, gyönyörű megállapodást”, amely „egész Európát érintheti”.
A megjegyzést különösen hosszú közösségimédia-bejegyzés követte különmegbízottjától, Jared Kushnertől, aki több elvet is lefektetett egy „stabilabb és kiszámíthatóbb biztonsági környezet” megteremtésére a kontinensen.
Kushner üzenete feltűnően megkerülte azt a tényt, hogy Moszkva teljes körű inváziót indított egy szuverén, nemzetközileg elismert ország ellen, és ehelyett az úgymond „évtizedes bizalmatlanságot” és a „versengő biztonsági aggodalmakat” hibáztatta Európa és Oroszország megromlott viszonyával kapcsolatban.
„Több mint 30 éve Európa és Oroszország azon küzd, hogy fenntartható biztonsági keretrendszert hozzon létre” írta.
A megfogalmazás felkavarta az európaiakat, akik gyorsan rámutattak, hogy nem nekik, hanem Oroszországnak okoz gondot annak az architektúrának a fenntartása, amelyet az előző évszázadban építettek ki.
„Létezik európai biztonsági architektúra” mondta hétfőn Kaja Kallas főképviselő a Párizsban tartott G7-találkozón. „Az egyetlen, aki megsérti ezt a biztonsági architektúrát, Oroszország. Ezért kell gondoskodnunk arról, hogy ezeken a tárgyalásokon egyértelmű engedmények legyenek az orosz fél részéről, mert ellenkező esetben csak még több ilyen támadást fogunk látni.”
Az Ukrajna elleni orosz háborúról a többi között úgy tartják, hogy megsérti az 1975-ös Helsinki Záróokmányt és az 1990-es Párizsi Chartát, amelyek az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) alapját adják, az 1994-es Budapesti Memorandumot, amely megtiltja Oroszországnak, hogy erőt alkalmazzon Ukrajna ellen, kivéve önvédelem esetén, valamint az 1997-es NATO-Oroszország Alapokmányt, amely „minden állam” területi integritását védi.
Oroszországot azzal is vádolják, hogy háborús bűncselekményeket, köztük az agresszió bűncselekményét követi el, nyíltan semmibe véve a nemzetközi jogot.
„Európának nincs szüksége új biztonsági architektúrára, ahogyan Oroszország el akarja velünk hitetni, hanem csupán a meglévő biztonsági architektúra egyszerű helyreállítására van szüksége” - mondta Johann Wadephul német külügyminiszter, visszhangozva Kallas álláspontját.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke Romániában arra figyelmeztetett, hogy „Európa biztonsági architektúrájáról csak akkor lehet érdemi tárgyalásokat folytatni, ha Ukrajnában tűzszünet jön létre”.
Megjegyezte, hogy ennek csak úgy szabad megtörténnie, ha Európa is az asztalnál ül.
„A jövő Ukrajnájáról és Európájáról felettünk meghozott megállapodás nemcsak ésszerűtlen lenne, valójában lehetetlen is” - mondta Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter.
„Putyin megbízását teljesíti”
A közös ellenállás akkor született, amikor az európaiak igyekeztek helyreállítani a diplomáciát a riasztó októberi események után, amikor Trump gázolajszállítási megállapodást kötött Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, enyhítette a Moszkvával szembeni, régóta fennálló szankciókat, és élesen támadta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt.
A gyorsan egymást követő lépések sokkolták Európát, és újraélesztették azokat a félelmeket, hogy Trump és Putyin titkos megállapodást köt Ukrajna kapitulációjának biztosítására. Trump „nagy, gyönyörű megállapodásra” tett ígérete, amely egész Európát felöleli, beleillett ezekbe a gyanakvásokba.
Putyin soha nem titkolta, mennyire gyűlöli a NATO-t, azt a szövetséget, amelyet a második világháború után hoztak létre az elrettentés kollektív védelem révén történő megteremtésére.
Az Ukrajna elleni teljes körű invázió előtti hetekben Oroszország ultimátumot intézett a NATO-hoz, hogy állítsa le keleti terjeszkedését, és vonja ki csapatait azoktól a tagoktól, amelyek 1997 után csatlakoztak. A követeléseket egyértelműen elutasították. Néhány hónappal a háború kitörése után Finnország és Svédország, két hagyományosan semleges ország kérte felvételét a NATO-ba.
A visszaesés ellenére Putyin soha nem adta fel azt a tervét, hogy „megsemmisítse” a NATO-t, és külön-külön tárgyaljon az európai országokkal, mondja Judy Dempsey, a Carnegie Europe vezető munkatársa, aki úgy véli, hogy ez a beszéd közvetlenül Oroszország kezére játszik.
„Ez a Kreml és Trump elnök kísérlete arra, hogy megkerüljék a NATO-t, és újrarajzolják Európa biztonsági architektúráját. Ez egyben kísérlet a transzatlanti szövetség összeköttetésének megbontására is, amelynek sarokköve a NATO” mondta Dempsey.
„Trump Putyin megbízását teljesíti” tette hozzá. „Az európaiaknak nemet kell mondaniuk erre. Egyetlen architektúránk van, annak NATO a neve. Semmi ok nincs rá, hogy megváltoztassuk. Az egyetlen ok, amiért fenyegetés alatt áll, az, hogy Oroszország teljes erővel támadja Ukrajnát.”
A békefolyamatban részt vevő európai tisztviselők felfigyeltek Oroszország élénk érdeklődésére a biztonsági architektúra iránt, amit olyan próbálkozásnak tekintenek, amely a tárgyalóasztalon lévő alapvető kérdésekről tereli el a figyelmet: a harcok beszüntetéséről és Ukrajna biztonsági garanciáiról.
Moszkva ismételten megtagadta a tűzszünet létrehozását, még ideiglenes és célzott formában is, és ellenezte nyugati csapatok Ukrajna területén való állomásoztatását a háború után. Eközben fokozta a légicsapásokat, hogy a tél előtt megfagyassza az ukránokat.
Ezzel szemben Moszkva nyíltan beszél a tágabb összképről, szinte mintha Ukrajna csak lábjegyzet lenne a történetben. Putyin rendszeresen hivatkozik a „konfliktus alapvető okaira”, ami a NATO keleti terjeszkedésének kódneve, külügyminisztere, Szergej Lavrov pedig egy „új biztonsági architektúra” kiépítésének szükségességét hangsúlyozza az eurázsiai kontinensen.
Az európaiak számára ez a diskurzus nagyhatalmi törekvéseket tükröz Oroszország befolyási övezetének kiterjesztésére és döntési jogkörök megszerzésére, különösen arra, hogy vétójogot szerezzen a NATO jövőbeli tagsága felett, amire egyszerűen nincs felhatalmazása.
„Oroszország azért érdekelt Európa biztonsági architektúrájának megvitatásában, mert nagyobb befolyást akar szerezni az európai döntésekre Ukrajnával kapcsolatban” mondta Natia Seskuria, a Royal United Services Institute (RUSI) vezető kutatója.
„A tárgyalások kiszélesítésével Moszkva arra törekszik, hogy Ukrajna jövőjét egy nagyobb alkuban másodlagos kérdéssé tegye, amely Oroszország és Európa kapcsolatáról szól.”
A biztonsági architektúra beemelése a béketárgyalások már így is hosszú napirendjébe azzal a kockázattal jár, hogy lelassítja a folyamatot, bonyolulttá teszi a végső megállapodást, és éket ver a NATO-szövetségesek közé, ami mind Oroszország érdekeit szolgálná.
„Oroszország a vitát arra is felhasználhatná, hogy elmélyítse az Egyesült Államok és európai szövetségesei közötti megosztottságot az elrettentéssel, Európa jövőbeli biztonsági berendezkedésével és Ukrajna számára nyújtandó garanciák körével kapcsolatban” mondta Seskuria.
„Azáltal, hogy kihasználja azokat a különbségeket, amelyek az elfogadható engedményekről alkotott elképzelések között vannak, Moszkva meggyengítheti azt az összhangot, amelyre nemcsak egy hatékony megállapodás kialkudásához, hanem fenntartásához is szükség van.”
Éppen amikor a riasztás a tetőfokára hágott az Abu-Dzabiban tartandó újabb béketárgyalási forduló előtt, az Egyesült Államok és Európa közös nyilatkozatot adott ki, amelyben leszögezte, hogy „a NATO ereje továbbra is a transzatlanti kollektív védelem központi eleme marad”.