A magyar kormány nyilvánossá tette egy eddig titkos adatbázis kevesebb, mint felét. Ez a rendszerváltás előtti magyar állambiztonsági szolgálatok által ügynökként nyilvántartott 50-60 ezer ember adatait tartalmazza. Csakhogy egy informatikai hiba miatt a weboldalnak súlyos tévedések is vannak.
A Tisza-kormány beváltotta a párt nagy hatású választási ígéreteinek egyikét, nyilvánosságra hozta november 4-én, vagyis napra pontosan az 1956-os forradalom idején történt szovjet beavatkozás után 70 évvel, több tízezer (50-60 ezer) olyan ember nyilvántartási adatait, akiket a rendszerváltás előtt működő állambiztonsági szervek különböző eszközökkel beszerveztek. A feladatuk az volt, hogy a környezetükben élőkről időről időre jelentést tegyenek, különös tekintettel azokra a mozzanatokra, amelyek rendszerellenes tevékenységre utalnak. Őket hívja a köznyelv besúgóknak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ez a most nyilvánosságra került, és ingyen hozzáférhető adatállomány a nyitottaktak.hu internetes oldalon elérhető, mindenki szabadon kereshet benne. Magyarországon most nagyrészt ez tematizálja a közösségi médiát és a sajtót.
A történészek ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a nyilvánosságra hozott kartonokon szereplők közül sokan úgy tettek eleget a kényszerből vállalt feladatnak, hogy a jelentett információk az állambiztonság számára használhatatlanok voltak, illetve vannak olyanok is, akik egyáltalán nem jelentettek soha senkiről semmit. A legtöbben kényszer hatására adták be a derekukat, megzsarolták őket különböző, a nyilvánosság előtt nem vállalt magánéleti körülménnyel vagy rokonaik előmenetelével összefüggő, szeretteik sorsát komolyan befolyásoló fenyegetésekkel. Mindezeken túl nyilvántartásba kerültek emberek úgy is, hogy csak a nevüket regisztrálták az állambiztonságiak, mert ki volt adva nekik, hogy hány embert kell beszervezniük bizonyos idő alatt, és ezt a kvótát akarták teljesíteni.
Azok, akiknek a neve most felbukkan ezekben az aktákban, jórészt nem a társadalmi vagy politikai elitből kerülnek ki, hanem hétköznapi emberek, úgymond kisemberek a társadalmi középosztály vagy alsóbb osztályok képviselői.
Miért nem az összes aktát hozták nyilvánosságra?
Ennek két oka van.
A legnyilvánvalóbb az, hogy azért, mert már nem léteznek. Az egykor beszervezettek dokumentációjának kétharmada ugyanis megsemmisült az idők során. Nagyon sok éppen az 1956-os forradalom idején, amikor a felkelők elfoglaltak számos középületet, és rengeteg ilyen dokumentumot elégettek vagy más módszerrel megsemmisítettek.
A rendszerváltás kezdetén pedig az állambiztonság akkori vezetői adtak utasítást arra, hogy beosztottaik semmisítsék meg a kompromittáló iratokat, magnószalagon tárolt felvételeket, hogy így megvédjék ügynökeiket és nyilván saját magukat is a jövőben várható tortúrától.
A fennmaradt, és most közzétett adatállomány zömét körülbelül 24-36 ezer papír alapú karton adja, illetve mágnesszalagok, amelyekenmintegy 58 ezer nevet rögzítettek.
A másik ok, amiért most nem lehetett közzé tenni minden megmaradt dokumentációt, az, hogy vannak erre vonatkozó törvényi kötöttségek, amelyeknek eleget kell tenni. Ezért van, hogy csak két lépcsőben valósulhat meg a rendszerváltás előtti ügynökökre vonatkozó dokumentáció még meglévő részének a nyilvánosságra hozatala, amit a Tisza párt megígért a 2026. áprilisi magyarországi választásokat megelőző kampányában.
Mi az, ami már nyilvános?
A november 4-én elérhetővé tett akták három nyilvántartásból származnak. Egyrészt az ügynökök személyazonosító adatait, beszervezésüknek körülményeit és a hálózatban töltött idejüket rögzítő kartonokból. Másrészt úgynevezett beszervezési naplókból, amelyek listaszerűen sorolják, kit mikor szerveztek be. Harmadrészt pedig az 1970-es évektől használatos mágnesszalagos, korai számítástechnikai rendszerből kinyert hálózati adatok és fedőnevek. Fontos tudni, hogy a szenzitív egészségügyi és szexuális vonatkozású információkat a hatóságok most kitakarták ezeken az iratokon.
A már kereshető állománynál sokkal többet mondó, az ügynökök munkájának részleteit is tartalmazó dossziék a tervek szerint 2027. február 25-ig, a kommunizmus áldozatainak emléknapjáig kerülnek majd fel az internetes oldalra.
A probléma az, hogy a következő körben mindössze körülbelül tízezer dosszié kerül majd nyilvánosságra, ugyanis annyi maradt, vagyis a már most elérhető aktákban beszervezett ügynökként szereplő 50-60 ezer ember töredékéről derül csak ki, hogy valójában milyen tevékenységet végzett, nevezetesen ártott-e bárkinek.
Az első visszhangok
A történészek egybehangzóan óva intenek az elhamarkodott ítélkezéstől mondván, hogy az még önmagában nem mond semmit, ha valakinek a neve szerepel ebben a nyilvántartásban, ugyanis a tevékenységéről nem árul el semmit. Éppen ezért türelemre intenek, szerintük érdemes megvárni a jövő év elején nyilvánosságra kerülő részletes dossziékat. Az ugyanis, hogy valaki ártott-e bárkinek beszervezett ügynökként, csak azokból derülhet ki.
A politikai nyilatkozatok egy része összhangban van ezzel, míg a Fidesz parlamenti frakcióvezetője, Bóka János heves kirohanást intézett a kormány ellen, átveréssel vádolta a Tisza pártot. Így fogalmazott: „A Tisza ma is átveri a magyar embereket: a több tízezer, összefüggéseiből kiragadott dokumentum minden elemzés nélküli nyilvánosságra hozatala nem visz közelebb a múltunk megismeréséhez és feldolgozásához”. A politikus azt is hozzátette, hogy eközben a kormány társadalmi viszályt szít ezzel, egymás ellen fordítja az embereket.
A Magyar Katolikus Egyház is nyilatkozatot adott ki azzal, hogy „bár egyházi személyek is szerepelnek a listákon, fontos tisztán látni a diktatúra általános elnyomó gépezetét és a meghurcolt papok ezreit, hogy ezzel el lehessen kerülni az egyoldalú ítélkezést és leegyszerűsítő megbélyegzést”.
A közösségi médiában is ez a legfőbb beszédtéma
Az elmúlt másfél napban rengetegen rákerestek ismerőseikre, köztük rokonaikra, barátaikra, és azok rokonaira és barátaira a nyitottaktak.hu oldalon. Többen is értetlenül fogadták, hogy az internetes rendszer nem mutatott találatot olyanok esetében, akikről biztosan tudták vagy az illető korábban be is vallotta, hogy az állambiztonság ügynöke volt. És előfordult kifejezetten komoly rendszerhiba is, ilyen volt egy rendszerváltás korabeli politikusnak, későbbi parlamenti alelnöknek, Lezsák Sándornak a szerepeltetése. Ő nemhogy nem volt besúgó, de kifejezetten a megfigyelt személyek közé tartozott. Ezért elnézést is kért a levéltár, és megkezdte az érintett adatállomány felülvizsgálatát.
Megvalósult, amire a rendszerváltás óta vár a magyar társadalom?
Összességében elmondható, hogy miközben a Tisza-kormány újabb fontos választási ígéretét teljesítette, ez az ügy sokkal messzebbre mutat. A magyar társadalom ugyanis már évtizedek óta vár arra, hogy megtudja, személy szerint, akár közvetlen környezetükben, kik működtették azt az elnyomó gépezetet, amely nagyon sokaknak tragikussá tette a személyes sorsát, miközben általában véve fenntartotta a gyanakvás, bizonyos időszakokban a félelem légkörét.
A rendszerváltás óta több politikai erő is megígérte, hogy nyilvánosságra hozza ezeket a titkos nyilvántartásokat, de ezért vagy azért ez rendre meghiúsult. A történészek, akik folyamatosan követelték ezeknek a ma már levéltári állományoknak a mindenre kiterjedő kutathatóvá tételét, folyamatosan figyelmeztettek a szóban forgó adatok korlátlan elérhetőségének veszélyeire. A helyzet ugyanis az, hogy a laikusok többsége nem rendelkezik elég információval a korábbi állambiztonsági szolgálatok belső működéséről, de még szervezeti felépítéséről sem. Vagyis ha rákeres egy névre egy ilyen nyilvántartásban, nem tudja például azt sem, hogy az aktában szereplő betű és/vagy számjelek mit jelentenek, vagyis melyik osztály vagy részleg, és milyen feltételezhető feladattal szervezte be az illetőt.
A helyzetet tovább bonyolítja a fent már említett körülmény, mely szerint az állambiztonsági szolgálatoknál dolgozók felírtak ezekre a listákra olyanokat is, akik nem is tudtak erről, csak azért, hogy bizonyítsák, ők beszerveztek annyi embert, amennyit elvártak tőlük a feletteseik.
A legfontosabb kérdés talán az, mi történik majd azzal a több tízezer emberrel, akinek a neve szerepel az adatbázis most közzé tett aktáiban, de a következő körben várható tízezer részletes jelentésben már nem, így sosem derül ki, mit jelentettek kiről, sőt egyáltalán jelentettek-e valaha is bármit bárkiről.
Forrás: Magyarország kormányának weboldala, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, ATV