Az EU–Kanada-csúcs tervezett nyilatkozata megvalósíthatósági vizsgálatot javasol az Európába irányuló LNG-exportokról, de nem tisztázott az infrastruktúra, a költségek és a hatás az unió klímacéljaira.
Az EU és Kanada az Európába irányuló, hosszú távú cseppfolyósított földgáz (LNG) export lehetőségeit vizsgálja, miközben a blokk a megugró gázárakkal és történelmi mélypontot jelentő tárolói szintekkel küzd, derül ki az október 29–30-án Montrealban tartandó EU–Kanada csúcsra készülő közös nyilatkozat tervezetéből, amelyet az Euronews megismert.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A felek megvalósíthatósági tanulmányt terveznek készíteni az Európába irányuló LNG-exportokról, valamint szorosabb együttműködést az villamosenergia-hálózatok, az akkumulátoros energiatárolás és az energia-infrastruktúra fizikai és kiberbiztonsági védelme terén.
„Fel fogjuk mérni azokat a lehetőségeket a hosszú távú energia-összekapcsoltság, a beruházások és a vételezési megállapodások terén, amelyek hozzájárulnak az európai energiabiztonsághoz és a kanadai gazdaság fejlődéséhez, miközben támogatják közös klímacéljainkat” – áll a tervezetben.
A kezdeményezés Brüsszel azon törekvéseit tükrözi, hogy diverzifikálja energiabeszerzéseit és csökkentse stratégiai sebezhetőségét az egyre feszültebb geopolitikai helyzetben.
Oroszország Ukrajna elleni, teljes körű inváziója óta az Egyesült Államok vált az EU legnagyobb LNG-beszállítójává, nagyrészt kiváltva a korábban importált, olcsóbb orosz földgázt.
Ezzel párhuzamosan a kitermelést és a katari gázszállítást érintő tartós fennakadások szintén gyengítették az EU energiabiztonságát.
A tervezet ugyanakkor nem ad választ több kulcskérdésre: mekkora mennyiségű LNG-t tudna Kanada szállítani, milyen áron, és milyen infrastruktúra kellene ahhoz, hogy az európai piacokra eljusson.
Mark Carney kanadai miniszterelnök támogatja azokat a terveket, amelyek megduplázhatják a cseppfolyósított földgáz exportkapacitását Kanada nyugati partvidékén, miközben Ottawa megbízható beszállítóként igyekszik bemutatkozni azok előtt az országok előtt, amelyek diverzifikálni szeretnék energiaforrásaikat.
Carney azt is jelezte, hogy nyitott az Új-Brunswickból induló gázexport fejlesztésére, amennyiben a tartomány visszavonja a hidraulikus rétegrepesztésre vonatkozó tilalmat, és kialakít egy hazai termelési ágazatot.
„A szövetségi szinten meg fogjuk változtatni mindazt, amit meg kell változtatni ahhoz, hogy a projektek előrehaladhassanak” – mondta Carney a helyi médiának 2025 májusában.
A politikailag stabil termelőktől érkező többletszállítások javíthatnák az EU energiabiztonságát, miközben Brüsszel igyekszik csökkenteni függőségét az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól, és egy kiszámíthatatlan amerikai kormányzattal kell együtt élnie. Ugyanakkor a ázsiai piacok is potenciális célpontot jelentenek a kanadai LNG számára.
Mindazonáltal a nagyobb gázkínálat önmagában nem gyorsítja fel az energiatranszformációt.
Az új LNG-terminálok és vezetékek jelentős beruházásokat igényelnek, és akár évtizedekig üzemelhetnek. A környezetvédők szerint ezek ösztönzik a hosszú távú gázfelhasználást, illetve elvonják a tőkét az energetikai villamosítás és a megújuló energiaforrások elől, ami lassíthatja a fosszilis tüzelőanyagoktól való elmozdulást.
Esther Bollendorff, a Climate Action Network (CAN) Europe civil szervezet fosszilismentes programjának vezetője szerint Kanadának nem az EU következő gázszállítójává, hanem annak partnerévé kellene válnia egy megfizethető és ellenálló energiajövő felépítésében.
Úgy vélte, hogy az EU-ba irányuló LNG-exportok megvalósíthatósági vizsgálatára tett javaslat „veszélyes elterelés” a megújulókra épülő villamosításról és az energiahatékonyságról.
„Azzal fenyeget, hogy bebetonozza a fosszilis tüzelőanyag-infrastruktúrát, elértéktelenedő eszközöket eredményez, és magasabb számlákat hoz a fogyasztók számára az Atlanti-óceán mindkét oldalán, miközben aláássa Európa klímacéljait” – figyelmeztetett Bollendorff.
A környezetvédő kampánycsoportok arra hívják fel a figyelmet, hogy a fosszilis tüzelőanyagok kínálatának bővítése befolyásolhatja az importáló országok előtt álló választási lehetőségeket, és vonzóbbá teheti a földgáz további felhasználását az alternatív megoldásokba történő beruházással szemben.