Németország, Olaszország, Franciaország és Görögország kifogást emeltek egy EU–Kanada-nyilatkozattervezet ellen, mert jogi bizonytalanságtól és precedensteremtéstől tartanak.
Múlt hónapban Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke váratlan ajánlatot tett Kanadának: váljon az EU első „társult tagjává”. Most azonban maga a kifejezés több tagállam számára – köztük saját hazájának, Németországnak – is nehezen emészthetőnek bizonyul.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az EU–Kanada csúcs előtt, amelynek célja annak a partnerségnek a kijelölése, amelyet sokan az unió és egy nem tagállam közötti legszorosabb együttműködésnek tartanak, Berlin vezetésével több európai főváros is fellépett egy még pontosan nem definiált fogalom használata ellen – mondta öt uniós diplomata az Euronewsnak.
„A fő aggodalom az, hogy ez ismeretlen terminológia, jogi bizonytalanságot és más harmadik országok részéről elvárásokat kelthet” – fogalmazott az egyik diplomata. „A Bizottság korábban nem kommunikálta ezt. Nem tudjuk, miről beszélünk.”
Az elmúlt héten a közös nyilatkozat egy felülvizsgált tervezete kifejezetten említette a koncepciót, rendszeres egyeztetéseket ígérve a kanadai hatóságokkal a nagy horderejű szakpolitikai és szabályozási kezdeményezésekről, valamint hogy a partnerség teljes körét a 2027-es csúcson határozzák meg.
Az, hogy a kifejezés név szerint szerepeljen egy olyan, nagy politikai jelentőségű uniós dokumentumban, amely elsőként használná ezt a fogalmat, erős ellenállást váltott ki Németországból, Olaszországból és Görögországból, és kételyeket Franciaországból és más országokból.
A hétfő este körbeküldött újabb tervezet olyan megfogalmazással egészítette ki a szöveget, amely távolságot tart a tagállamok és az ötlet között, egyértelművé téve, hogy azt „az Európai Bizottság terjesztette elő”.
A szöveget kedden tervezték elfogadni az úgynevezett csendes eljárással, amelynek során a dokumentum automatikusan átmegy, ha egyetlen tagállam sem emel kifogást. Németország, Olaszország, Franciaország és Görögország mind határidőn belül jelezte ellenkezését.
António Costa, az Európai Tanács elnökének hivatala várhatóan új verziót küld körbe, amelyről szerdán, nagyköveti szinten tartanak újabb megbeszélést, mielőtt a csúcs csütörtökön Montrealban megnyílik.
Von der Leyen vetette fel az ötletet, hogy társult tagságot ajánljanak Kanadának, szeptemberi évértékelő beszédében az Európai Parlament előtt, ahol Mark Carney miniszterelnök volt a díszvendég.
Az ötletet korábban már jelezték a kanadai félnek, ám sem a tagállamokkal, sem a Bizottságon belül nem vitatták meg, ami olyan fővárosokat is váratlanul ért, mint Párizs és Berlin.
Úgy tűnt, Carney sem volt maradéktalanul meggyőzve az elnevezésről, inkább „a jövő szövetségének” nevezte. „A lényeg a tartalom” – mondta, amikor arról kérdezték, mennyire tartja szerencsésnek az elnevezést.
Miközben a kormányok most véglegesítik a közös nyilatkozatot, amelyet a csúcson csütörtökön és pénteken fogadnak el, a kezdeti egyeztetés hiánya ismét problémaként jelentkezik.
Berlin számára a fő kérdés az, hogy a tagállamoknak előbb kellene meghatározniuk, pontosan mit tartalmaz az együttműködési csomag, és csak ezután lehetne a deklarációban használt kifejezésekről dönteni, nem pedig fordítva.
Széles körű az egyetértés abban, hogy Kanadával szorosabb együttműködésre kell törekedni olyan területeken, mint a védelem, a kritikus nyersanyagok, az energia, a kereskedelem és a határbiztonság. Maga a társult tagság címkéje váltotta ki az óvatosságot.
Mások a jogi következményeket kifogásolták, azzal érvelve, hogy ezeket alaposan meg kell vizsgálni, mielőtt a kifejezés politikai nyilatkozatba kerül.
„Nem jelent semmit, nincs benne a szerződésekben” – mondta egy második uniós diplomata, hozzátéve: „azon dolgozunk, hogy megtaláljuk a módját, miként lehetne működőképes a koncepció.”
Von der Leyen számára nem újdonság, hogy új ötleteket indít útjára, és anélkül viszi előre a kezdeményezéseket, hogy előzetesen konzultálna a tagállamokkal. 2023-ban migrációs megállapodást jelentett be Tunéziával, amiért bírálatok érték, mivel nem rendelkezett formális felhatalmazással.
„Tunézia esetében a tagállamok teljes mértékben egyetértettek azzal a céllal, hogy csökkentsük az érkezők számát, de jelezniük kellett, hogy a megvalósítás módjával nem értenek száz százalékig egyet. Itt valamelyest hasonló a helyzet” – mondta egy harmadik diplomata az Euronewsnak.
Ennek a diplomatának a véleménye szerint az EU-nak a címkét nem pusztán intézményi kategóriaként kellene kezelnie, hanem olyan csomagolásként, amelyben össze lehet fogni azt, ami különben szükségszerűen szektoronkénti technikai gyakorlatnak tűnne Kanada fokozatos közelítésére az unióhoz.
Von der Leyen bírálói szerint hajlamos nagy ívű bejelentéseket tenni anélkül, hogy előre felmérné a következményeket. Támogatói viszont úgy látják, erőssége, hogy előre jár az események előtt, kijelöl egy politikai víziót, és a megvalósítást a bürokratikus gépezetre bízza.
Friedrich Merz német kancellár volt az első, aki felvetette a társult tagság ötletét, ő azonban úgy vázolta fel, mint annak módját, hogy Ukrajnát az EU-hoz kösse, biztonsági garanciákkal, miközben Kijev előrehalad a csatlakozási folyamatban.
Kanadára alkalmazva egészen más lenne az üzenete: mintát kínálna a lehető legszorosabb partnerségre egy olyan Európán kívüli országgal, amely soha nem csatlakozhat az unióhoz.
„Sok más ország szeretne közelebb kerülni az EU-hoz, de nem tudjuk, mit tudunk ajánlani nekik. Bármi is lesz a Kanadával kötött megállapodás, fontos ösztönző lehet számukra” – mondta egy uniós tisztviselő az Euronewsnak.