Az október 17-i erőszak után a kormány az ultrabaloldalt okolta, de szerepük tisztázatlan. Két szakértő szerint a helyszíni erőszak és fosztogatás nem illik a módszereikhez.
„Felkelési forgatókönyv”, „visszaélések”... Néhány napja úgy tűnik, a kormány tagjai az ultrabaloldalt tették meg egyik fő célpontjukká az október 17-i megmozdulást kísérő erőszakos cselekmények és fosztogatások után. A kereskedelmi miniszter, Serge Papin szerint azon a napon mintegy 3 000 üzletet megrongáltak vagy kifosztottak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Emmanuel Macron államfő múlt vasárnapi beszédében az ultrabaloldali kiscsoportokból érkező „zendülőket” ostorozta, akikhez szerinte „számos bűnelkövető” csatlakozott, mielőtt „féktelen erőszakot zúdítottak volna városainkra”. Csütörtökön ismét célkeresztbe vette az „ultrabaloldali [...] rendkívül veszélyes” csoportokat, amelyek „a Köztársaság megdöntésére” törekedtek.
Hasonló vádat fogalmazott meg a belügyminiszter, Laurent Nuñez is. Úgy fogalmazott, hogy „országunk radikális ultrabaloldali mozgalmát” „nagyon szorosan” figyelemmel kísérik.
Egyelőre azonban semmi sem támasztja alá, hogy az ultrabaloldal állna a megmozdulások során tapasztalt erőszak mögött. Jean-Yves Camus, a Jean Jaurès Alapítvány Politikai Radikalizmusokat Vizsgáló Obszervatóriumának igazgatója szerint a rendfenntartó erők számára nem „az ultrabaloldali aktivisták jelentették a legnagyobb kihívást, hanem azok az úgynevezett alkalmi randalírozók, vagyis akik a fosztogatás, a rombolás kedvéért érkeztek, hogy kiszolgálják magukat az előzőleg szétvert kirakatú üzletekben”.
„Olyan embereket láttam, akiknek láthatóan semmiféle politikai követelésük nem volt, legfeljebb valamiféle általános elégedetlenség munkált bennük, és a tüntetést többé-kevésbé levezetésként használták” – mondta az Euronewsnak.
A kormány diagnózisát már a párizsi köztársasági ügyész is árnyalta. Laure Beccuau, akit a TF1-en kérdeztek a hétvégi őrizetbe vételek során összegyűjtött első információkról, kijelentette, hogy „egyáltalán nem tudja megerősíteni”, hogy az erőszakos cselekmények elkövetői „az ultrabaloldal felé politizáló személyek” lettek volna.
Elmondása szerint az őrizetbe vett személyek „nagy többsége” „hallgat, és nem fogalmaz meg politikai követeléseket”, hozzátéve, hogy „nem mindenkit tartóztattak le azok közül, akik sajnálatos módon rongálásokat követtek el”.
Hasonló a helyzet Marseille-ben is, ahol a városházát megrongálták. „Fiatalokkal van dolgunk, akik többnyire egyáltalán nem feketében voltak. A graffitik is klasszikus graffitik, a baloldal, a szélsőbaloldal jelszavaival” – mondta az Euronewsnak Guillaume Origoni, az ultrabaloldallal foglalkozó újságíró.
„Úgy tűnik tehát, hogy ez a kis csoport valóban egy olyan társaság volt, amely meglátta a lehetőséget egy városháza megrongálására, és belevágott” – folytatta. „Nem arról van szó, hogy tagadnánk a rendőrökkel összecsapásra kész, ultrabaloldali aktivisták jelenlétét. De hogy ebből hidat vonjunk a fosztogatásokhoz... Erről egyáltalán nem beszélhetünk.”
Az ultrabaloldal hiányzik a gyorsított eljárásokból
A már megkezdett bírósági eljárások is ellentmondanak a kormány narratívájának. A 2 500 őrizetbe vett személyből 917-et állítottak máris bíróság elé – derül ki Gérald Darmanin által ismertetett adatokból.
Marseille-ben a black blocok és az ultrabaloldal „nincsenek bíróság előtt” – mondja Guillaume Origoni. - „Sokkal inkább olyan emberekről van szó, akik fosztogattak, részt vettek a fosztogatásokban, vagy kihasználták a fosztogatások adta alkalmat, de akiknek semmi közük az ultrabaloldalhoz, politikai követelésekhez vagy politikai mozgalmakhoz” – állítja az újságíró.
Jean-Yves Camus ugyanakkor árnyalta a képet. „Azokat az embereket szokták elfogni, akik véletlenül kerülnek oda, vagy a legkevésbé szervezettek. Az ilyen típusú akciókra legjobban felkészült aktivisták tudják, hogyan kell elhagyni azt a helyszínt, ahol bűncselekményt követtek el, és a helyszínen általában azok maradnak, akik a legkevésbé jártasak az efféle cselekményekben” – mondta.
Elismeri, hogy „torzítás” lép fel, amikor az azonnali eljárásban bíróság elé állítottak profilját elemzik. „Természetes, hogy a leginkább politizáltak és az ilyen jogsértő akciókra kiképzett személyek tudják, hogyan kell bújócskát játszani a rendőrséggel.”
Az ultrabaloldal „szimbólumokra” csap le
Bár az „ultrabaloldal” kifejezés mostanában gyakran szerepel a címlapokon, a mozgalom nem új jelenség Franciaországban. Jean-Yves Camus már tíz évvel ezelőtt is megfigyelte a munkajogi törvény elleni tüntetéseken. „A 2010-es évek eleje óta folyamatosan látjuk, hogy az ultrabaloldal black bloc formájában jelenik meg, és keresi az összeütközést a rendfenntartó erőkkel” – magyarázza a politológus.
Jelenlétük „a rendfenntartó erőkkel való összecsapásokban” és „a falakra felfestett sokféle jelszóban” is megmutatkozik: antikapitalista, anarchista, az állam megszüntetését követelő, illetve antiautoriter szlogenekben – teszi hozzá az elemző, aki nem vitatja, hogy ez az irányzat jelen volt a mostani megmozduláson is. „Már a menet indulása előtt láttuk, hogy az ultrabaloldal – szokásához híven – felkeresi a rendfenntartó erőkkel való közvetlen konfrontációt” – hangsúlyozza.
Az ultrabaloldal kemény magját nagyjából 5 000 ember alkotja, és attól különbözik az október 17-i fosztogatóktól, hogy más célpontokat választ. A black blocok ritkán veszik célba a kisboltokat: inkább azokra a „boltokra támadnak, amelyek szerintük a kapitalista társadalom visszásságait szimbolizálják” – mondja Jean-Yves Camus, példaként említve a bankokat, az ATM-eket, a biztosítótársaságokat és az ingatlanirodákat.
Ezzel a megállapítással Guillaume Origoni is egyetért. „Az ultrabaloldal nagyon keveset fosztogatott, inkább szimbólumokat vandalizált. Nagyrészt rongálásokról beszélhetünk” – teszi hozzá.
A kormány bűnbakot csinál az "Engedetlen Franciaország"-ból
A kormány az Engedetlen franciaország nevű pártot (La France insoumise-t (LFI), amelyet a belügyminisztérium a szélsőbaloldalhoz sorol, szintén megpróbálta felelőssé tenni az erőszakért és a fosztogatásokért. „Létezik egy szélsőbaloldali köd, amelyben ez a párt fontos helyet foglal el, és amelyben vannak olyan emberek, csoportocskák, akiket egyértelműen az erőszak vezérel” – jelentette ki Sébastien Lecornu már szombat este.
Ezeknek az állításoknak ellentmond egy Mediapart-riport (forrás: francia), amely a területi hírszerzés egyik rendőr-felügyelőjét idézi. „Vannak kimondhatatlan dolgok, de amikor szó szerint azt kérik tőlünk, hogy írjuk le: a mozgalom mögött az LFI áll, miközben a területi hírszerzés általános véleménye szerint ez objektíven nem igaz, akkor ez szükségszerűen [politikai döntésekről] szól” – állítja.
„Nem látom, hogy az LFI-nek mi köze van ehhez a fiaskóhoz [...] . Veszélyes egy ennyire ordító kudarcot így átpolitizálni, és főleg nem vállalni érte a teljes felelősséget” – tette hozzá egy országos rendőrszakszervezeti vezető, akit a tényfeltáró portál idéz.
Az LFI vezetői és a kormány egymást teszik felelőssé a múlt hétvégi utcai káoszért. Péntek délután a mozgalom országos koordinátora, Manuel Bompard részt vett a Matignonban tartott pártközi egyeztetésen. A találkozó után úgy vélte, hogy az meglehetősen „időt vett el” az országtól, és azt rótta fel Sébastien Lecornu miniszterelnöknek, hogy „egyetlen pillanatban sem tért rá érdemben a fiatalok és az ország követeléseinek konkrét tartalmára”.
Ugyanakkor felhívta a figyelmet a különbségre a kormány nyilvános nyilatkozatai és az LFI-hez való hozzáállása között a zárt ajtók mögötti egyeztetéseken:
„A kameráktól és a televíziós stúdióktól távol, a kormány különböző tagjainak és a rendőri vezetőknek a felszólalásaiban egyetlen pillanatban sem célozták meg vagy tekintették felelősnek az LFI-t a múlt szombati eseményekért. Jó lenne, ha az üléseken elhangzó kijelentések megfelelnének annak, amit a televíziós stúdiókban mondanak” – fogalmazott Manuel Bompard, az LFI országos koordinátora.
„Előválasztási időszakban vagyunk, ilyenkor a politikai játékszabályok része, hogy megpróbálják terhelni a politikai ellenfelet, aki éppen erősödni látszik” – ismeri el Jean-Yves Camus. Ugyanakkor úgy véli, hogy az LFI bizonyos mértékig ki van téve a bírálatoknak, mivel képviselői nem mindig ítélik el egyértelműen az erőszakos cselekményeket. Szerinte egyesek hajlamosak úgy tekinteni a tüntetők erőszakára, mint a rendőri erőszakra vagy a kormány követeléseiket figyelmen kívül hagyó magatartására adott válaszra.
A politológus ugyanakkor emlékeztet arra, hogy „nem szabad összekeverni az ultrabaloldalt a szélsőbaloldallal, és nem szabad az ultrabaloldalt az összes tüntetővel azonosítani”. Az október 17-i megmozdulással kapcsolatban rámutatott: „azok, akiknek sikerült elhagyniuk a République teret és eljutniuk a Clichy térig, olyan menetet alkottak, amely körül nem történt kilengés”.