A popkultúra mint lázadás: a Z generáció egy népszerű mangából vett jelképet használ tiltakozásaihoz. Íme, miért vált a One Piece zászló a francia tüntetések – és másutt – ismert lázadásszimbólumává.
Amikor a fiatalok kihívást intéznek a fennálló rend ellen, tiltakozásaik során gyakran vesznek át motívumokat fikciós művekből vagy a popkultúra ikonográfiájából, és egyes képek, jelképek váratlanul válhatnak a mozgalmak jelmondataivá.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A francia utcákon látható transzparensek, táblák és jelszavak között gyakran feltűnik egy fekete zászló, rajta szalmakalapot viselő, mosolygó koponya.
A kalózjelvény azonnal felismerhető a One Piece mangasorozat rajongói számára: ez a „Jolly Roger”, a popkultúra egyik legismertebb logója.
Az ikonográfia már a tavaly szeptemberi francia tüntetéseken is jelen volt, és újra előkerült az országot mostanában elárasztó diáktüntetéseken és utcai demonstrációkon – Belgiumban, Olaszországban és Görögországban is.
De hogyan válhatott a One Piece kalózzászlója az elnyomás és a kormányzati korrupció elleni, országokat és egész kontinenseket összekötő szimbólummá?
Először egy kis háttér. Azok kedvéért, akik esetleg nem ismerik a One Piece-t: ez egy népszerű japán manga, Eiicsiro Oda alkotása. Röviden a Szalmakalapos Kalózok kalandjait követi, akik az elnyomó uralkodókkal és az autoriter korrupcióval szemben az üldözöttek mellé állnak – a zsarnokság elleni harcot vívják a saját zászlajuk, a „Jolly Roger” alatt.
Először 1997-ben jelent meg – ekkor született az első Z generációs korosztály is –, és azóta világsiker lett: több mint 500 millió példányban kelt el, 40 nyelvre fordították le. A manga birtokolja a Guinness-világrekordot a legtöbb példányban megjelent, egy szerző által írt képregénysorozat címéért, és animációs tévésorozat, élőszereplős Netflix-széria, valamint több film is készült belőle.
Franciaországban rendkívül népszerű, a kötetek rendre a sikerlisták élére kerülnek.
Az évek során a vigyorgó koponyás zászló feltűnt nepáli, indonéz, Fülöp-szigeteki, marokkói, olasz és brit tüntetéseken is, és az elmúlt hetekben szinte mindenütt jelen volt a Franciaországot megrázó tiltakozásokon.
Legyen szó diáktüntetésekről, a rendőri brutalitás elleni felvonulásokról, a kormány közösségimédia-tilalmaival szembeni demonstrációkról vagy pro-palesztin megmozdulásokról, a közös vizuális elem azt mutatja, mennyire rezonál a manga szimbóluma a Z generációval, amely a dac, végső soron pedig a remény jelképeként fogadta be.
Aligha meglepő jelkép, hiszen az eredeti történetben is a szabadságot és az elnyomással szembeni ellenállást képviseli egy kitaszított lázadókból álló csapat számára. És most a való életben is az elégedetlen fiatalokhoz, a meghallgatásra vágyó Z generációhoz szól.
A fikció világa akkor válik igazán hatékonnyá, amikor átszivárog a valóságba: a történetek és értékeik nem korlátozódnak határokra vagy egyetlen ügyre, így egyfajta globális összetartozás-érzést és közös, szolidaritást kifejező nyelvet teremtenek. Ez ráadásul praktikus átvitel is: ha a kitalált hivatkozási pontokból valós jelenkori lázadási szimbólum lesz, azokat nehezebb elnyomni olyan kormányoknak, amelyek továbbra is anti-autoriter arculatukat igyekeznek fenntartani.
A Jolly Roger újra megmutatja, mennyire szorosan összefonódik a kultúra és a politika – különösen a fiatal aktivisták és a digitálisan magabiztos generáció számára, akik a közösségi médián keresztül kulturális utalásokkal fogalmazzák meg gondolataikat és félelmeiket.
Bőven akadnak előzmények, hiszen a Jolly Roger zászló messze nem az egyetlen popkultúra-szimbólum, amelyet az elmúlt években tiltakozások során használtak.
Íme öt példa arra, hogyan váltak kulturális hivatkozási pontok politikai kifejezőeszközzé az elmúlt 15 évben.
V mint Vérbosszú
A 2005-ös V mint Vérbosszú inspirálta Anonymous nemzetközi hacktivista csoport a film ikonikus Guy Fawkes-maszkját kezdte használni, hogy az akcióikon és tüntetéseiken elrejtsék kilétüket. A maszk 2011-ben, az Occupy mozgalom idején terjedt el tömegesen, és azóta is a rendszerellenes tiltakozás arcaként szolgál, a korrupt rendszereket és kormányokat célozva meg. V szavaival: „Az embereknek nem a kormányaiktól kell félniük, hanem a kormányoknak az embereiktől.”
Az Éhezők viadala
Suzanne Collins ifjúsági regénysorozata és Jennifer Lawrence főszereplésével készült filmadaptációi több ellenállási szimbólumot is tartalmaznak, a fecsegőposzáta kitűzőtől a háromujjas tisztelgésig. Ez a néma, kihívó gesztus, amelyet Katniss Everdeen használ az elnyomottakkal való szolidaritás kifejezésére, 2014-től kezdve számos tüntetésen feltűnt – a thaiföldi katonai puccs elleni demonstrációktól egészen Hongkong univerzális választójogért folytatott tiltakozásaiig.
A szolgálólány meséje
2017-ben és 2018-ban nők ezrei viseltek skarlátvörös köpenyt és fehér főkötőt Margaret Atwood „A szolgálólány meséje” című regényéből ismert jelmezben, tiltakozásul az abortuszellenes jogszabályok és a nők reproduktív jogait fenyegető politikák ellen. A disztópikus könyvben és tévésorozatban a szolgálólányoknak Gileád törvényei szerint kell ezt az egyenruhát viselniük; ebben az országban a termékeny nőket kényszerítik gyermeknemző szolgálatra. A jelmez azóta is rendszeresen felbukkan a nők jogaiért szervezett demonstrációkon szerte a világban – az argentin abortuszjogi tüntetésektől kezdve egészen Donald Trump amerikai elnök 2019-es brit látogatása elleni tiltakozásokig.
A Joker
A polgárháború utóhatásai közepette a libanoni tüntetők a kormány új megszorító intézkedései ellen tiltakozva 2019-ben a Bűn Bohóc Hercegének alakját vették fel, sokan Joaquin Phoenix arcfestéséből merítettek ihletet a Joker című filmből. A jelmez világszerte azonnal felismerhető, anonimitást ad a demonstrálóknak, és a libanoni tüntetők esetében segített abban, hogy küzdelmük nagyobb figyelmet kapjon. Joker a lázadás szimbóluma is: a társadalmi normák és konvenciók semmibevételét testesíti meg. A bohócarc viselése így emlékeztet az uralkodó renddel szembeni tiszteletlenség vállalására, ezért vált világszerte népszerű jelképpé tiltakozásokon.
Pepe, a béka
Az alt-right, a MAGA mozgalom és maga Trump – aki a 2016-os amerikai elnökválasztási kampány idején Pepét ábrázoló mémmel tweetelt – a zöld békát a fiatalok megszólításának eszközeként használta. Matt Furie amerikai karikaturista 2005-ben alkotta meg a figurát, és feldühítette, hogy művét gyűlöletkeltő módon sajátították ki. Mielőtt 2017-es képregényében „megölte” volna a karaktert, 2016-ban esszét írt a TIME (forrás: angol) számára, amelyben így fogalmazott: „Teljesen őrület, hogy Pepét gyűlölet-szimbólumként bélyegezték meg, és hogy rasszisták és antiszemiták egykor békés békafiút a képregényemből a gyűlölet ikonjává tették.” Noha Pepét Nyugaton az alt-right használta, 2019-ben a hongkongi demokráciapárti tüntetők újraértelmezték és visszaszerezték a figurát a saját tiltakozásaik számára.