Hirdetés

A Creotech Instruments tízszeresre növeli kapacitását 2029-ig

Ariane–6 rakéta indítása Európa űrközpontjából, Francia Guyanából.
Ariane–6 rakétaindítás Európa űrkikötőjéből Francia Guyanában. -  Szerzői jogok  AP Photo
Szerzői jogok AP Photo
Írta: Jonathan Benton
Közzétéve:
Megosztás Kommentek Kövesse az Euronewst a Google-on
Megosztás Close Button

Grzegorz Brona vezérigazgató arra figyelmeztetett, hogy Európa még évekig az amerikai rakétákra szorulhat műholdjai pályára állításához.

A lengyel műholdgyártó Creotech Instruments azt tervezi, hogy 2029-re tízszeresére növeli gyártókapacitását – mondta Grzegorz Brona vezérigazgató a Reutersnek adott interjúban. Arra is figyelmeztetett, hogy Európának még évekig amerikai hordozórakétákra lesz szüksége műholdjai pályára állításához.

HIRDETÉS
HIRDETÉS

A vállalat 2029-ben új gyárat kíván megnyitni a Mazowieckie vajdaságban, amely évente 40 különböző típusú, vagy akár 100 azonos típusú műhold előállítására lesz képes. Jelenlegi, Varsó melletti piasecznói üzemében ehhez képest évente 10 műhold készül.

Brona kijelentései akkor hangzottak el, amikor Európa igyekszik csökkenteni függését az amerikai technológiától.

Két nappal az interjú előtt arról jelentek meg hírek, hogy Elon Musk vállalata, a SpaceX a Fehér Ház utasítására korlátozta Ukrajna hozzáférését a Starlink műholdhálózat katonai célú, Starshield nevű változatához.

Donald Trump ezt követően úgy fogalmazott: „Nem én voltam, és nem gondolom, hogy Elon lett volna. Nem tudom, hogy egyáltalán bárki volt-e. Amennyire én tudom, minden ugyanúgy van, mint eddig.”

Az, hogy nem világos, ki hozta a döntést, önmagában is aggasztó. Az európai vezetők számára azonban még riasztóbb annak a lehetősége, hogy a Trump-adminisztráció az amerikai technológiát politikai nyomásgyakorlásra használja szövetségeseivel szemben.

Európa messze le van maradva az Egyesült Államok mögött a rakétaindítások terén: tavaly a 324 világűrbe irányuló orbitális startból mindössze nyolc köthető Európához, miközben az USA 193 indítást hajtott végre. Az Európai Űrügynökség adatai szerint önmagában a Starlink a működő műholdak több mint 60 százalékát adja.

Arra a kérdésre, hogy az európai ipar képes lenne-e a Starlinkhez hasonló alternatívát kiépíteni, Brona azt mondta, a kontinens akár több ezer műholdat is legyárthatna, mégsem lenne, aki feljuttassa azokat az űrbe.

„A hordozórakéták mára az Európai Unióval szembeni politikai nyomásgyakorlás eszközévé válnak [az amerikai elnök], Donald Trump kormányzatának a kezében” – fogalmazott.

A rakétákat nem gyártó Creotech eddig távol tartotta az amerikai technológiát műholdjaitól, hogy elkerülje az Egyesült Államok fegyverexport-szabályait. Ezek értelmében Washington megtilthatja olyan műholdak értékesítését, amelyek akár csekély amerikai alkatrészt is tartalmaznak.

A cég mégis rá van utalva az amerikai hordozórakétákra: a SpaceX vitte pályára azt a négy műholdat is, amelyet a Creotech a lengyel MikroGlob katonai program számára épített.

Európa növelné indítási kapacitását

Európa több irányban próbálja bővíteni rakétaindítási kapacitását.

Az Európai Űrügynökség (ESA) szeptemberben jelentette be, hogy fontolóra veszi az Ariane-6 és Vega-C hordozórakéták indításainak számának növelését a következő években, hogy elkerülje a műholdak pályára állítását fenyegető szűk keresztmetszetet.

Josef Aschbacher főigazgató szerint a várhatóan meredeken emelkedő kereslet miatt hamarosan döntésre lesz szükség.

Az Ariane-6 rakétát üzemeltető Arianespace azt tervezi, hogy 2027-től évente kilenc vagy tíz indítást hajt végre.

Eközben Andrius Kubilius védelmi és űrügyi európai biztos közölte, hogy az EU a kormányzati műholdak számát 80-ról 630-ra kívánja emelni, és 2034-re évente 62 indítást tervez európai és kanadai kilövőállásokról.

A tervek célja, hogy kiszolgálják az EU Galileo navigációs és Copernicus Föld-megfigyelő műholdprogramjai által generált várható igényt.

Aschbacher emellett egy 10 milliárd eurós, tízéves programot is javasolt egy önálló európai személyszállító űreszköz és visszatérőrendszer kifejlesztésére, még azelőtt, hogy a Nemzetközi Űrállomás 2030 végén vagy 2031 elején végleg leállna.

Márciusban az ESA elindította az European Launcher Challenge nevű kezdeményezést, amellyel magáncégeket és start-upokat támogat az indítási szolgáltatások fejlesztésében.

Az erőfeszítések közé tartoznak a kereskedelmi űrkikötőkre vonatkozó tervek, például a skóciai SaxaVord és a norvégiai Andøya, miközben az Isar Aerospace és a Rocket Factory Augsburg nevű vállalatok a kis- és közepes teherbírású indítási kapacitások bővítését célozzák.

Tovább terjeszkedne a Creotech

A Creotech Instruments jelenleg kis műholdakat és mikroműholdakat gyárt, amelyek tipikusan 10 kilogramm és néhány tucat kilogramm közötti tömegűek, és a vállalat saját fejlesztésű, moduláris Hypersat platformcsaládjára épülnek.

A cég portfóliójába tartozik többek között a HyperSat Föld-megfigyelő platform, a Seagull, Eagle 2.0 és Nano 2.0 típus, valamint a PIAST és MikroGlob konstelláció, amelyeket a Lengyel Fegyverzeti Ügynökség számára építettek, és amelyeket ebben a hónapban állítottak pályára.

A vállalat az ESA-val is együttműködik, és platformokat, illetve részegységeket szállít többek között a Comet Interceptor, a JUICE (Jupiter Icy Moons Explorer), a LISA (Laser Interferometer Space Antenna), a Plasma Observatory és a Twardowski holdszonda számára, amely a Hold felszínének feltérképezését szolgálja.

Brona hozzátette: a Creotech a következő hetekben leányvállalatokat nyit Franciaországban és Németországban, és azt tervezi, hogy 2032-re már 500 kilogrammos műholdak gyártására is képes lesz.

Ugrás az akadálymentességi billentyűparancsokhoz
Megosztás Kommentek Kövesse az Euronewst a Google-on

kapcsolódó cikkek

„Ghost Shark”: Ausztrália felfedi tengeralattjáró drónja titkos fegyvereit

Nézze, nincs sofőr! Az Euronews kipróbálta Európa első robotaxiját Zágrábban

Célpontokká váltak az adatközpontok, lassítaniuk kell az európai MI-gyáraknak egy ENSZ-tanácsadó szerint