Ki irányítja a hadseregek által használt műholdakat? A Starlink ukrajnai korlátozásai után ismét felmerül a kérdés, mit tehet az EU. Jó hír, hogy az IRIS² néven futó projekt már évek óta zajlik. Az EU saját komunikációs rendszert épít 348 műholdból.
A héten az ukrán hadsereg az amerikai Starlink műholdas szolgáltatás korlátozásairól számolt be, amely szerint megszakad a kapcsolat, amint a terminálok óránként 160 kilométernél gyorsabban mozognak, ahogy az a drónok esetében jellemző. A szolgáltatást eleinte csak részben állították helyre, a sebességkorlát azonban megmaradt. Nem tudni, ki rendelte el a korlátozást, mivel a SpaceX vezérigazgatója, Elon Musk nem vállalt felelősséget az incidensért. Érvelése szerint a Starshield, vagyis a SpaceX katonai szolgáltatása az amerikai kormány ellenőrzése alatt áll.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Lengyelország külügyminisztere, Radosław Sikorski élesen reagált az X-en, és ezt írta: „Hé, Elon Musk, te nagy ember, már megint a termékeiddel csinálsz politikát? Mint európai ügyfeleid, rajtad tartjuk a szemünket.”
Közöttük már volt hasonló rideg hangvételű vita a szolgáltatásokról és azok használatáról idén januárban, de azóta lényeges fennakadás nem történt.
Lengyelország az ukrán terminálok jelentős részét finanszírozta. A történtek ismét ráirányítják a figyelmet arra, mennyire függnek az ukrán fegyveres erők a műholdas kapcsolatoktól. Európa ezért már jó ideje dolgozik saját megoldáson.
Európa válasza: IRIS²
Az EU mintegy hat éve dolgozik az IRIS² projekten, egy saját műholdas hálózaton. A rövidítés az angol „Infrastructure for Resilience, Interconnectivity and Security by Satellite” kifejezést takarja, vagyis nagyjából a műholdas ellenálló képesség, összekapcsoltság és biztonság infrastruktúráját. A rendszer a kormányoknak, vállalatoknak és állampolgároknak kíván biztonságos összeköttetést nyújtani, és célja, hogy felszámolja a lefedettségi hiányokat Európában és Afrikában.
A rendszer a titkosításhoz kvantumtechnológiát használ az Európai Kvantumkommunikációs Infrastruktúrán, a EuroQCI-n keresztül.
Augusztus elején az Európai Bizottság és a SpaceRISE konzorcium megállapodott a megvalósításról (forrás: német). A hálózat 348 műholdból fog állni: 330 alacsony, 18 pedig közepes Föld körüli pályán kering majd. További 66 műhold kifejezetten a védelem, a biztonság és a mentési szolgálatok megerősítését szolgálja. A Bizottság számításai szerint így a kormányzati felhasználók számára rendelkezésre álló garantált kapacitás az EU-ban 60, világszinten 54 százalékkal nő.
A rendszer elsősorban az államokat, a hadsereget és a kritikus szolgáltatásokat célozza, később azonban a lakosság számára is elérhetővé válhat. Az első műholdak indítását 2029-re tervezik, a szolgáltatásokat pedig fokozatosan 2029-től vagy 2030-tól kínálnák.
Németország szerepe kiemelkedő
Németországot a Brémában működő OHB űripari vállalat képviseli, ami az Orbitale Hochtechnologie Bremen rövidítése. A cég augusztus 31-én a SES műholdüzemeltetővel szerződött mintegy egymilliárd euró értékben, 18 közepes Föld körüli pályára szánt műhold fejlesztésére. Egy-egy műhold indításkori tömege körülbelül 2,6 tonna. Marco Fuchs, az OHB vezérigazgatója a programot fontos lépésnek tartja Európa nagyobb önállósága felé.
A német részvételről már korán vita alakult ki. A szövetségi gazdasági minisztérium 2023 decemberében éles hangú levélben fordult az érintett vállalatokhoz, és felszólította őket, hogy mielőbb tisztázzák a német ipar szerepét és részesedését a hozzáadott értékteremtésből.
Bundeswehr: saját műholdhálózat?
Az IRIS²-től függetlenül a Bundeswehr egy saját műholdas hálózat kiépítését tervezi. Ez nemzeti projekt, amelyet a szövetségi kormány finanszíroz. Armin Fleischmann vezérőrnagy, a Bundeswehr kiber- és információs területének űrügyi megbízottja a MDR-nek azt mondta, hogy a Starlinkhez hasonló, de kisebb konstellációt terveznek. A Handelsblatt című lapnak pedig úgy fogalmazott, hogy „repülő Fritzboxokat” szeretnének a világűrben. A hálózatnak először a NATO keleti szárnyát kellene lefednie, nemzeti ellenőrzés alatt. Egyes elemeket nyugati partnerektől, köztük az Egyesült Államoktól szereznék be.
Már 2025 szeptemberében bejelentette Boris Pistorius védelmi miniszter a Német Ipar Szövetségének berlini űrkonferenciáján, hogy 2030-ig összesen 35 milliárd eurót kíván katonai űrprojektekbe fektetni. Idén júliusban ellátogatott az OHB brémai központjába, ahol bemutatták neki a műholdprogramokat és a folyó gyártást.
A projekt neve SATCOMBw 4, ami a Bundeswehr műholdas kommunikációjára utal. A hadsereg tájékoztatása szerint végső kiépítettségében a rendszer alacsony Föld körüli pályán keringő, háromjegyű számú műholdat foglal majd magában, és nyolc-tíz milliárd euróba kerülhet. Már 2029-re tervezik egy legfeljebb 40 műholdból álló részkonstelláció hadrendbe állítását, a teljes üzemet 2030-tól várják.
A megbízásért a Brémában székelő „OHB Rheinmetall Space Networks” közös vállalat verseng. A céges tervek szerint az OHB felelne a műholdakért, a Rheinmetall pedig a földi állomásokért és a végfelhasználói eszközökért. Döntés a munka megosztásáról még nem született.
Ágazati beszámolók szerint a tender odaítélését az év végére remélik. Az OHB így mindkét nagy projektben szerepet kaphatna: az IRIS²-ben műholdgyártóként, a Bundeswehr hálózatában pedig a közös vállalat tagjaként.
A Bundeswehr jelenleg két saját műholdat használ geostacionárius pályán, mintegy 36 ezer kilométeres magasságban: a COMSATBw-1-et és a COMSATBw-2-t, amelyeket 2009-ben és 2010-ben indítottak. Utódaikat az Airbus építi, és 2029-ben kell átadni őket a Föld körüli pályán. A három német radarműholdból az első, a SARah 2022-ben indult a SpaceX Falcon 9-es rakétájával.
Fiatal belga cég is részt vesz Európa műholdhálózatának kiépítésében
Az IRIS² műholdjait több vállalat építi. A legnagyobb részt azonban nem egy régi, bejáratott óriásvállalat, hanem egy fiatal cég szállítja: a 2018-ban alapított, a belgiumi Charleroiban működő Aerospacelab 264 műholdat küld az alacsony Föld körüli pályára.
A vállalat közlése szerint a megrendelés értéke 2,4 milliárd euró. A műholdakat 2030-ig kell leszállítani. Egy új, Charleroiban épülő gyárban készülnek majd, ahol 2027-től évente akár 500 műholdat is gyárthatnak.
Az Airbus legalább 66 műholdat épít az első réteghez, katonai kommunikációs célokra; ezeket 2029-re kell elkészíteni. Ezzel az alacsony pályás szegmens, összesen 330 műholddal, már teljes egészében lekötött. Az OHB 18 közepes pályás műholdjával együtt a hálózat összesen 348 műholdból áll majd.
Mennyire reális a 2029-es dátum?
Egyelőre nyitott kérdés, tartható-e a menetrend. Az első műholdak indítását 2029-re tűzték ki, a sajtóbeszámolók szerint eredetileg két évvel korábbi dátummal számoltak.
Szakértők szerint a szűk keresztmetszetet a rakétaindítások jelentik. Rakéták nélkül a legjobb műholdak sem jutnak fel az űrbe, és aki nem tudja maga indítani őket, másokra szorul. Európa erre a feladatra az Ariane 6 hordozórakétára támaszkodik, amely 2024 óta repül. Andreas Knopp, a müncheni Bundeswehr Egyetem oktatója a Das Parlament című hetilapban emlékeztetett arra, hogy korlátozott a rakéta indításainak száma, Antje Nötzold politológus, a chemnitzi műszaki egyetem munkatársa pedig az MDR-nek „launcherproblémáról”, azaz kilövési szűkösségről beszélt.
Az Ariane 6 ebben az évben eddig négyszer indult, és ezek közül három repülés az Amazon Leo műholdjait vitte az űrbe – ez az amerikai vállalat műholdas internetszolgáltatása, amely a Starlink riválisa kíván lenni. Az Amazon legalább 18 Ariane 6-indítást foglalt le. Az IRIS² indítási szolgáltatásainak beszerzését az Európai Bizottság augusztus elején a következő lépések egyikeként jelölte meg.