Az EU gyorsabban akar reagálni egy esetleges szabotázsra, kibertámadásra vagy drónok légtérsértésére. Szakértők szerint a javasolt Biztonsági Tanács csak részben jelenthet megoldást a súlyosbodó biztonsági kockázatokra.
Szabotázsakciók, gyújtogatások, kibertámadások, dezinformáció, illetve légtérsértő drónok. Oroszország Európa elleni hibrid hadjárata ma már nem elszigetelt incidensek sorának tűnik. Az EU most újragondolja, hogyan reagáljon.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Szeptemberben Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke úgy fogalmazott, hogy Európa előtt álló hibrid fenyegetések „egyre kevésbé hibrid jellegűek, és egyre kevésbé csupán fenyegetések”. Az Unió helyzetéről szóló beszédében egy új elképzelést is felvetett: az Európai Biztonsági Tanácsot.
Az ellenálló képességtől az elrettentésig
Ionela Ciolan, a Wilfried Martens Európai Tanulmányok Központjának kutatója szerint a kihívás egyértelmű. Szerinte az orosz hibrid hadviselés ma a „minden felfegyverzését” jelenti: a kritikus infrastruktúra elleni támadásoktól és a választásokba való beavatkozástól a célzott gyújtogatásokig és az energia eszközként való felhasználásáig.
Az EU válasza eddig elsősorban az ellenálló képességre és az összehangolásra épült. A 2024 júniusában aktivált Hybrid Toolbox (Hibrid Eszköztár) egy csomagba rendezi a kiber-, szankciós, diplomáciai és támogatási intézkedéseket. Létrehozta az Oroszországra szabott hibrid szankciós rendszert, amelynek első listái 2024 decemberében születtek meg, valamint a gyorsreagálású csoportokat, amelyeket először Moldovában vetettek be 2025-ben.
A szakértők most fordulatot látnak. Gyorsabbá vált Oroszország nyilvános felelőssé tétele, egyre többet beszélnek arról, hogy költséget kell róni Moszkvára, és az incidenseket egy egységes hadjárat részeként értelmezik. Az Európai Parlament szeptemberben 470 igen és 129 nem szavazattal fogadott el egy jelentést, amely proaktívabb megközelítést sürget.
A hiányosságok azonban megmaradtak: a szankciókhoz továbbra is egyhangú döntés kell, a hírszerzési információk széttagoltak a fővárosok között, és nincs konszenzus arról, mikor indokol a szabotázs közös katonai választ.
Mi van terítéken
A javaslat három, egymással összekapcsolt elemből áll: egy állandó vezetői fórumból, egy Vészhelyzeti Biztonsági Jegyzőkönyvből (Emergency Security Protocol), valamint egy finanszírozási eszközből a közös képességek – például a légvédelem – fejlesztésére. A jegyzőkönyv a hibrid fenyegetések szempontjából a legfontosabb. Von der Leyen szerint ez Európa válasza a NATO 4. cikkére: lehetővé tenné bármely tagállam számára, hogy összehívja mind a 27 kormányt, ha úgy érzi, biztonságát fenyegetés éri.
Lapértesülések szerint a Bizottság azt is fontolgatja, hogy meghívja partnerként az Egyesült Királyságot, Norvégiát, Ukrajnát és Kanadát. Egyelőre nem került az asztalra formális jogalkotási javaslat, és nincs megállapodás sem a jogalapról, sem a szavazási rendszerről, sem a költségvetésről, sem a kezdő időpontról.
Luigi Scazzieri, az EU Biztonsági Tanulmányok Intézetének vezető elemzője nem kertel, amikor arról beszél, miről is lenne szó. Von der Leyen elképzelésében a Tanács lényegében egy külön erre a célra összehívott Európai Tanács-ülés, meghívott partnerekkel. „Ez önmagában nem döntéshozó testület” – mondja.
Ez azt jelenti, hogy nem tudja majd feloldani azokat a vitákat, amelyek lassítják az uniós reakciókat. Scazzieri szerint az értéke máshol van: „A fő értéke […] nem feltétlenül a gyorsaság, hanem sokkal inkább a szakpolitikák közötti koherencia.” Úgy véli, a testület segítene abban, hogy az EU stratégiaibban gondolkodjon az eszköztáráról – a szankcióktól a kiadásokig –, miközben a kollektív védelem továbbra is a NATO feladata marad.
Elismeri, hogy a bírálók szerint Európának már most is rengeteg fóruma van, köztük az Európai Politikai Közösség.
A küszöbprobléma
Még nehezebb kérdés, hogy egy hibrid támadás mikor válik súlyosabbá. Ciolan az EU kölcsönös segítségnyújtási záradékára, a 42.7 cikkre, valamint arra a vitára mutat rá, miként lehetne ezt hibrid támadások esetén is működővé tenni.
„Egy olyan kibertámadás, amely leállítja a kórházakat, vagy olyan szabotázs, amely megbénítja az elektromos hálózatot, a következményeit tekintve összemérhető lehet egy hagyományos katonai támadással” – mondja. Hozzáteszi, hogy Moszkva éppen ebből a szürke zónából él: „Oroszország az egyértelműtlenséget használja ki, hogy megnehezítse a felelősség megállapítását és késleltesse a közös választ.”
Arra a következtetésre jut, hogy Európának közös szabályokra van szüksége: „Az európaiaknak közös keretrendszerre van szükségük ezeknek a támadásoknak az értékelésére, és akkor is képesnek kell lenniük válaszolni az ellenséges lépésekre, ha azok az erőszakos agresszió küszöbe alatt maradnak.”
Álláspontja szerint egy Biztonsági Tanács és egy Vészhelyzeti Biztonsági Jegyzőkönyv segíthetne a tagállamoknak abban, hogy „gyorsabban lépjenek túl a nemzeti reakciókon, és közös európai választ adjanak, egyesítve a katonai és nem katonai eszközöket”. A 42.7 cikk életbe léptetéséről továbbra is a támadás alatt álló állam döntene.
Biztosíték kell Washington visszavonulása esetére?
Steven Blockmans, a tallinni Nemzetközi Védelmi és Biztonsági Központ igazgatóhelyettese szerint az ötletet az élesztette újjá, hogy megkérdőjeleződött az Egyesült Államok elkötelezettsége a NATO 5. cikke mellett. A koncepció Angela Merkel és Emmanuel Macron 2018-as javaslatáig nyúlik vissza. Blockmans a Tanácsot olyan tartalékmegoldásnak tekinti, amely akkor lépne életbe, ha az Észak-atlanti Tanács működésképtelenné válna – akár Washington, akár egy másik szövetséges miatt. Az új lendületet a grönlandi válsághoz köti, és úgy véli, hogy Andrius Kubilius védelmi biztos már több mint egy éve szorgalmazza az ötletet.
Blockmans szerint a testületnek valódi jogosítványokra lenne szüksége ahhoz, hogy hiteles legyen. „Növelné az Európai Biztonsági Tanács legitimitását, ha irányításában világos döntéshozatali eljárások szerepelnének” – mondja, parlamenti kontrollt biztosítva a nemzeti törvényhozásokon keresztül, és összekapcsolva a tanácsot a NATO-val kompatibilis parancsnoki struktúrákkal és önálló költségvetéssel.
Szerinte ez olyan ideál, amelynek megvalósításához évekig tartó szerződésalkotásra lenne szükség. Ha azonban a helyzet úgy kívánja, „akár már holnap létrehozható lenne egy informális konstrukció, ha szorít a kényszer”.
Vajon az Európai Biztonsági Tanács valóban hatékony eszköz lenne a hibrid támadások ellen? A jelenlegi információk alapján csak részben. A mostani formájában javítaná az összehangolást, és rendszeres fórumot adna a vezetőknek a biztonsági kérdések megvitatására a partnerekkel. A Vészhelyzeti Biztonsági Jegyzőkönyv korábbi politikai belépési pontot teremthetne azokra az incidensekre, amelyek nem érik el a fegyveres támadás küszöbét. Abban azonban a szakértők egyetértenek, hogy a legfőbb akadályok a nemzeti politikában gyökereznek.