Az Európai Biztonsági Tanács lehet az EU válasza a hibrid támadásokra?

Az Európai Biztonsági Tanács a biztonsági vészhelyzetek idején arra szolgálna, hogy áttörje és felgyorsítsa a hagyományos uniós bürokratikus döntéshozatali bénultságot. A javaslat szerint egy Ursula von der Leyen bizottsági elnök által „ellen-hibrid forgatókönyvnek” nevezett eszköztárra támaszkodna, amely a szürke zónába tartozó ellenséges lépéseket kezelné.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Az EB elnöke 2026-os évértékelő beszédében kifejezetten hangsúlyozta, hogy az új mechanizmusok célja, hogy „teljes mértékben összehangoltak” és „komplementerek” legyenek a NATO-val, nem pedig azt váltsák fel. Az Euronews Defence & Space Summit rendezvényén Andrius Kubilius uniós védelmi főmegbízott pedig úgy fogalmazott, hogy az EBT „nem a NATO ellen irányulna”, hanem „éppen az ellenkezőleg”, azt erősítené.

„Arról szól, hogyan lehet Európát erősebbé tenni, ami a NATO-t is erősebbé teszi” – tette hozzá.

A teljes kezdeményezés három fő elemből állna. Elsőként maga az Európai Biztonsági Tanács, amelyet rugalmas politikai fórumnak képzelnek el: a jelenlegi uniós csúcstalálkozót bővítené ki kulcsfontosságú, nem uniós partnerekkel. Másodikként a Vészhelyzeti Biztonsági Jegyzőkönyv, amely előírná, hogy a tagállamok azonnal összeüljenek, ha valamelyikük hibrid fenyegetéssel szembesül. Harmadikként pedig egy külön alap a stratégiai védelmi támogató eszközök finanszírozására, amely a közös beruházásokra összpontosít a légvédelem, a kiberbiztonság és az űrrendszerek területén.

Az EU célja

Az EU azt várja az Európai Biztonsági Tanácstól, hogy orvosolja Európa széttagolt és lassú védelmi architektúrájának kritikus hiányosságát.

Az államilag támogatott hibrid hadviselés olyan, a szürke zónába tartozó ellenséges lépéseket jelent, mint az infrastruktúra szabotálása, a kibertámadások vagy a drónokkal végrehajtott behatolások. Mivel ezek a műveletek a hagyományos fegyveres konfliktus küszöbe alatt maradnak, nem indítják el automatikusan a NATO kollektív védelmi mechanizmusait.

„Az elképzelés új lendületet kapott az amerikai elköteleződéssel kapcsolatos növekvő kétségek közepette, vagyis hogy az Egyesült Államok hajlandó-e továbbra is garantálni a NATO 5. cikke szerinti biztonsági garanciát, illetve attól való félelmek miatt, hogy Washington blokkolhatja a politikai döntéshozatalt [...] vagy akadályozhatja a katonai parancsnoki láncot a NATO-n belül. Emiatt európai tartalékmegoldásokat kell megerősíteni” – mondta Steven Blockmans, a Nemzetközi Védelmi és Biztonsági Központ igazgatóhelyettese.

Az EBT három problémát igyekszik orvosolni. Egyrészt, minősített többségi szavazás bevezetésével kerülné meg az uniós egyhangúsági csapdát, hogy a vétójog ne béníthassa meg a közös külpolitikát. Másrészt, a Vészhelyzeti Biztonsági Jegyzőkönyv Európa saját, a NATO 4. cikkéhez hasonló mechanizmusként működne, amely összehívja a tagállamokat a nem katonai jellegű válságokra adott válaszok koordinálására. Harmadrészt, bevonná a nem uniós partnereket, például az Egyesült Királyságot, Ukrajnát, Norvégiát és Kanadát, és az alkalmi koalíciókból tartós biztonsági keretrendszert hozna létre.

Mindez beleillik az EU hosszú távú céljába, a stratégiai autonómiába és egy önálló európai védelmi unióba. A következő évtizedben a blokk célja, hogy csökkentse függőségét az amerikai katonai logisztikától az európai védelmi szektor széttagoltságának felszámolásával, valamint a közös beszerzések és gyártás egyszerűsítésével.

Mi szerepel a javaslatban?

Az Európai Biztonsági Tanács állandó, egész évben működő fórumot biztosítana a válságkezelés számára. „Az elképzelés az, hogy az EU Tanácsának külön üléseit tartsuk, amelyeket Európai Biztonsági Tanácsnak neveznénk, így sokkal strukturáltabb módon lehetne biztonsági és védelmi kérdésekről tárgyalni, mint ahogy az EU Tanácsa ezt most megteszi” – magyarázta Luigi Scazzieri, az EU Biztonsági Tanulmányok Intézetének vezető elemzője.

A cél az, hogy erősítse a politikai koordinációt a védelem és biztonság területén, és stratégiai, hosszú távú iránymutatást adjon. Egy asztalhoz ültetné az uniós vezetőket és a nemzetközi partnereket, köztük Ukrajnát, Kanadát, Norvégiát és az Egyesült Királyságot.

Az EBT emellett lehetővé tenné a tagok számára a gyors védelmi lépések megtervezését és végrehajtását, különösen a fokozódó hibrid és nem hagyományos katonai támadásokra reagálva.

„Az Európai Biztonsági Tanács bezárná a rést a fenyegetés azonosítása és aközött, hogy eldöntsük, mit tesznek az európaiak” – mondta Ionela Maria Ciolan, a Wilfried Martens Európai Tanulmányok Központjának biztonsági és védelmi kutatója.

A „Vészhelyzeti Biztonsági Jegyzőkönyv” a NATO 4. cikkét mintázná: a tagok konzultációt kezdeményezhetnének, ha úgy vélik, hogy biztonságuk, területi integritásuk vagy politikai függetlenségük veszélybe kerül, és közösen koordinálnák a választ.

Ciolan szerint a jegyzőkönyv nem váltaná ki az alapító szerződések 42(7) vagy 222. cikkét, amelyek fegyveres támadás vagy terrortámadás esetén írnak elő kölcsönös segítségnyújtást a tagállamok között. Inkább egy „korábbi politikai belépési pontot” biztosítana, rendkívüli ülést hívna össze, és felmérné, hogy a helyzet nemzeti intézkedéseket, uniós válságkezelő eszközöket, NATO-konzultációt vagy a legsúlyosabb esetekben valamely szerződéses rendelkezés alkalmazását teszi-e szükségessé – tette hozzá.

Az EBT és a NATO

A tervezett Európai Biztonsági Tanács nem arra szolgál, hogy felülírja a NATO-t. Lényeges, hogy Washingtontól függetlenül működne, miközben a NATO maradna a védelem központi kerete. Scazzieri szerint a munkamegosztás világos: „A kollektív védelemről alapvetően a NATO gondoskodik, az Európai Biztonsági Tanács nem ezt a feladatot látná el”.

A NATO az 5. cikk alapján a kollektív katonai védelmet kezeli, míg az EBT a szürke zónába tartozó és hibrid fenyegetésekre összpontosít. A Vészhelyzeti Biztonsági Jegyzőkönyv azonnali biztonsági konzultációkat indítana az Egyesült Államoktól függetlenül.

„Inkább a szankciókról, [...] az uniós források szűkössége miatt a kiadások rangsorolásáról [...] és arról szólna, hogyan lehet összehozni egy kicsit más összetételű országcsoportot, amely a NATO keretében nem ül össze: például azokat az uniós tagállamokat, amelyek nem NATO-tagok” – tette hozzá Scazzieri.

Az összhangot hangsúlyozó hivatalos nyilatkozatok ellenére a kezdeményezés aggodalmakat keltett olyan tagállamokban, mint Észtország, ahol attól tartanak, hogy a NATO feladatainak megkettőzéséhez vezethet. A párhuzamos riasztórendszerek és konzultációs testületek bürokratikus zűrzavart okozhatnak, az Egyesült Államok kizárása pedig a feszültségeket növelheti.

Scazzieri ugyanakkor kevés esélyét látja a tényleges átfedésnek, mert a két szervezet más eszközöket használna és eltérő funkciókat töltene be.

„Nyilván mindig lesz némi »felségterületi« féltékenység az intézmények között: a NATO például úgy érezheti, hogy az EU most egy Európai Biztonsági Tanácsot állít fel. Vajon ugyanazokat a kérdéseket fogják megvitatni? Én ennek kicsi a kockázatát látom, mert mindezt az EU saját eszköztárából kiindulva szemlélnék” – fogalmazott.

Blockmans szerint egy ambiciózusabb Európai Biztonsági Tanácsnak idővel a politikai döntéshozatalt katonai képességekkel kellene összekapcsolnia.

„Összeegyeztethetőnek kellene lennie a NATO-val és az Európai Unióval. Ez pedig [...] egy olyan kormányközi megállapodást feltételezne, amely [...] számol például a NATO főtitkárának részvételével, ahogyan elképzelhető, hogy az Európai Bizottság elnöke és az Európai Tanács elnökei is részt vegyenek benne.”

A hatáskörök még nincsenek rögzítve

Blockmans szerint a Bizottság javaslata nem oldja meg sem a NATO-n, sem az EU Tanácsán belüli egyhangúsági patthelyzetet.

„Egy új testület, amely hasonlóan gondolkodó és egymásban megbízó államokból állna [...], áttörné ezeket a döntéshozatali blokádokat – jóllehet feltételezhető, hogy az új testületben is konszenzuson alapulna a döntéshozatal.”

Scazzieri úgy látja, az EBT sem fogja felgyorsítani a döntéshozatalt. „Nem létezhet önálló jogi testületként”, ezért nem hozhat kötelező erejű határozatokat, ellentétben az EU Tanácsával. Márpedig a tényleges döntési jog kulcsfontosságú lenne ahhoz, hogy az EBT legitimitása erősödjön, és „demokratikus biztosítékot nyújtson a részt vevő államok nemzeti parlamentjei számára” – magyarázta Blockmans –, vagyis valódi változást hozzon az EU biztonsági- és védelmi politikájában.

A szerkezet és az összetétel szintén nyitott kérdés. Blockmans szerint az Egyesült Királyság, Norvégia, Kanada és Ukrajna mellett semmi nem zárja ki például Dél-Korea vagy Japán csatlakozását sem.

Az EU-nak azt is meg kell határoznia, hogyan illeszkednek az uniós tagállamok az új konfigurációba a nemzetközi partnerek mellett, milyen szerepet játszanak a vitákban, és bírnak-e nagyobb súllyal, mint a nem uniós államok.

„Az sem világos, hogy egyfajta ENSZ Biztonsági Tanács-modellt kellene-e lemásolni, két szinttel: állandó tagokkal és rotációs alapon kinevezett nem állandó tagokkal. Ezzel kapcsolatban egyáltalán nincs egyértelműség” – mondta Blockmans.

Az Európai Biztonsági Tanácsnak gyakorlati katonai képességekre is szüksége lenne, többek között a NATO-val és az EU-val kompatibilis parancsnoki struktúrákra, külön védelmi költségvetésre és egy multinacionális európai védelmi erőre. Ezek nélkül Blockmans szerint az EBT ugyan hozhatna politikai döntéseket, de hiányoznának az eszközei, hogy azokat katonai műveletekké fordítsa át.

Mit gondolnak róla a tagállamok?

A Bizottság még nem nyújtott be hivatalos javaslatot, és a nemzeti kormányokat sem kérték fel arra, hogy jóváhagyjanak egy részletes tervet, így egyelőre kérdés, ki fogja támogatni és ki ellenzi majd az EBT létrehozását. Ciolan szerint ugyanakkor már most kirajzolódik a potenciális támogató országok köre.

Olaszország várhatóan csatlakozik a kezdeményezéshez, mivel támogatja az erősebb európai védelmi együttműködést és egyetlen uniós képviselőt szeretne a ukrajnai béketárgyalásokon, míg Spanyolország általában is a közös védelem elmélyítését pártolja – mondta Ciolan.

Németország és Franciaország 2018-ban, a „Mesebergi nyilatkozatban, »Európa biztonságának és jólétének ígéreteinek megújítása«” már javasolta, hogy az EBT keretében összehangolt védelmi megközelítést alakítsanak ki. Általánosságban – tette hozzá – várható, hogy az Európai Néppárthoz (EPP) tartozó nemzeti kormányok nyitottabbak lesznek a kezdeményezésre.

Az ellenállás Ciolan szerint inkább azoktól az országoktól várható, amelyek attól tartanak, hogy elveszíthetik kül- és biztonságpolitikai vétójogukat, háttérbe szorítják őket a befolyásosabb tagállamok, vagy gyengül a transzatlanti keret.