Egy tanulmány szerint a nőknél jóval gyakoribb, mint a férfiaknál, hogy az autoimmun betegségek fizikai tüneteit elhúzódóan félrekezelik, és szorongásnak vagy depressziónak minősítik.
Az autoimmun betegségek aránytalanul nagy mértékben sújtják a nőket; ezek olyan kórképek, amelyekben az immunrendszer tévedésből a szervezet ép sejtjeit és szöveteit támadja meg. Egy új tanulmány (forrás: angol) azonban kimutatta, hogy a nők jóval nagyobb eséllyel néznek szembe elhúzódó diagnosztikai folyamattal, és a megkérdezett nők csaknem egyharmada négy évig vagy még tovább vár a diagnózisra.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Míg a férfiaknak csaknem felénél egy éven belül megszületik a diagnózis az első tünetek megjelenése után, addig a legtöbb nőnek ennél jóval tovább kell várnia: 60,4 százalékuknak több mint egy évbe telik, mire a helyes diagnózist megkapja.
Az ilyen „kirívó” különbségek arra utalnak, hogy „a történelmi nemi előítéletek továbbra is komoly akadályt jelentenek a diagnosztikai folyamatban” – mondta Shaista Tayabali, a tanulmány társszerzője. A lehetséges okok között említette a régi beidegződéseket, a nők egészségére irányuló kutatások hiányát, valamint azt, hogy a gépi tanulási modellekbe nemi torzításokat tartalmazó adatokat táplálnak.
Világszerte az autoimmun betegségek 70–80 százaléka nőknél fordul elő; a leggyakoribb kórképek az 1-es típusú cukorbetegség, az autoimmun pajzsmirigybetegség, a szisztémás lupus és a sclerosis multiplex.
Noha az autoimmun betegségek a nőket sújtják nagyobb arányban, a diagnózisuk mégis lassabban születik meg.
„Noha az olyan címkék, mint a hisztéria, már elavultak, és szerencsére ma már ritkán használják őket, nőként még mindig gyakran nehezebben érjük el, hogy a tüneteinknek hitelt adjanak, és ennek megfelelően pontosan kezeljék őket” – fogalmazott Tayabali.
A vizsgálat több mint 6000, különféle autoimmun betegséggel élő páciens adatait elemezte. A résztvevőket arról kérdezték, mennyi idő telt el az első tünetek megjelenésétől a diagnózisig, hány alkalommal keresték fel az egészségügyi ellátórendszert, és milyen diagnózist kaptak az autoimmun betegség megállapítása előtt.
A tüneteket gyakran pusztán lelki eredetűnek minősítik
Az orvosok gyakran pszichoszomatikusnak vagy pszichiátriai eredetűnek minősítik az olyan tüneteket, mint a fáradtság, a fájdalom, az alvászavar vagy a lehangoltság, anélkül hogy először felmerülne bennük az autoimmun betegség lehetősége. Ez hosszabb várakozáshoz, kezeletlen állapotokhoz és az egészségügyi rendszerbe vetett bizalom megingásához vezethet.
„A klinikusoknak nyitottan kell hozzáállniuk” – mondta David D’Cruz, a londoni Guy’s Hospital reumatológus szakorvosa, felszólítva őket, hogy „fontolják meg, nem áll-e a háttérben egy eddig fel nem ismert autoimmun betegség, és hallgassák meg a betegeket”.
A hosszú várakozási idő egyik oka, hogy a nőknél nagyobb valószínűséggel minősítik tévesen pszichoszomatikusnak a tüneteiket, vagyis az orvosok úgy vélik, hogy azokat pszichés tényezők okozzák vagy súlyosbítják. Erről a nők 34 százaléka számolt be, szemben a férfiak 22 százalékával.
A kutatók azt is megállapították, hogy a nőknek csaknem 50 százalékkal nagyobb eséllyel volt részük téves pszichiátriai diagnózisban, és közel 75 százalékkal nagyobb eséllyel kaptak pszichoszomatikus félrediagnosztizálást, mint a férfiak.
„Nem arról van szó, hogy a pszichiátriai diagnózis soha nem lehet helyes” – tette hozzá D’Cruz. „Előfordulhat, hogy valakinek egyszerre van autoimmun és pszichiátriai betegsége, és egyre inkább felismerik, hogy a pszichiátriai tünetek egy autoimmun betegség részét is képezhetik, különösen az olyan kórképekben, mint a lupus, amely közvetlenül érintheti az agyat.”