„Merész és ötletes életművéért, amely játékos párbeszédet folytatva a klasszikus hagyománnyal új formákat teremtett a kortárs irodalom számára” - olvasható az indoklásban.
A 2026-os irodalmi Nobel-díjat Anne Carson kanadai írónő kapta „merész és ötletes életművéért, amely játékos párbeszédet folytatva a klasszikus hagyománnyal új formákat teremtett a kortárs irodalom számára”.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Egész pályafutása során a versírást műfordítással és különböző egyetemeken való tanítással ötvözte. Szinte minden irodalmi munkássága a filológus szavakkal való megszállottsága és a költő új jelentés utáni vágya metszéspontjára összpontosult.
Ő maga a szavak etimológiáját jelölte meg minden munkásságának kiindulópontjaként. Több mint húsz írásos és fordítási könyvet publikált eddig. Számos könyve különböző mértékben ötvözi a költészet, az esszé, a próza, a kritika, a fordítás, a drámai párbeszéd, a szépirodalom és a ismeretterjesztő irodalom formáit.
Köztudottan visszahúzódó, nem csak a saját magánéletével kapcsolatban, ezért nem szívesen olvas önéletrajzi ihletésű írásokat. Carson azt mondta, hogy műveihez demokratikusan használja fel életét, csupán egy tényként a többi között.
Magyarul megjelent műve a Vörös önéletrajza
A Vörös önéletrajza a legismertebb műve, egy laza szerkezetű verses regény, mely sok szállal kötődik a görög mitológiához, azon belül is Gérüón és Héraklész történetéhez. A kötet a legtöbb antikvárium oldalán az előjegyezhető kategóriában szerepel. Érdekes megemlíteni, hogy a Nobel-díj kihirdetése előtt még leértékelve kínálta a Könyvtündér, háromezerről 2189 forintra, de jelenleg nem kapható felirat jelenik meg mellette.
A könyvismertető így ír a műről: a verses regény főhőse egy Gérüón nevű fiú, aki, legalábbis metaforikusan, azonos a mitológiai szörnnyel, Gérüónnal. A bátyja által molesztált fiú, akit gyenge akaratú anyja képtelen megvédelmezni, a fotózásban keres magának vigaszt, illetve a szerelemben, amit egy Héraklész nevű fiatalember iránt érez. Ám Héraklész akkor hagyja el a fiút, amikor az a leginkább rajong érte. Évekkel később Argetínában újra találkoznak, s ekkor kialakul egy szerelmi háromszög Gérüón , Héraklész és Ankash (Héraklész új szerelme) között . A kortárs angolszász kultúra meghatározó alkotásaként választották ki magyar kiadásra a Magvető, 2017-ben jelent meg. Fordította Fenyvesi Orsolya, a jegyzeteket és az utószót írta Krusovszky Dénes.
Kétszer is otthagyta az egyetemet, a tantervi korlátok megbénították
Anne Carson 1950. június 21-én született Torontóban. Apja bankár volt, és számos kis kanadai városban nőtt fel. A középiskolában egy latintanár ismertette meg vele az ókori Görögország világával és nyelvével, és magánórákat is adott neki. Miután beiratkozott a Torontói Egyetemre, kétszer is otthagyta az iskolát – az első és a második év végén. Carsont a tantervi korlátok nyugtalanították, különösen a Miltonról szóló kötelező kurzus, ezért rövid időre visszavonult a grafikai művészetek világába.
Végül visszatért a Torontói Egyetemre, ahol 1974-ben bölcsészdiplomát, 1975-ben mesterdiplomát, majd 1981-ben doktori fokozatot szerzett. Emellett egy évet töltött görög metrika és görög szövegkritika tanulmányozásával a St Andrews-i Egyetemen.
Mentorként a kreatív írás továbbadója lett
1979 óta klasszikus irodalmat, összehasonlító irodalmat és kreatív írást tanított az Egyesült Államok és Kanada számos egyetemén, többek között a McGill Egyetemen, a Michigani Egyetemen, a New York-i Egyetemen és a Princetoni Egyetemen.
Guggenheim- és MacArthur-ösztöndíjjal tüntették ki, elnyerte a Lannan Irodalmi Díjat, két Griffin Költészeti Díjat, a T. S. Eliot-díjat, az Asztúria Hercegnője-díjat , a Főkormányzó Díját az angol nyelvű költészetért és a PEN/Nabokov-díjat , 2005-ben pedig a Kanadai Rend tagjává nevezték ki a kanadai irodalomhoz való hozzájárulásáért. Carson a 2026-os irodalmi Nobel-díj nyertese.
Bár nem vallomásos szerző, munkásságát személyesnek tekintik
Első házassága, amely alatt a Giacomelli vezetéknevet használta, nyolc évig tartott, és 1980-ban ért véget. Ezt a kapcsolatot és annak utóhatásait forrásként tartják számon a „Kinds of Water” és a The Beauty of the Husband című könyvekben. Carson megerősítette, hogy első férje elvitte a jegyzetfüzeteit, amikor elváltak (ahogyan az a The Beauty of the Husband főszereplőjével is történik), bár később visszaadta azokat.
Carson édesapja, Robert Alzheimer-kórban szenvedett. Több műve foglalkozik apja mentális és fizikai hanyatlásával: a „The Glass Essay”, a "Very Narrow”, a "Father's Old Blue Cardigan". Carson 2024-ben elárulta, hogy Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála is.
Carson édesanyja, Margaret a Men in the Off Hours írása közben hunyt el 1997-ben. Virginia Woolf naplóiból és kézirataiból áthúzott mondatokat felhasználva sírfeliratot készített a tiszteletére.
Carson testvérét, Michaelt 1978-ban letartóztatták kábítószer-kereskedelem miatt. Az óvadékot megúszva elmenekült Kanadából, és soha többé nem látta. Egyfajta memoárnak tekinthető könyvében dolgozta fel testvére eltűnését. 2000-ben felhívta a nőt, és megbeszélték, hogy találkoznak Koppenhágában, ahol a férfi élt, de meghalt, mielőtt újra kapcsolatba léphettek volna.
Férje Robert Currie művésszel, akivel Ann Arborban ismerkedett meg , miközben a Michigani Egyetemen tanított . „Férj-munkatársaként” jellemezte, akivel közös projektjeik is voltak. 2022. április 19-én Carson és Currie izlandi állampolgárságot kaptak.
A tavaly kitüntetett Krasznahorkai László munkásságáról itt hallgatható meg podcastunk:
Az irodalmi Nobel-díjjal tavaly kitüntetett Krasznahorkai László munkásságáról Visy Beatrix és Bazsányi Sándor irodalomtörténészekkel, illetve Károlyi Csaba kritikussal beszélgettünk 2025. novemberében, az elismerés bejelentésének napján.