Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen hivatalosan felkérte Kanadát, hogy legyen az EU első „társult tagja”. Mi az a „társult tag”, és mit jelent ez Kanada és az EU számára?
Strasbourgban, Mark Carney kanadai miniszterelnököt megszólítva Von der Leyen azt mondta, hogy ebben a „nyíltan ellenséges világban” Kanada és a blokk kapcsolatát „a lehető legmagasabb szintre” szeretné emelni.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Kanada az utóbbi években egyre közelebb került az EU-hoz, mivel a Washingtonhoz fűződő viszonya meglehetősen fagyossá vált. A kereskedelmi tárgyalások 2026 augusztusában összeomlottak, Trump pedig válaszul 25% és 50% közötti, agresszív vámokat vezetett be a kanadai árukra. A szuverenitásukat is megfenyegette, amikor arról beszélt, hogy beolvasztaná Kanadát, és „az Egyesült Államok 51. államává” tenné.
Földrajzi okokból Kanada nem pályázhat teljes jogú EU-tagságra, ezért az Európai Bizottság „társult tagságot” javasol. Mivel ilyen kategória nem szerepel az uniós szerződésekben, az új státusz jogi és intézményi keretei továbbra is tisztázatlanok.
„Pontosan mi lesz ez? Ez fokozatosan fog körvonalazódni jogi szempontból” – mondta Javier Moreno Sánchez európai parlamenti képviselő, a Kanadai Kapcsolatokért Felelős Parlamenti Delegáció elnöke az Euronewsnak.
A puszta szabadkereskedelmi partnerséggel szemben Kanada közvetlenül integrálódna Európa védelmi ipari bázisába, részt venne közös sarkvidéki projektekben, együttműködne a mesterséges intelligencia, a kiberreziliencia és a kvantumtechnológia területén, és akár a pénzügyi szolgáltatásokban is igazodhatna az EU-hoz.
Szavazati jogot nem szerezne az Európai Parlamentben, és nem lenne beleszólása az EU alapvető jogszabályaiba.
Előzményekre épülő partnerség
Kanada és az EU kapcsolata eddig is baráti, stabil és pragmatikus volt.
2016-ban két kulcsfontosságú megállapodást írtak alá: az Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Egyezményt (CETA) és a Stratégiai Partnerségi Megállapodást (SPA). Az első 98%-ban eltörölte a vámokat, ami több mint 80%-kal, 130 milliárd euróra növelte a kétoldalú árukereskedelmet és szolgáltatásokat. A második a külpolitikai párbeszédre összpontosított, és lehetővé tette, hogy az EU és Kanada rendszeres egyeztetéseket tartson a klímaváltozásról, a kutatásról és az emberi jogokról.
Carney 2025-ös győzelme tovább erősítette a kapcsolatot a „Jövőbeli EU–Kanada Stratégiai Partnerség” elindításával. Az EU ettől kezdve kevésbé kezelte Kanadát távoli kereskedelmi partnerként, és mindkét fél összehangolta politikáit a kritikus ásványi nyersanyag-láncok, az elektromosautó-akkumulátorok, a tiszta energia és a sarkvidéki projektek területén. Kanada aktív résztvevője a Horizon Europe-nak is, az EU zászlóshajó tudományos kutatási programjának.
2026 februárjában Kanada lett az első nem európai ország, amely csatlakozott a 150 milliárd eurós SAFE Instrument programhoz, amely lehetővé teszi a kanadai védelmi vállalatok számára, hogy közös európai katonai beszerzési szerződésekre pályázzanak. Kanada emellett harmadik félként hozzájárul a PESCO (Állandó Strukturált Együttműködés) katonai mobilitási és logisztikai projektjeihez.
Kanada első számú exportpiaca továbbra is az Egyesült Államok: 2025-ben az amerikai piacra ment áruexportja 72.5%-a, míg Európa és Közép-Ázsia együtt a teljes kivitel 12.4%-át fedte le.
A CETA továbbra is elakadt, mivel a 27 EU-tagállamból 10 még mindig nem ratifikálta teljes mértékben. Olaszország, Franciaország és Lengyelország is azon országok között van, amelyek azzal érvelnek, hogy Kanadában alacsonyabbak a környezetvédelmi és termelési normák olyan területeken, mint a mezőgazdaság, például a vegyi növényvédő szerek és a génmódosított szervezetek használatában, amelyek az EU-ban korlátozottak vagy tiltottak.
A javaslat
Egyik fél sem tekinti reális opciónak, hogy Kanada csatlakozzon az EU-hoz. A cél az, hogy a gazdasági és stratégiai partnerséget a jelenlegi együttműködési szintnél magasabbra emeljék.
„Tudjuk, hogy ez egy mélyebb partnerség, de kevesebb, mint a teljes tagság. Hogy pontosan hol lesz ezen a skálán, azt majd ki kell tárgyalni. Az az elvárás, hogy többet jelentsen egy szabadkereskedelmi megállapodásnál” – mondta Fabian Zuleeg, az European Policy Centre vezérigazgatója és vezető közgazdásza.
A cél az, hogy a CETA-ra építve „A jövő szövetségévé” fejlesszék a megállapodást, amely „közös jóléti és gazdasági biztonsági térséget” hoz létre, ahogy Von der Leyen elnök fogalmazott. Bár a részletek egyelőre nem ismertek, a partnerség várhatóan a gyártást, az energiát, a nyersanyagokat, a mesterséges intelligenciát, a kvantumtechnológiát és a kiberbiztonságot átfogó szakpolitikákra terjed majd ki. Emellett szerepel egy sarkvidéki „közös zászlóshajó projekt”, egy technológiai szövetség és egy integrált védelmi ipari bázis is.
Mark Carney miniszterelnök azt javasolta, hogy haladjanak „a nem mezőgazdasági áruk és szolgáltatások széles körében megvalósuló, zökkenőmentes, digitális kereskedelem felé”, és vizsgálják meg egy integráltabb pénzügyi szolgáltatási piac lehetőségét is.
Zuleeg szerint a tervezett partnerség elsősorban a geopolitikai összetartásra fog összpontosítani, ezért „kölcsönösen előnyös lesz”. „Arról szól, hogy hasonló értékrendű országok összefognak, és közös megoldásokat keresnek azokra a nagy kihívásokra, amelyekkel mindannyian szembesülünk, beleértve az Egyesült Államokkal fennálló meglehetősen nehéz helyzetet is” – mondta az Euronewsnak.
Erőforrások kereskedelme
Ez a szövetség Kanada számára részben túlélési mechanizmus. Kiváltó okként az Egyesült Államokkal folytatott kétoldalú kereskedelmi tárgyalások összeomlása és Trump beolvasztással, vagyis gyakorlatilag Kanada annektálásával való fenyegetése említhető, miközben Kanada exportgazdaságának mintegy 70%-a az USA-ra támaszkodik.
Moreno Sánchez elmondta, hogy a kanadai tisztviselők szokatlanul személyes hangon írták le a szakítást. „Elmagyarázták, hogy a földrajzot nem lehet megváltoztatni. Úgy érezték, elárulták őket, mert a szomszédjuk volt, a küszöbükön álló testvér, amely aztán egyszer csak azt mondja nekik: »Már nem akarom önöket.« Ez nagyon rosszul érintette őket.”
Az uniós blokk elvesztette hozzáférését az olcsó orosz energiához, és egyre feszültebb a viszonya Kínával, ezért megbízható, stabil forrásra van szüksége a kritikus nyersanyagokból.
„Kanadának mindene megvan” – mondta Moreno Sánchez. - „A világ második legnagyobb országa. Energiája, gáza, kritikus nyersanyagai vannak. Nyilvánvalóan érdekünk kereskedni velük.”
Kanada jelentős lítium-, nikkel-, kobalt- és ritkaföldfém-készletekkel rendelkezik, amelyek kulcsfontosságúak az EU energiatranzíciójához és akkumulátor-ellátási láncaihoz.
„Eddig az orosz gázzal és Kínával másként működtek a dolgok” – folytatta Moreno Sánchez. - „De mivel a nemzetközi kapcsolatok mostanra feszültebbé váltak, és nem tudjuk, hogyan alakul ez a világrend, úgy tűnik, mintha a legerősebb törvénye érvényesülne. Ez arra készteti az embert, hogy felébredjen, és azt mondja: »Másként kell tekintenünk erre.«”
Németországot figyelmeztető példaként említette. „Nézzük meg, mi történt Németországban. Orosz gázra támaszkodtak. Amikor az elapadt, leállították atomerőműveiket, és nem volt alternatívájuk. Most szenet égetnek az áramtermeléshez, pedig éppen ezt nem lenne szabad tennünk.”
Miben hozhat előnyt az európaiaknak
Attól függően, hogy a partnerek hogyan határozzák meg a „társult tagság” fogalmát, az európaiak számára kézzelfogható következményekkel járhat. A legjelentősebb hatás az energiaszektort érintené Giuseppe Spatafora, az Európai Unió Biztonsági Tanulmányok Intézetének elemzője szerint.
„Úgy vélem, hogy a kanadai energiaexport enyhítené a nyomást az uniós energiapiacon, növelné a kínálatot és csökkentené a más beszállítóktól való függést.” Ugyanakkor mindez időbe telik, mivel Kanadának nincs olyan infrastruktúrája, amellyel energiáját nagy mennyiségben Észak-Amerikán kívülre exportálhatná, és nem mutat különösebb hajlandóságot új vezetékek vagy exportterminálok építésére – tette hozzá.
A befektetési akadályok lebontása új vállalatok előtt nyitná meg az utat – magyarázta Spatafora –, míg az erősebb védelmi együttműködés új munkahelyeket teremthetne, és segíthetné az európai és a kanadai lakosság védelmének biztosítását.
Kanada gazdag lítiumban, grafitban, nikkelben, kobaltban és rézben, amelyek kulcsfontosságú összetevői számos ágazatnak, az akkumulátoroktól és elektromos járművektől az elektronikáig és a gyógyászatig. Ha Kanada „biztonságos beszállítóként” jelenne meg, az segítene az uniós vállalatoknak fenntartani működésüket, miközben csökkentené olyan országok, mint az USA és Kína befolyását.
„Kanada minden bizonnyal sokkal biztonságosabb beszállító lenne, mint Kína. Hogy ez az autóipar újjáéledését hozza-e, abban nem vagyok biztos, tekintve Kína ellenőrzését az egész ellátási lánc felett. De mindenképpen segítheti az EU erőfeszítéseit a védelmi és a fejlett gyártási ágazat mint stratégiai iparágak fejlesztésében” – mondta Spatafora.
Mark Carney miniszterelnök a „people-to-people kapcsolatok” erősítését is felvetette, például azzal, hogy Kanada részt vesz az EU Erasmus+ és Horizon Europe programjaiban. Ez egyszerűbb vízumszabályokat jelenthetne az európai diákok számára a tengerentúli tanuláshoz, valamint közös kutatási és innovációs projekteket.
Mi következik ezután?
Az EU-nak a semmiből kellene megalkotnia a „társult tagság” jogi keretét, és meghatároznia mindkét fél jogait és kötelezettségeit. Jelentős kihívást jelenthet a szabályozások összehangolása, valamint a 27 tagállam egyhangú jóváhagyásának biztosítása.
Zuleeg abban bízik, hogy a 29–30. októberi, Montrealban tartandó EU–Kanada csúcstalálkozó tisztázza a fogalmat, és az EU ajánlatát konkrét javaslattá formálja. „A tárgyalások folyamatban vannak. Én úgy látom, hogy elszalasztott lehetőség lenne, ha az októberi találkozóra nem lenne kézzelfogható eredmény az asztalon” – mondta az Euronewsnak.
Ha ebben sikerül előre lépni, felmerülhet a kérdés, hogy Kanada egyszeri eset marad-e, vagy az EU más országok számára is bevezetheti ezt az új partnerségi típust.
A Kanadával kötendő partnerség „magja” lehet egy „jóval szélesebb szövetségnek, amelyben hasonló értékrendű országok működnek együtt”, és amelynek „multiplikatív hatása” lehet – magyarázta Zuleeg. - „Ha egységes frontot mutatunk az EU, Kanada, az Egyesült Királyság, Norvégia, Izland, valamint olyan országok, mint Ausztrália, Új-Zéland, Japán és Dél-Korea között, akkor valóban kritikus tömeggel rendelkezünk majd, amelyet még az USA és Kína számára is nehéz lesz figyelmen kívül hagyni” – tette hozzá.
A szorosabb együttműködés a közeli, nem európai partnerekkel nem ássa alá a tagjelölt országok teljes jogú tagsághoz vezető útját, és nem helyettesíti azt társult státusszal. Moreno Sánchez rámutatott, hogy „a bővítésnek megvan a maga útja, és a megbízható partnerekkel való kapcsolatoknak megvan a maguk útja”, és hogy ezek a folyamatok „párhuzamosan zajlanak”.