Az interneten olyan állítások terjednek, hogy Macron háborúba sodorná Franciaországot Oroszországgal, hogy elhalassza a választásokat és hatalmon maradjon, miközben második mandátuma a végéhez közeledik. Az alkotmány azonban több okból is kizárja ezt.
Már hónapok óta egyre nagyobb aggodalmakat kelt az orosz hibrid fenyegetések növekedése, és a figyelmeztetésekhez Emmanuel Macron francia elnök is csatlakozott. Sok közösségimédia-felhasználó azonban azt kezdte sugallni, hogy mindezt saját politikai hasznára fogalmazza meg.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Mivel a francia államfők legfeljebb két egymást követő ciklust tölthetnek be, Macronnak a 2027-es elnökválasztást követően – amelyet jövő tavasszal tartanak – át kell adnia a hatalmat utódjának.
Ezért – több közösségi bejegyzés szerint – Macron felnagyítja a fenyegetést, és egyre mélyebbre húzza Franciaországot az Ukrajna és Oroszország közötti háborúba, hogy ezzel igazolja egy esetleges konfliktust Moszkvával. A végső cél? Az elnökválasztás lemondása vagy elhalasztása, és így a hatalomban maradás – állítják.
Az ilyen posztok ezreket érnek el, és úgy tűnik, tovább erősítette őket az a megbeszélés, amelyet Macron szeptember közepén tartott elnökjelöltekkel és pártvezetőkkel, hogy tájékoztassa őket Franciaország aktuális biztonsági kihívásairól.
Ez a forgatókönyv azonban meglehetősen valószínűtlen, és rendkívül nehéz lenne megvalósítani. Az Euronews tényellenőrző csapata, a The Cube francia alkotmányjogászokat kérdezett.
Az elnök nem hirdethet háborút
A leginkább lehűtő tényező ezekkel az állításokkal szemben az, hogy az elnök jogköreit az alkotmány korlátozza. Konkrétan kimondja, hogy nem hirdethet egyoldalúan háborút.
„Az alkotmány kimondja, hogy az elnök a fegyveres erők főparancsnoka” – mondta Guillaume Tusseau, a Sciences Po Jogi Karának alkotmányjog-professzora a The Cube-nak. „De ebben a kérdésben meg kell osztania hatalmát a kormánnyal, mivel a hadsereg a kormány, nem pedig a köztársasági elnök rendelkezésére áll.”
„Az alkotmány 35. cikke alapján csak a parlament engedélyezheti a francia fegyveres erők bevetését, és azt a kormánynak kell a parlament elé terjesztenie” – tette hozzá. „Vagyis ez nem olyan döntés, amelyet formálisan az elnök hozhatna meg.”
Ha egy elnök egyeztetés nélkül döntene háború indításáról, az az alkotmány megsértését jelentené, ami akár felelősségre vonási (impeachment) eljárást is kiválthatna. Még akkor sem, ha például egy ország háborút indít Franciaország ellen, az alkotmány nem rendelkezik úgy, hogy ez automatikusan befolyásolná a választások időpontját.
„A választások elhalasztása háború esetén sem automatikus, és az időpont módosítása nagyon nehéz lenne” – mondta Tusseau.
Ennek oka, hogy a választások lebonyolításának időkeretét az alkotmány 7. cikke pontosan rögzíti: eszerint a szavazást „legalább 20 nappal és legfeljebb 35 nappal” a hivatalban lévő elnök mandátumának lejárta előtt kell megtartani.
Tusseau felhívta rá a figyelmet, hogy az alkotmány csak szűk körben enged halasztást: ha valamelyik jelölt meghal vagy cselekvőképtelenné válik néhány nappal az első forduló előtt, illetve az első és a második forduló között.
Továbbá, ha Franciaországot közvetlen támadás érné, a választásokat elhalaszthatnák a szavazók biztonságának garantálása érdekében.
„Ha elolvassuk az alkotmányt, semmi nem ad felhatalmazást az elnöknek a választások elhalasztására [azokra az okokra hivatkozva, amelyek a közösségi médiában megjelennek]” – mondta Tusseau.
Alkalmazható a 16. cikk?
Az összeesküvés-elmélet hívei egyik fő érvként azt hozzák fel, hogy Macronnak érdeke lenne háborúban állni, mert szerintük ez lehetővé tenné számára az alkotmány 16. cikkének alkalmazását, és így tetszése szerint dönthetne arról, meddig marad hivatalban.
A 16. cikk valóban rendkívüli jogköröket biztosít az elnöknek, ha az ország intézményeit, függetlenségét, területi egységét vagy nemzetközi kötelezettségvállalásainak teljesítését „súlyos és azonnali” fenyegetés éri. Ehhez azonban egyeztetnie kell a miniszterelnökkel, a parlamenti kamarák elnökeivel és az Alkotmánytanáccsal.
A 16. cikk alkalmazásához „nagyon magas szintű közösségi katasztrófának” kell bekövetkeznie. Ezt a feltételt egy alkotmánymódosítás során kifejezetten azért illesztették be, hogy korlátozzák a visszaéléseket.
Charles de Gaulle egykori elnök 1961-ben az algíri puccs kezelésére hívta életre a 16. cikket. A katonai hatalomátvételt Algériában szolgáló lázadó francia tábornokok és politikai-katonai szervezetük, az OAS gerjesztette
Tusseau hangsúlyozza, hogy az elnöknek az alkotmányos értékeket kell védenie, nem magát az alkotmányt módosítania. „A rendelkezés mögött az a gondolat áll, hogy az elnök csak törvényhozási és közigazgatási intézkedéseket hozhat, alkotmányosakat nem, mivel a választások időkeretét maga az alkotmány rögzíti” – mondta. „Az, hogy az elnök a 16. cikkre hivatkozva módosíthatná az alkotmányt, a legtöbb alkotmányjogász szemében erősen vitatható állítás.”
A jogtudós hozzátette: nincs empirikus bizonyíték arra, hogy Macron háború indításán és a választások halasztásán töprengene, ugyanakkor érdemes elgondolkodni azon, elég erősek-e az intézmények a visszaélések kivédésére.
„Az alkotmányjogászoknak és a polgároknak is fel kell ismerniük, hogy intézményeinknek vannak gyenge pontjai, és ahogy láttuk Lengyelországban, Magyarországon és több más alkotmányos államban, a gondos szövegezés ellenére is mindig lehetséges visszaélni az alkotmányos eszközökkel” – mondta.