Európa továbbra is világelső abban, milyen lehetőségek nyílnak férfiak és nők előtt, ám az európai országok között óriási különbségek vannak, és a teljes egyenlőség még nagyon távoli.
Köztudott, hogy világszerte továbbra is jelentős különbség van a férfiak és a nők között – nemcsak az egyenlő bérezésben, hanem a munkaerőpiachoz, az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben is. Ezt a lehetőségek közötti különbséget nevezik nemi szakadéknak.
A Világgazdasági Fórum (WEF) friss adatai szerint Európa visszaszerezte vezető pozícióját a nemek közötti szakadék csökkentésében; a szervezet 2006 óta méri ezt a különbséget.
Az idei évben a kontinens a nemi szakadék 75,7 százalékát sikerült bezárja, így 24,3 százaléknyi rés maradt az egyenlő képviselet eléréséig. Ezzel éppen megelőzte Észak-Amerikát, amely tavaly még az első helyen állt.
2006 óta Európa nemi egyenlőségi mutatója 7 százalékponttal javult. A teljes egyenlőséget – amikor már nincs különbség a férfiak és a nők előtt álló lehetőségekben, vagyis a nemi szakadék nulla százalékos – előreláthatólag csak 70 év múlva érheti el.
A jelentés az oktatást, az egészséget, a gazdasági részvételt és a politikát vizsgálta. Európa az utóbbi kategóriában teljesít a legjobban, 37 százalékos eredménnyel. Szorosan követi Latin-Amerika és a Karib-térség (34,2%). A többi régió legalább tíz százalékponttal lemarad.
Európa továbbra is közel teljes egyenlőséget mutat az oktatási eredmények (99,5%) és az egészség és túlélés (96,9%) kategóriájában. Ennek ellenére ezekben az indexekben csak a harmadik, illetve a negyedik helyen áll a régiók közötti rangsorban.
A gazdasági részvétel és lehetőségek terén az ötödik helyet foglalja el (69,5%), majdnem nyolc százalékponttal elmaradva a listát vezető Észak-Amerikától (77,1%).
Egyenlőtlen fejlődés
A világ régiói közül Európában található a legtöbb ország a top tízben. „A 2006-os indulás óta Európa az összes top tízes helyezés 69 százalékát foglalta el” – áll a WEF jelentésében. „A korábbi kiadásokban megfigyelhető trend folytatódik: az idei legjobbak között hét európai gazdaság szerepel.”
Ezek az országok Izland, Finnország, Norvégia és Svédország (amelyek az elmúlt két évtized minden top tízes listáján szerepeltek), valamint az Egyesült Királyság, Németország és Írország.
Csak Izlandnak sikerült a nemi szakadék több mint 90 százalékát bezárnia (93%).
„Izland az elmúlt két évtizedben következetesen pozitív pályát futott be a nemi egyenlőség felé, végig a világ top tíz országa között maradt, és a 2009-es kiadás óta az első helyet tartja” – olvasható a WEF jelentésében.
Különösen jól teljesít a politikai felhatalmazás terén (95,4%). Ebben az ország tudatosan alkalmazott közpolitikai intézkedései, a nemi egyensúlyt célzó programok és a nőknek a legmagasabb hatalmi pozíciókban való hagyományosan erős képviselete játszanak szerepet: Izland volt az első ország a világon, amely demokratikus úton női államfőt választott, Vigdís Finnbogadóttirt, 1980-ban.
Európa vezető pozíciója ellenére mély törésvonalak húzódnak a kontinensen belül. A régiós rangsor élén álló országok többsége Észak-Európában található, míg a sereghajtó államok közül sok az ország keleti részén helyezkedik el.
A három leggyengébben teljesítő ország, Törökország (0,649%), Románia (0,698%) és Magyarország (0,707%) több mint 20 százalékponttal marad el Izlandtól.
Románia alacsony pontszámát nagyrészt a politikai felhatalmazás kategóriában elért gyenge eredmény (0,145%) magyarázza; ebben a kategóriában a 104. helyen áll. Ennek fő oka a kötelező kvóták hiánya és a zárt belső pártrendszerek.
Ugyanez a kategória húzza le Magyarország összesített pontszámát is (0,132% a politikai felhatalmazásban). Az országban egyetlen nő sem tölt be miniszteri tisztséget, így ebben az alkategóriában 0 százalékos értéket kapott.
Az Európai Unió különböző szabályokkal és intézkedésekkel igyekszik csökkenteni a tágabb nemi szakadékot: az EU bérátláthatósági szabályai például arra kötelezik a vállalatokat, hogy osszák meg a fizetésekről szóló információkat, ezzel mérsékelve a bérkülönbséget, míg a szülői szabadságra és a rugalmas munkavégzésre vonatkozó előírások a gondozási és munkavégzési feladatok igazságosabb megosztását célozzák.