Az EU-tagállamok kormányai visszautasítják Brüsszel tervét az áramhálózati költségek átalakítására, felvizezve az összehangolt díjszabásra vonatkozó javaslatot, miközben a drága, túlterhelt hálózatokról szóló vita egyre inkább politikai formát ölt.
Az Európai Unió tagállami kormányai szeretnék felpuhítani azt a javaslatot, amely nagyobb ellenőrzési jogot adna Brüsszelnek a közösség villamosenergia-hálózata felett, és inkább megtartanák a döntési jogot arról, hogyan finanszírozzák és működtetik az áramhálózatokat – derül ki egy, az Euronews birtokába jutott tanácsi dokumentumból.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Brüsszelben már zajlanak a politikai egyeztetések arról, ki fizesse meg a közösség villamosenergia-hálózatának korszerűsítését – ez kulcsfontosságú lépés az EU 2050-re kitűzött klímasemlegességi céljának eléréséhez –, miközben az elektromos energia egyre inkább az uniós gazdasági stratégia középpontjába kerül.
Az EU azt szeretné, ha a háztartások és a vállalkozások a fosszilis energiahordozókról az áramra állnának át, miközben a gyártás, az adatközpontok, a hőszivattyúk és az elektromos járművek mind növelik a keresletet. Az energiahálózatok bővítésének és üzemeltetésének költségei azonban egyre nagyobb súllyal jelennek meg a villanyszámlákban.
A hálózati díjak és adók együtt gyakran meghaladják a ténylegesen elfogyasztott áram árát. Uniós adatok szerint a hálózati díjak a háztartási villanyszámlák 27%-át, a vállalkozások esetében 21%-át tették ki, míg a nemzeti adók és illetékek további 24%-ot, illetve 16%-ot adtak hozzá.
Az Európában emelkedő villanyszámlák hatására az Európai Bizottság júliusban új szabályokat javasolt, amelyek célja az energiaszámlák leszorítása az egyre súlyosbodó, a Hormuzi-szoros lezárása nyomán kialakult válság közepette. A Bizottság egy elektrifikációs tervet is bemutatott, amely az Unió számára 46%-os célt tűz ki 2040-re.
Az ír elnökség – az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége – igyekszik megőrizni a Bizottság átfogó célkitűzését, hogy olcsóbbá és könnyebben hozzáférhetővé tegye az áramot, ugyanakkor több mozgásteret biztosítana a nemzeti kormányoknak és szabályozó hatóságoknak abban, hogyan működnek a szabályok a gyakorlatban – derül ki a dokumentumból.
Az ír elnökség, amelynek feladata a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament közötti tárgyalások közvetítése, átfogó reformot javasol a hálózati díjak rendszerében. Ennek értelmében a tarifáknak ösztönözniük kellene a fogyasztókat a csúcsterhelés csökkentésére, az áramhasználat más időpontokra történő áthelyezésére, és figyelembe kellene venniük az új csatlakozási pontok földrajzi elhelyezkedését is.
A szeptember 23-án tartott legutóbbi előkészítő megbeszélések azonban, amelyeken az uniós nagykövetek vettek részt, arra utalnak, hogy a kormányok vonakodnak attól, hogy ezek az eszközök kötelező, mindenki számára egységes előírásokká váljanak.
„Az áramra vonatkozó referencia-tarifaszámítási módszerek alkalmazására vonatkozó szabályoknak lehetővé kell tenniük, hogy a szabályozó hatóságok kellően indokolt esetekben eltérjenek a referencia-tarifaszámítási módszertantól” – áll az Euronews által megismert, szeptember 16-i dátumú tanácsi dokumentumban.
Lengyelország, Olaszország, Csehország, Luxemburg, Litvánia és Lettország azt szeretné, ha a szabályozó hatóságok olyan eszközöket, mint az olcsóbb csúcsidőn kívüli áram vagy az ösztönzők az új projekteknek a szabad hálózati kapacitással rendelkező térségekbe telepítésére, csak akkor használnának, ha az megfelelő az adott ország villamosenergia-rendszere szempontjából, és nem kötelező jelleggel az egész EU-ban.
Spanyolország, Hollandia, Svédország és Ciprus ennél is komolyabb aggályokat fogalmazott meg ezen eszközök hatékonyságával és lehetséges társadalmi következményeivel kapcsolatban.
Francesco Sassi, az Oslói Egyetem adjunktusa az Euronewsnak elmondta, hogy a Bizottság központosított ellenőrzése „segíthetne enyhíteni az Ibériai-félsziget elszigeteltségét, illetve több beruházást irányíthatna az alacsony karbonintenzitású energiakapcsolatokba Kelet- és Délkelet-Európában”.
„Ezek az országok egyre nagyobb nyugtalanságot mutatnak amiatt, hogy átadjanak hatásköröket Brüsszelnek Ursula von der Leyen elnöksége alatti második energiaválság közepette, illetve a megismétlődő piaci sokkok miatt, amelyeket az Európai Bizottság láthatóan nem tud kézben tartani” – tette hozzá Sassi.
Nemzeti mozgástér vagy uniós koordináció
A Bizottság számára a közös szabályok eszközt jelentenek az uniós, jelenleg erősen széttagolt árampiac átláthatóbbá és hatékonyabbá tételére. Az uniós tagállamok ugyanakkor ellenállnak minden olyan lépésnek, amely rákényszerítené őket, hogy átalakítsák a nagyon különböző hálózatokra, iparágakra és fogyasztói körökre épülő nemzeti tarifarendszereiket.
A legélesebb vita egy olyan rendelkezés körül bontakozik ki, amely felhatalmazná a Bizottságot az áramtarifák közös szerkezetének és referencia-módszertanának meghatározására.
Az ír elnökség hangsúlyozza, hogy ez csak „a módszertant harmonizálná”, magukat a tarifákat nem, és hogy a nemzeti szabályozó hatóságok indokolt esetben eltérhetnének a referencia-megközelítéstől.
Néhány nagy tagállam azonban ezzel együtt sem elégedett.
Franciaország, Németország, Olaszország, Lengyelország, Finnország, Spanyolország és Hollandia azt szeretné, ha a Bizottság hatásköreit jelentősen korlátoznák, vagy teljesen megszüntetnék. Érvelésük szerint egyre inkább az iránymutatásként szolgáló ajánlásokat részesítik előnyben a kötelező megközelítéssel szemben. Végső soron arról szól majd a döntés, hogyan oszlanak meg az EU energiatranszíciójának költségei.
„Az a »kényes téma«, amiről senki sem akar nyíltan beszélni, inkább a hálózatokra, hálózatirányításra, összeköttetésekre és tarifákra alkalmazott technoökonómiai szempontokról vitatkoznak, az, hogy ezeknek az ügyeknek a természete eleve politikai és geopolitikai” – fogalmazott Sassi.
Harc arról, ki kapjon először hálózati hozzáférést
Az új hálózati csatlakozások esetében még egyértelműbbé válnak a politikai tétek.
Az EU-ban egyre hosszabb sorok alakulnak ki a hálózati csatlakozásért, mivel gyárak, megújulóenergia-projektek, adatközpontok és más, nagy áramfogyasztású beruházások versenyeznek a korlátozott kapacitásokért. A javasolt szabályok lehetővé tennék, hogy a tagállamok prioritásokat állapítsanak meg, ha nincs elegendő szabad hely a hálózaton.
A legutóbbi kompromisszumos javaslat erősítené a tagállamok szerepét az általános szakpolitikai irányvonal meghatározásában, miközben a szabályozó hatóságoknak nagyobb szabadságot adna a szabályok végrehajtásában.
Az országok egy nagy csoportja – köztük Németország, Franciaország, Spanyolország, Portugália, Lengyelország, Svédország, Dánia, Finnország, Belgium, Litvánia és Lettország – alapvetően támogatja, hogy a kormányok erősebb szerepet kapjanak.
Érvelésük szerint az, hogy mely projektek juthatnak hozzá a szűkös hálózati kapacitásokhoz, nem pusztán technikai feladat, hanem politikai döntéseket is jelent az ipari versenyképességről, az ellátásbiztonságról és a társadalmi prioritásokról. A Bizottság viszont azt vallja, hogy a műszaki kritériumok és a hálózati díjak meghatározása alapvetően szabályozói feladat.
Dánia nemrég rendkívüli hálózati törvényt jelentett be, amely a adatközpontoknak adja a legalacsonyabb prioritást a hálózati csatlakozásoknál, miután Koppenhágát az év elején az adatközpont-beruházások rohama arra kényszerítette, hogy leállítsa az új csatlakozásokat.
Több uniós ország attól tart, hogy az adatközpontok gyors terjeszkedése – amelyek kapacitását Brüsszel 2035-re az egész blokkban megháromszorozná, hogy csökkentse a Big Tech cégektől való függőséget és fejlessze Európa saját mesterségesintelligencia-képességeit – túlterhelheti a villamosenergia-hálózatokat, és felhajthatja a belföldi energiaárakat.