A D. Maria II színház Shakespeare „Macbeth” című darabjával nyit újra, ugyanazzal a tragédiával, amely idején 1964-ben tűzvész pusztította el. Pedro Penim rendezése felidézi az „átkozott darab” legendáját, és valódi tüzet visz a színpadra.
Csaknem négy évnyi kényszerű bezárás után a lisszaboni Rossión álló D. Maria II Nemzeti Színház végre ismét megnyitja kapuit, az elmúlt évtizedek legnagyobb felújítása után. Visszatérését egy „átkozott darabbal” és csaknem teljesen elfogyott jegyekkel ünnepli.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
William Shakespeare „Macbeth” című műve, amely éppen műsoron volt a D. Maria II Nemzeti Színházban, amikor az 1964-ben leégett, most a nyitóelőadás szerepét kapta.
Ez a művészeti vezető és rendező, Pedro Penim tudatos választása, és provokációnak is szánja azokkal az előadásokkal szemben, amelyeket különféle balesetek sújtottak. Az általa színre vitt produkcióban valódi tüzet használnak a színpadon, szimbolikus gesztusként felidézve azt a tragédiát, amely hamuvá tette a színházat.
„Ez egyfajta trauma volt a színház történetében, egy nagyon meghatározó pillanat, és azóta sem vitték színre ezt a darabot, amelyről úgy tartják, hogy egy átkos, babonákkal teli mű” – mondja Pedro Penim, a D. Maria II Nemzeti Színház rendezője és művészeti vezetője az Euronewsnak adott interjúban.
A Shakespeare-tragédia évszázadok óta gyarapítja a kulisszák mögött történt szerencsétlenségek történeteit: megsérült színészek, kelléknek hitt, valójában éles fegyverek, látványos zuhanások és színpadi halálesetek.
„Valahányszor színre kerül ez a darab, történik valamilyen baj. Úgy döntöttem, hogy nemcsak a sorsot kísértem ki a sarkából, hanem párhuzamot vonok a színház saját történetével is, hiszen most a D. Maria II Nemzeti Színház 180. évfordulóján nyitjuk újra az épületet” – teszi hozzá a rendező.
Ám egy ekkora szabású előadás létrehozása nem ment zökkenők nélkül. Eredetileg a brazil költő, Manuel Bandeira fordítását szerették volna használni, ugyanazt, amelyet a Rey Colaço–Robles Monteiro Társulat alkalmazott a végzetes, 1964-es rendezésben. A költő jogait képviselő örökösök azonban soha nem adtak engedélyt, így Pedro Penim „kényszerhelyzetbe” került, és végül maga fordította le Shakespeare szövegét.
A Penim-féle fordítást most könyv formájában is kiadják. „Az volt a cél, hogy olyan portugál nyelvet találjunk, amely megőrzi a tíz szótagos verssort, ugyanakkor olyan szavakat használ, amelyek nem elérhetetlenek egy mai portugál közönség számára, és ily módon nem veszítjük el a költőiséget sem.”
A rendezés ugyanakkor teret ad annak, hogy a közönség szabadon értelmezze a művet. „Ez egy olyan darab, amely ezernyi olvasatot tesz lehetővé.” Van azonban egy elkerülhetetlen párhuzam, amely a huszonegyedik századhoz köti ezt a tragédiát. „Van egy dimenziója, amely a gonosz iránti rajongás gondolatához kapcsolódik, ahhoz, ahogyan a rossz mutogatja, fitogtatja magát a társadalmunkban: jelen van az életünkben, amikor bekapcsoljuk a televíziót, a telefonunkra nézünk, vagy az emberek beszélgetéseiben. Egyszercsak a gonosz elveszítette a szemérmét, és nyíltan megmutatkozik” – magyarázza Penim.
„Az a csábító nyelvezet, amelyet Macbeth használ, olyan költészet, amely elbűvöl, de ugyanakkor rendkívül nagy súlyt hordoz a bűntett végrehajtásának és elképzelésének szempontjából” – elmélkedik a rendező.
Ez a produkció magát a színházat is megidézi: Joana Sousa díszlete a Rossión álló emblematikus épület homlokzatát idézi meg, és az egyik szereplő maga II. Mária királyné.
Az épület felújítása lehetővé tette a fő nézőtér technikai és művészeti feltételeinek javítását is, új életet lehelve a „Macbeth”-be. A színpad most már forgó- és süllyedőszínpadként működik. Fejlesztések történtek a fény-, hang- és színpadgépezet terén is.
„Ez egy olyan darab, amelyet már számtalanszor rendeztek meg, számos különböző szereposztással, egymástól egészen eltérő rendezőkkel és díszletkoncepciókkal. Ezúttal azt szerettük volna, hogy mindezt ide, a D. Maria II Nemzeti Színház szívébe hozzuk, és magát a színházat tegyük díszletté, miután annyi évig nem játszották, vagy legalábbis nem ezen a színpadon mutatták be ezt a darabot” – fejti ki Pedro Penim.
Hogy testet adjon ennek a két és fél órás átoknak, Pedro Penim olyan társulatra támaszkodott, amelynek tagjaival már dolgozott korábban, köztük a főszereplő párossal. Macbeth szerepében José Raposo látható, „az ország egyik legkedveltebb színésze” – ahogyan a rendező külön kiemeli –, aki a drámairodalom egyik legnagyobb gazembere bőrébe bújik.
„Ez egy olyan előadás, amelynek már csak a súlya is óriási, már csak a szimbolikája miatt is, hiszen az egész hidat, amelyet Pedro Penim épített, az 1964-es tűzvész emlékére, magában hordozza. És most, a felújítás után ez a teher még intenzívebb felelősséget ró ránk” – hangsúlyozza a színész az Euronewsnak nyilatkozva.
Lady Macbeth szerepében az a Bárbara Branco vezeti a cselekményt. „Technikailag szuperambiciózus előadásról van szó. Pedro [Penim] a színház összes adottságát kihasználja: a színpadot, a platformokat, a tüzet, a vizet stb. Mi mindent kihasználunk, és úgy gondolom, ez a technikai nehézség azt eredményezi, hogy a felelősség túlnő magán a darabon és ezeken a szereplőkön is. Túlmutat a színház újranyitásán.”
A szereplőgárda tagja továbbá Ana Coimbra, Ana Tang, Bernardo de Lacerda, Hugo Van Der Ding, João Grosso, José Neves, June João, Sandro Feliciano, Stela és Vítor Silva Costa.
A „Macbeth” bemutatója pénteken, 18-án lesz, és október 31-ig marad műsoron. A D. Maria II Garret-termébe való visszatérés iránti várakozás a jegypénztáraknál is megmutatkozik: a szokásosnál hosszabbra nyújtott évad jegyei gyorsan elfogytak, már csak korlátozott rálátást biztosító helyek maradtak.