Az elnök azt nyilatkozta, hogy egy Katar által ajándékba kapott Boeing Co. 747-8-as repülőgépet további biztonsági funkciókkal szerelik fel.
Az átalakított repülőgépről, amelyet Trump a hónap elején kezdett használni, hiányozhatnak elődje védelmi intézkedései és képességeinek egy része. „Sok lehetőséggel rendelkezik, de úgy tudom, hogy körülbelül egy hónap múlva átnézik, hogy maximálisra növeljék a teljesítményét” – mondta Trump vasárnap este az újságíróknak, miután visszatért New Jerseyből Washingtonba.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Trump meglepte a közelmúltbeli törökországi NATO-vezetői csúcstalálkozó résztvevőit, amikor átszállt a régebbi Air Force One-ra, amellyel az Egyesült Királyságba repült tovább.
Ugyanakkor a Fehér Ház felháborodott az új Air Force One lehetséges hiányosságaival kapcsolatos kérdéseken, és odáig ment, hogy idézési kérelmet adott be a New York Times újságíróinak az üggyel kapcsolatos cikkük miatt. A lap megtagadta, hogy munkatársai tanúvallomást tegyenek a szövetségi esküdtszék előtt, és egyelőre kérdéses, hogy a kormány kívánja-e ezt az ügyet tovább forszírozni.
A részletek minősített adatok. Éppen ezért figyelemre méltó Trump mostani mondata: amikor azt mondja, hogy a gépet hamarosan „maximálisan” felszerelik, lényegében maga ismeri el, hogy a szolgálatba állításkor még nem rendelkezett a véglegesnek tekintett képességcsomaggal.
A Katartól kapott repülőgép ideiglenes Air Force One-ként szolgál majd, amíg az új generációs gépek szolgálatba nem állnak.
Az előzmények
A történet Donald Trump türelmetlenségével kezdődött. Az amerikai elnök már első hivatali ideje alatt nehezményezte, hogy a jelenlegi két elnöki gép elöregedett, és az újabbak építése késedelmet szenvedett. A két ma használt VC–25A az 1980-as évek végének Boeing 747–200-as típusára épül, és 1990 óta szolgálja az amerikai elnököket. Trump 2018-ban 3,9 milliárd dolláros, rögzített árú szerződést kötött a Boeinggel két új, 747–8-as alapú VC–25B megépítésére, ám a program költsége később ötmilliárd dollár fölé emelkedett, az első gép átadása pedig 2028-ra csúszott.
Trump ezért második elnökségének kezdetén átmeneti megoldást keresett. 2025 februárjában a különleges megbízottként dolgozó Steve Witkoff közvetítésével Floridába érkezett a katari uralkodócsalád egyik Boeing 747–8 gépe, és az elképzelések között eladás vagy lízing is szerepelt, végül azonban Katar ajándékként ajánlotta fel a repülőgépet az Egyesült Államoknak.
A mintegy 400 millió dollárra becsült „repülő palotát” 2025 májusában Pete Hegseth védelmi miniszter vette át a Pentagon nevében. Ez jogilag fontos különbség volt: a gépet hivatalosan nem Trump magánszemélyként, hanem az amerikai védelmi minisztérium kapta meg. A Pentagon azt állította, hogy az átadás megfelelt valamennyi szövetségi szabálynak, és a repülőgépet csak a szükséges biztonsági és műveleti átalakítások után használják majd.
Az ügy ezzel együtt azonnal politikai botránnyá vált. Demokrata politikusok és alkotmányjogászok szerint a több százmillió dolláros ajándék sérthette az amerikai alkotmány úgynevezett külföldi javadalmazási záradékának szellemét, amely kongresszusi hozzájárulás nélkül tiltja, hogy szövetségi tisztségviselők külföldi államoktól ajándékot vagy más előnyt fogadjanak el. Trump azzal védekezett, hogy ostobaság lenne visszautasítani egy ingyen felajánlott repülőgépet, amelyre az országnak amúgy is szüksége van.
A bizalmatlanságot tovább növelte az eredeti terv, amely szerint a repülőgépet Trump elnökségének befejezése után az elnöki könyvtárához adhatták volna tovább. Kritikusai szerint így egy külföldi állam ajándéka közvetve mégis Trump személyes politikai örökségének részévé vált volna. Katar ezzel szemben azt állította, hogy szövetségesek között nem példátlan az ilyen jellegű segítség, és tagadta, hogy az ajándékért politikai ellenszolgáltatást várna.
A gépet végül az L3Harris alakította át katonai és elnöki használatra. A munkát szokatlanul gyorsan végezték el, mert a cél nem egy teljes értékű, több évtizedre tervezett új elnöki repülőgép létrehozása volt, hanem egy átmeneti gépé, amely addig szolgálhat, amíg a Boeing be nem fejezi a két valódi VC–25B-t.
Az Egyesült Államok 2025-ben fogadta el a gépet, 2026 májusában pedig már arról számoltak be, hogy a repülési tesztek lezárultak, és a gépet nyáron szolgálatba állíthatják.
Mi lehet a baj az új géppel?
A katari repülőgép alapvetően nem rossz vagy elavult konstrukció. A Boeing 747–8 újabb, nagyobb, takarékosabb és hosszabb hatótávolságú, mint a jelenlegi elnöki gépek alapjául szolgáló 747–200. A probléma az, hogy egy korszerű luxus-repülőgép és egy valódi Air Force One között akkora a különbség,
Nem tudható, hogy a katari gép milyen szintű elektromágneses védelmet kapott. Egy hónapos utólagos munkával ugyanakkor aligha lehet teljesen átépíteni egy repülőgép szerkezetét és kábelhálózatát. Valószínűbb, hogy bizonyos berendezéseket, kommunikációs egységeket és önvédelmi rendszereket fejlesztenek tovább, nem pedig a gépet alakítják át minden tekintetben nukleáris válságban is működő parancsnoki központtá.
A jelenlegi VC–25A egyik különleges képessége a légi utántöltés. Ez elméletileg lehetővé teszi, hogy a gép rendkívül hosszú ideig a levegőben maradjon, ha válság vagy támadás miatt nem biztonságos a leszállás. Az amerikai légierő ezt hivatalosan is a VC–25A és a polgári 747-es közötti lényegi különbségek között sorolja fel. Emlékezetes, hogy a 9/11 terrortámadást követően G.W.Bush elnök csaknem kilenc órán keresztül volt úton Sarasota és Washington között az Air Force One fedélzetén.
Jelenleg nem ismert, hogy a katari gép rendelkezik-e már teljes értékű légi utántöltési képességgel. Ennek utólagos beépítése jelentős szerkezeti és üzemanyagrendszeri módosításokat követelne. Ha hiányzik, az békeidőben aligha okoz gondot, egy nukleáris vagy súlyos katonai válságban azonban csökkentené a gép stratégiai értékét.
Van-e fegyver az Air Force One fedélzetén?
A szó hagyományos értelmében az Air Force One nem felfegyverzett repülőgép. Nincsenek rajta gépágyúk vagy rakéták, és nem feladata, hogy harcba bocsátkozzon. A „fegyverzet” emlegetése ezért félrevezető lenne.
A gép védelmét elsősorban a titkosított elektronikai önvédelmi rendszerek, a repülési útvonal gondos megtervezése, a hírszerzési előkészítés, a biztonságos repülőterek, valamint veszélyesebb térségekben a katonai kíséret biztosítja. Az elnöki küldöttség útvonalán rendszerint előre telepítenek kommunikációs eszközöket, járműveket, biztonsági személyzetet és tartalék repülőgépeket is.
Az Air Force One ereje nem abban áll, hogy vissza tud lőni, hanem abban, hogy nehéz megtalálni, megközelíteni, elektronikai eszközökkel megzavarni vagy egyetlen találattal működésképtelenné tenni.