Ennek a védett fajnak az észlelései egyedülállóak a Földközi-tengeren, de veszélyeztetik a helyi kagylótenyésztést. A trieszti-öbölben kísérlet indult a példányok azonosítására és mágneses riasztókkal való eltávolítására.
Az elmúlt években a Trieszti-öbölben egy szokatlan jelenséget figyelnek meg, amely egyedülálló eset az egész Mediterráneumban. A Mediterráneum legnagyobb sasrájái közé tartozó, nagyszámú vaccarella rájacsapatot egyre gyakrabban észlelnek a trieszti partok közelében.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az elmúlt három évben a jelenség jelentős mértéket és gyakoriságot ért el, jóllehet a faj már évek óta jelen van a Földközi-tengerben, és régóta nyilvántartják.
„Ez az első év, hogy nagy számú egyedet figyelünk meg, olyan csoportokba verődve, amelyekben akár 50 példány is előfordul” – mondja Saul Ciriaco, a WWF Miramare Tengeri Védett Terület (AMP) monitoringtevékenységének vezetője és a Shoreline szövetkezet alelnöke.
A jelenség érthetően felkeltette a kutatók és a rajongók érdeklődését, hiszen ritka, védett fajról van szó, ugyanakkor gondot okoz a helyi kagylótenyésztőknek, akik károkat jeleztek a kagylófüzérekben, mivel ezek a ráják számára könnyen hozzáférhető táplálékforrást jelentenek.
„Korábban soha nem figyeltük meg, hogy a vaccarellák ilyen módon lépjenek kölcsönhatásba az emberi tevékenységgel” – magyarázza Simona Clò, tengerbiológus, a MedSharks tudományos vezetője, amely a Földközi-tengerben élő tengeri fajok védelmével foglalkozó szervezet. Rámutat, hogy szükség van nem invazív technológiák és megoldások kidolgozására a kagylótenyésztők védelmére és a vaccarellák megóvására.
A Trieszti-öböl így kísérleti központtá vált e fajok együttélésének modelljére, amelyet az AMP Miramare és európai szinten a Life Eu Sharks, illetve a Life Prometheus visz előre: két projekt, amelyet az Európai Unió Life programja társfinanszíroz.
A halászati politika változása és a tengerek felmelegedése a lehetséges okok között
Az európai halászati politika változása csökkentette a véletlenül kifogott példányok számát, mivel ezek eddig járulékos fogásként, az úgynevezett kísérőfogásként kerültek a hálókba, amikor más fajokra halásztak.
„A halászati szabályok szigorúbb, szelektív alkalmazása a szaporodási sikerüket is javította” – magyarázta Ciriaco. Ez a kombináció lehet az egyik oka annak, hogy egyre több példányt észlelnek az Adria partjai mentén.
„Ehhez járul hozzá, hogy a Földközi-tenger téli vízhőmérséklete elérte azt a szintet, amelyet a vaccarella már elviselhetőnek tart, mivel 11 és 28 Celsius-fok közötti vizeket kedvel. Télen a hőmérséklet nem süllyed 10 fok alá. Így ha korábban a Trieszti-öböl csak átmeneti élőhely volt, mostanra alkalmassá vált a hosszabb tartózkodásra” – tette hozzá.
Hasonló eseteket az elmúlt években Görögországban és Törökországban is regisztráltak. Olbiában is jelezték vaccarellák jelenlétét a kagylótenyészetek közelében, ám Trieszt az első helyszín, ahol a jelenséget ilyen jelentős mértékben dokumentálták.
Az ENSZ által védett faj
A vaccarellák porcos halak, akárcsak a ráják, és a miliobatidák családjába tartoznak. Alapvetően trópusi és mérsékelt övi vizekben élnek, és tekintélyes méretűek: szélességük akár a két métert is elérheti.
A fajt a Földközi-tenger egészére nézve erősen veszélyeztetettnek tartják, és védi a Barcelonai Egyezmény is – amelynek célja a Földközi-tenger szennyezés elleni védelme, valamint a veszélyeztetett fajok védelmére vonatkozó intézkedések előírása –, továbbá az ENSZ Bonn-i Egyezménye a vándorló fajokról.
Emellett szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján is, amely a Föld állat- és növényfajainak természetvédelmi státuszát rögzíti.
Megfigyelés és azonosítás: a Life Eu Sharks projekt
„Ezek a nagy létszámú vaccarella-csoportok nem kizárólag egyetlen kagylótenyészetet látogatnak, hanem viszonylag nagy területen mozognak Grignanótól egészen majdnem Monfalconéig. Körülbelül húsz kilométernyi partvonalról van szó, amelyet folyamatosan figyelni kell” – mondja Ciriaco, hozzátéve, hogy ebben az esetben a Shoreline által végzett megfigyelés elsősorban az egyedszám felmérésére és az azonosításukra szolgáló protokoll alkalmazására irányul.
Ezek a tevékenységek illeszkednek a Life Eu Sharks programba, amely európai projektként a védett cápa- és rájafajok megóvását és ismertségük növelését szolgálja.
Tavaly a környezetvédelmi minisztérium több drónt bocsátott rendelkezésre az egyedek nyomon követésére és fotóalapú azonosítására, mivel a Trieszti-öbölben előforduló állatok pontos számbavételének egyetlen módja a felismerésükön alapul.
„A eddig megfigyelt legnagyobb csapat mintegy 50 egyedből állt, de a számok ennél jóval magasabbak is lehetnek” – teszi hozzá Clò, aki a Life programban is részt vesz.
A projektnek köszönhetően „lehetőségünk van az egyes állatok azonosítására a hátukon látható csíkozás jellegzetes mintázata alapján” – emelte ki a biológus.
Elképzelhető, hogy mindig más egyedekről van szó, és jelenlétük az évszaktól függően is változhat, mindazon tényezők összessége azonban arra utal, hogy a vaccarellák a trieszti öbölben alkalmas helyet találtak a tartós megtelepedésre.
Ez pedig azt jelenti, hogy „több idejük van arra, hogy rájöjjenek: a kagylókat közvetlenül a függesztett füzérekről elfogyasztani egyszerűbb és hatékonyabb” – véli Ciriaco.
Veszélyben a kagylótenyészetek: a Life Prometheus projekt
A vaccarellák „durofág” állatok, vagyis főként kemény héjú rákokkal és puhatestűekkel táplálkoznak, ám általában a tengerfenéken keresgélnek. Emellett úgynevezett „opportunista” fajnak számítanak, azaz „a lehető legjobban kihasználják a rendelkezésre álló erőforrásokat, így az ilyen kényelmesen hozzáférhető tenyészetek jelenléte számukra ideális helyzet” – magyarázza Clò.
Mindez azonban problémát jelent a kagylótenyészetek számára, amelyek jelentős gazdasági veszteséget szenvednek el, jóllehet ezt nehéz pontosan számszerűsíteni, hiszen más tényezők is veszélyeztetik a kagylótelepeket, például a víz felmelegedése és egyéb ragadozók, mint például a tengeri teknősök.
A mindkét fél számára elfogadható megoldás érdekében a Shoreline a Miramare Tengeri Védett Területen, a Life Eu Sharks-szal együttműködésben elindította az európai Life Prometheus projektet.
A kísérletet a kagylótenyésztőkkel és a Padovai Egyetem, valamint a Marche Politechnikai Egyetem kutatóival közösen végzik, és elektromágneses elriasztó eszközök telepítését írja elő a kagylófüzérekre, hogy távol tartsák a vaccarellákat.
„Ezek az apró mágnesek zavaró hatással vannak az állatokra, de nem ártalmasak. Még ki kell derülnie, hogy a rendszer valóban működni fog-e” – mondja Ciriaco.
Ciriaco szerint mindenképpen „szükség van annak felmérésére, mennyire hatékony és alkalmazható ez az eszköz, mivel a sok mágnes üzembe helyezéséhez szükséges költség és munkaerő jelentős, ráadásul költséges erőfeszítést igényelne”.
Az együttélés modellje
A következő lépések egyike egy egyeztető fórum létrehozása Friuli Venezia Giulia régióval és a kikötőkapitánysággal. „A vaccarellák fontos szereplői a tengeri ökoszisztémának. Ráadásul a part közelében úsznak, és ezt érdemes lenne értékként kezelni” – mondja Clò.
Ha a Trieszti-öbölben kijelölnének olyan területeket, ahol sznorkelezést és víz alatti fotózást lehetne szervezni ezekkel a ritka állatokkal, az olyan kompenzációs megoldás lehetne, amely elősegíti az együttélést az egyes fajok között.