A The New York Times tisztségviselőkre hivatkozva arról számol be, hogy Irán nem biztos, hogy pontos nyilvántartást vezet az összes elhelyezett akna helyéről. A jelentések szerint a telepítés véletlenszerűen és szervezetlenül történt.
Hiányzó aknatérképekről ír a The New York Times. A lap amerikai tisztviselőkre hivatkozva arról számolt be, hogy Irán nem tudja pontosan az összes tengeri akna helyét, amiket a közelmúltbeli konfliktus során telepített, ráadásul többet a tengeráramlatok elsodorhatnak.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Március 2-án az IRGC egyik magas rangú tisztviselője bejelentette, hogy a vízi utat lezárták, és arra figyelmeztetett, hogy minden oda belépő hajó "célpont lehet". Már ez a nyilatkozat is megzavarta a globális hajózási piacokat, az olajárakat az egekbe szöktette, és növelte a bizonytalanságot a hajózási társaságok számára.
Ahogy az aknák telepítése megkezdődött, a zűrzavar tovább fokozódott. A szoroson áthaladó tartályhajók forgalma csökkent, mivel a hajótulajdonosok az iráni drónok és rakéták fenyegetése mellett újraértékelték az aknák lehetséges jelenléte miatti kockázatokat.
Ez a stratégia azonban később visszafelé sült el Teherán számára. A jelentések szerint az aknák lerakása véletlenszerű és szervezetlen volt.
Irán részben úgy próbálta kezelni a helyzetet, hogy nyitva tartott egy keskeny hajózási útvonalat, amelyen a hajók a kockázatok ellenére - egyes esetekben díj ellenében - áthaladhatnak. Az IRGC figyelmeztetéseket adott ki az aláaknázott területekre vonatkozóan, és a félhivatalos médiumok térképeket tettek közzé, amelyeken biztonságosabbnak vélt útvonalakat mutattak, de ezek az útvonalak korlátozottak maradtak, és a tengeri forgalom nem tért vissza a normális kerékvágásba.
Donald Trump amerikai elnök az ideiglenes tűzszünet lehetőségét a szoros "teljes, azonnali és biztonságos" újranyitásához kötötte.
Iráni tisztviselők közvetve elismerték a nehézségeket, Abbász Araqcsi külügyminiszter azt mondta, hogy a szoros újbóli megnyitására "a technikai korlátok figyelembevételével" kerül sor.
A tengeri aknamentesítés az egyik legösszetettebb katonai művelet. A The New York Times rámutat egy paradoxonra: még az olyan szuperhatalmak, mint az Egyesült Államok, amely a legmodernebb aknakereső hajókkal rendelkezik, sem rendelkeznek "többlet" ilyen eszközökkel ahhoz, hogy rekordidő alatt megoldják egy olyan hatalmas és viharos vízi útvonal, mint a Hormuzi-szoros megtisztítását. Ha ez a legtechnológiailag leghatalmasabb hadsereg esetében is így van, akkor az iráni helyzet még kritikusabb.
A bonyodalmakat súlyosbítja, hogy a közelmúltbeli amerikai csapások megsemmisítették az iráni haditengerészeti infrastruktúrát és számos hajót. Irán azonban még mindig rendelkezik több száz kis hajóval, amelyek képesek további aknák elhelyezésére vagy zaklatási műveletek végrehajtására, olyan hajókkal, amelyeket nehéz nyomon követni, és amelyeket valószínűleg az első hadjárat során használtak.
Ennek eredményeképpen sem Iránnak, sem az Egyesült Államoknak nincs pontos képe arról, hogy hány akna maradt, vagy hogy hol vannak elhelyezve a szoroson belül.
Eközben Donald Trump amerikai elnök figyelmeztette Iránt, hogy újabb csapásokkal nézhet szembe, ha az ideiglenes tűzszünet részeként folytatott pakisztáni tárgyalások kudarcba fulladnak.
A The New York Post idézte Trumpot: "Jelenleg a legjobb lőszerrel, a valaha készült legjobb fegyverekkel töltjük fel a hajókat".
"Hacsak nem jutunk megállapodásra, használni fogjuk őket. Nagyon hatékonyan".