A belarusz ellenzék Berlinben élő vezetője szerint az EU szankciói Oroszország felé tolják Belaruszt, ezért az uniós vezetésnek inkább tárgyalnia kellene a belarusz elnökkel.
Maria Kolesnyikova a belarusz ellenzék legismeretebb alakjainak egyike. Öt és fél év börtön után szabadult tavaly decemberben több mint 120 politikai fogollyal együtt az amerikai diplomácia közbenjárására, és azóta Berlinben él.
Börtönévei alatt kapta meg a híres Nagy Károly-díjat, amelyet csak most vehetett át. A szolidaritás különleges jele ez számára. A politikus, aki civilben fuvolaművész, nem kívánja feladni küldetését.
Az Euronews a belarusz helyzetről és az ottani politikai fordulat esélyeiről kérdezte őt. A reménykeltő és az aggasztó fejlemények közül Maria Kolesnyikova az ország szuverenitását említette első helyen, szerinte félő, hogy Belarusz elveszti függetlenségét. Úgy véli, ez elég valószínű, mert gazdaságilag már nem olyan önálló, mint korábban. Ez szerinte a szankciók következménye. Úgy látja, hogy amikor Lukasenka erős nyomás alá kerül a szankciók miatt, Oroszországhoz fordul, és Oroszországnak megéri segíteni, mert számára előnyös, hogy Belarusz el van vágva az Európai Uniótól.
A belarusz fiatalok Putyin propagandáján nőnek fel
Arra a kérdésre, hogy vajon a lakosság többsége merre húz, az EU vagy Oroszország felé, Kolesnyikova arra emlékeztetett, hogy jelentős és elég agresszív orosz propaganda folyik most Belaruszban, ami még a szankcióknál is veszélyesebb lehet. Már öt év telt el a vitatott elnökválasztás óta, és vannak olyan fiatalok, akik nem élték át a 2020-as tüntetéseket. Ők már nem tudják, mi volt az - magyarázta.
Az a veszély fenyeget, hogy néhány éven belül felnő több olyan generáció is, amelynek fogalma sincs arról, mi az EU és mik a demokratikus értékek - mondta Kolesnyikova hozzátéve, hogy ezért is nagyon fontos, hogy az Európai Unió kommunikáljon a belarusz elnökkel, és megvédje ottani érdekeit. Meg van győződve arról, hogy ellenkező esetben, vagyis, ha az EU vezetése nem áll szóba Lukasenkával, eljön az idő, amikor már csak az orosz elnökkel tudnak tárgyalni, és szerinte az sokkal rosszabb lesz.
A belarusz elnök Moszkva szoros szövetségese az ukrajnai háborúban
Aljakszandr Lukasenka 2022. februárja, az ukrajnai orosz invázió kezdete óta támogatja az orosz elnök brutális háborúját. Egészen tavaly decemberig a belarusz elnök stratégiai eszközökkel segítette az orosz hadsereget, felvonulási területet biztosított, hadgyakorlatokat és fegyverek állomásoztatását tette lehetővé a háborús orosz csapatoknak.
Tavaly decemberben viszont a belarusz hadsereg gyakorlatozott 12 ezer katonájával a lengyel határon. Ez növelte a rejtett mozgósítástól való félelmet, vagyis, hogy Belarusz is katonákat küld Ukrajnába. A belarusz lakosságnak nincsenek eszközei az ellenállásra. A 2020-as vitatott elnökválasztás óta a tiltakozásokat a korábbinál is brutálisabban elfojtják, az ellenzéket pedig minden eszközzel üldözik. A civil társadalom elnyomására válaszul az EU szankciókat vezetett be Fehéroroszország ellen.
Lukasenka 1994 óta van hatalmon. Legutóbb, a 2020-as elnökválasztáson három nő szállt szembe vele: Maria Kolesnyikova, Szvjatlana Cihanouszkaja, aki a voksolás előtt bebörtönzött férje helyét vette át a jelöltségben, és Veronika Csepkalo. A kampány során mindhármukat hatalmas tömegek támogatták.
De 2020. augusztus 9-én Lukasenka győzött a szavazatok 80 százalékával. Belaruszok tízezrei vonultak utcára választási csalással vádolva a politikai elitet. A hetekig tartó tüntetéssorozatot a kormány egy ideig engedte, majd idővel a rendőrség és hadsereg brutális oszlatásba kezdett. Rengeteg tüntetőt elvittek a rendőrök, borzalmas kínzások híre keringett, és nagyon sokakat elítéltek, börtönbe kerültek.
Az ellenzék számos prominens politikusa külföldön keresett menedéket, vagy erőszakkal kitoloncolták. Kalesnyikova Németországba, Cihanouszkaja Litvániába, Csepkalo Lengyelországba ment. (Kalesnyikovával együtt szabadult Cihanouszkaja férje is tavaly decemberben.)
Kolesnyikova: "Az útlevél széttépéséről sokkal könnyebb volt dönteni, mint salátát rendelni egy étteremben"
Ez a három nő lett a legnagyobb fenyegetés Lukasenkára nézve. Cihanouszkaja és Csepkalo világosan látta, hogy el kell hagynia az országot, de Kolesnyikova nem akart elmenni. Amikor erőszakkal az ukrán-belarusz határra vitték, és ő rájött, hogy deportálni fogják, széttépte az útlevelét.
Ma már humorral idézte fel ezt a pillanatot az Euronewsnak: "A döntés, hogy széttépem az útlevelemet, sokkal könnyebb volt, mint salátát rendelni egy étteremben" - mondta, és nevetett.
Végül is 2020 szeptemberében letartóztatták. Azt mondja, semmit sem bánt meg, ma is mindent ugyanúgy megtenne, mint 2020-ban, beleértve a börtönbe vonulást is. "Politikusként nagyon fontos volt számomra, hogy a rossz időkben is közel legyek az emberekhez, és velük együtt járhassam ezt a szörnyű utat" - mondja.
Most már nem tud közvetlenül kapcsolatba lépni a belaruszokkal, ezért is számít Európa támogatására. Reméli, hogy Európa elkötelezettsége és szolidaritása hosszú távon javítja majd a demokrácia és a nemzeti szuverenitás esélyeit Belaruszban.