Emírségek államminisztere üzen Európának: regionális stabilitás szorosan összefügg az uniós gazdasági és biztonsági érdekekkel
Lana Nusseibeh, az Egyesült Arab Emírségek államminisztere arra kérte a nemzetközi közösséget, hogy kényszerítse Teheránt: oldja fel szorítását a létfontosságú tengeri útvonalon, a Hormuzi-szoroson, és méltatta az Európai Unió az Iránnal vívott háború kezdete óta nyújtott támogatását.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Abu-Dzabiban adott, átfogó Euronews-interjúban Nusseibeh úgy fogalmazott: „Iránnak nem szabad megengedni, hogy renitens állami magatartásával túszul ejtse a világgazdaságot.”
Az interjúban Nusseibeh arra figyelmeztetett, hogy az Irán és Omán között húzódó keskeny vízi útvonal forgalmának megzavarása jóval túlmutat a térségen, hangsúlyozva, hogy „világszinten a világ energiaellátásának mintegy 20 százaléka halad át ezen a szűk tengeri folyosón”.
„Ha ott fennakadás van, az nemcsak a globális energiaárakra hat ki, hanem a globális élelmiszer-biztonságra és -ellátásra is, és ez meg fog jelenni a boltokban fizetett számlákon, a benzinkutaknál, az élelmiszerárakban” – mondta az EAE minisztere az Euronews 12 Minutes With. című interjúműsorában.
Nusseibeh hozzátette, hogy az Emírségek továbbra is következetesen dolgozik a kibontakozó globális energiaválság kezelésén, és hangsúlyozta az ország elkötelezettségét a nemzetközi energiapiacok iránt.
„Az energiaellátás terén felelős és elkötelezett beszállítói vagyunk a globális energiapiacnak, és továbbra is megtesszük, amit tudunk” – mondta a miniszter.
A Perzsa-öböl térsége régóta kulcsfontosságú partner Európa számára az energia, a kereskedelem és a globális hajózási útvonalak szempontjából. A Hormuzi-szoros körüli feszültség, valamint az iráni rakéta- és dróntámadások nyomán, amelyek a régiót célozzák, Abu-Dzabiban azt mondják, az európai partnerekkel folytatott együttműködés még fontosabbá vált.
A miniszter szerint az európai kormányok a legaktívabb nemzetközi partnerek közé tartoznak a válság kezdete óta. „A konfliktus kirobbanása óta rendszeresen egyeztetünk a világ különböző kormányaival, de azt mondanám, az európaiak hihetetlenül támogatóak voltak” – fogalmazott.
Nusseibeh szerint ez a támogatás az Egyesült Arab Emírségek és Európa között fennálló, régóta tartó politikai és gazdasági kapcsolatokra épül. „Évi 65 milliárd eurós kereskedelmi forgalmunk Európával erős jelzés arra, hogy nyitottak vagyunk a befektetésekre is.”
A kapcsolatok azonban nem merülnek ki a kereskedelemben. Több mint félmillió európai él és dolgozik az Emírségekben, ami a válságot különösen fontossá teszi az európai közvélemény számára. „A nálunk élő 500 ezer európai lakos biztonságát rendkívül komolyan vesszük” – mondta Nusseibeh.
Diplomáciai egyeztetések több szinten is zajlanak, ami tükrözi az európai fővárosok aggodalmát az Öböl térségében kialakuló instabilitás szélesebb következményei miatt. A régió kulcsszerepe a globális energiaáramlásban és a tengeri kereskedelemben azt jelenti, hogy bármilyen zavar messzemenő következményekkel járhat az európai gazdaságokra nézve.
Nusseibeh elmondta, hogy az Emírségek Európával fennálló partnerségét a stabilitás fenntartásának egyik kulcselemeként látja. „Egyértelműen fokozzuk az Európával folytatott együttműködésünket.”
Békemodell védelme
A miniszter a konfliktust a kétoldalú kapcsolatoknál jóval tágabb összefüggésben értelmezte. „Itt nemcsak az Egyesült Arab Emírségek védelméről van szó. Amit itt védelmeznek, az egy (...) együttélési, tolerancia- és békemodell az egész térség számára.”
Úgy vélte, akik szemben állnak ezekkel az elvekkel, „Irán és azoknak a renitens állami szereplőknek a táborát erősítik, akik nihilizmust próbálnak exportálni a teljes nemzetközi rendszerbe”.
Ahogy a háború a harmadik hetébe lép, az Egyesült Arab Emírségek szerint válaszlépései egy nehéz egyensúlyozásra összpontosítanak: meg kell védeniük területüket, miközben igyekeznek megakadályozni, hogy a válság szélesebb regionális háborúvá fajuljon.
Nusseibeh kiemelte az ország védelmi rendszereinek szerepét. „Évtizedes beruházások és a világ különböző pontjain, koalíciós műveletekben szerzett harci tapasztalatok formálták őket. Az EAE fegyveres erői biztonságban tartották közösségeinket és lakosainkat.”
Hozzátette, hogy a „vörös vonalakat az emírségi és az itt élő külföldi közösségünk biztonsága, jóléte és gyarapodása jelenti. Valamennyiüket ennek az országnak a részének tekintjük, és megérdemlik a védelmünket.”
A térség kormányai számára a stratégiai mérlegelés rendkívül összetett. Egy határozott katonai válaszlépés kiterjesztheti az Iránnal fennálló szembenállást, és több regionális, illetve nemzetközi szereplőt sodorhat bele a konfliktusba.
Ugyanakkor a határozott válasz hiánya védtelenné teheti a létfontosságú infrastruktúrát és a civil lakosságot. Nusseibeh miniszter hangsúlyozta, mekkora kihívással néz szembe az ország, hiszen a háború kezdete óta az Emírségek ellen irányult a Közel-Keleten a legtöbb iráni rakéta- és dróntámadás.
„Rendkívül nehéz 14 napot tudhatunk magunk mögött (...), de az élet az Emírségekben nagyrészt visszatért a csaknem normális kerékvágásba.”
A miniszter szerint az ország stabilitásának megőrzési képessége a Perzsa-öbölben tapasztalható geopolitikai bizonytalanságra való évtizedes felkészülés eredménye. „Évtizedek óta készülünk különböző forgatókönyvekre egy rendkívül turbulens régióban, így ezek a tervek nem újak számunkra.”
A felkészülés azonban nem korlátozódik a katonai képességekre. Az ország jelentős összegeket fektetett a gazdaság ellenálló képességébe, a logisztikai hálózatokba és az ellátási láncok biztonságába.
A nemrég még az Emírségek ENSZ-nagyköveteként tevékenykedő Nusseibeh szerint a konfliktus a feszültség elkerülését célzó jelentős diplomáciai erőfeszítések ellenére robbant ki. „Az eszkalációt megelőzően nagyon aktívan vettünk részt a diplomáciai erőfeszítésekben, hogy elkerüljük a konfliktust a régióban.”
A jövőre nézve a miniszter elmondta, hogy az Emírségek kormányának hosszú távú stratégiája továbbra is a gazdasági átalakulásra és a jövő iparágaira összpontosít, és az ország fejlesztési modelljét úgy alakították ki, hogy ellenálljon az ilyen geopolitikai sokkoknak.
Nusseibeh szerint az Emírségek elmúlt fél évszázados fejlődése alapvetően átalakította az ország gazdasági szerkezetét. „Alapításunk óta számos sokkot éltünk át” – tette hozzá.
„Már a szövetségi állam létrejöttekor is sokan voltak, akik azt mondták, a föderáció nem marad fenn. Nemcsak hogy fennmaradtunk: a gyöngyhalászatra épülő gazdaságból globális exportőrré váltunk, nemcsak a szénhidrogének, hanem az áruk, a külföldi közvetlen befektetések, a tiszta energia és a mesterséges intelligencia terén is.”
Az ország nem csupán az olajbevételekre támaszkodik: évtizedek óta diverzifikálja gazdaságát olyan ágazatok irányába, mint a pénzügy, a logisztika és a fejlett technológiák.
Felidézte azokat a jelentős technológiai beruházásokat, amelyek célja, hogy az Emírségeket a mesterséges intelligencia-infrastruktúra globális csomópontjává tegyék: 1500 milliárd dolláros beruházást kötöttek az Egyesült Államokkal MI-adatközpontok építésére, valamint „hasonló beruházásokat Európában, Olaszországban, Franciaországban, azokban az MI-adatközpontokban, amelyeket itt építünk”.
Nusseibeh hangsúlyozta, hogy az Emírségek „a jövő gazdasága”, és hozzátette: az újonnan kialakuló iparágakra helyezett hangsúly célja, hogy az ország versenyképes maradjon a gyorsan változó világgazdaságban.
Ugyanakkor elismerte, hogy egyetlen kormány sem tudja teljes mértékben irányítani a körülötte lévő geopolitikai környezetet. „Nem ígérjük, hogy a regionális környezet teljes mértékben kézben tartható” – mondta. „Úgy gondolom, ez hamis ígéret lenne” – zárta szavait.