Az orosz elnök szerint nem kell megvárni az EU-s importtilalom végét.
Vlagyimir Putyin nem zárja ki, hogy Moszkva számára kedvezőbb lenne már most leállítani a gázszállításokat az Európai Unióba ahelyett, hogy megvárná, hogy az EU először korlátozza, majd teljes tilalmat rendeljen el az orosz gáz importjára.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az orosz elnök az orosz állami médiának adott interjúban feltette a kérdést, hogy "ha egy-két hónapon belül úgyis vége a szállításnak, nem lenne jobb már most leállítani azt, és olyan országokba exportálni, melyek megbízható partnereink? Nem lenne jobb ott megvetni a lábukat?" Putyin közölte, hogy utasítja az orosz kormányt, hogy az energetikai vállalatokkal együtt dolgozza ki a váltás lehetőségét.
Az EU 2027 őszére leválna az orosz gázról
2025-ben az Oroszországból az EU-ba irányuló gázexport 18 milliárd köbméterre csökkent, ami 44 százalékkal kevesebb, mint az ukrajnai háború kitörése előtti mennyiség, egyben a legalacsonyabb szint az 1970-es években kezdődő szállítások óta.
Tavaly év végén Oroszország még így is a második legnagyobb LNG-exportőre volt Európának, az első helyen az Egyesült Államok állt. Az orosz LNG-t tartályhajókkal szállítják az európai kikötőkbe, míg a vezetékes gázt a Török Áramlaton keresztül.
Az EU a következőképpen tervezi az orosz gázról való leválást:
- 2026. április 25-én hatályba lép a rövid távú szerződések alapján történő LNG-import tilalma,
- június 17-én pedig a rövid távú szerződések alapján történő csővezetékes gázszállítások tilalma.
- 2027. január 1-jén teljes tilalom lép életbe az orosz LNG-beszerzésekre,
- 2027. szeptember 30-tól pedig a csővezetékes gázvásárlásokra is.
A teljes tilalmat 2027. november 1-jéig el lehet halasztani, már amenyiben az EU nem tudja kellően feltölteni a gáztárolóit.
Az iráni háború miatt a gázárak az elmúlt napokban meredeken emelkedtek, egyrészt a Hormuzi-szoros lezárása miatt (itt halad át a globális olaj- és gázkereskedelem egyötöde), majd a katari LNG-üzemeket érő támadások miatt. Terje Ausland norvég energiaügyi miniszter már március 3-án kijelentette, hogy az EU-nak újra kell gondolnia, hogy mikor áll le az orosz nyersanyagok vásárlásával.
Pozsony és Budapest az importtilalom ellen van
Magyarország és Szlovákia az utóbbi hónapokban többször is elmondta, hogy kikötők hiányában függ az az orosz energiahordozóktól, ezért nem mond le róluk. Budapest még azzal is fenyegetőzött, hogy az Európai Unió bíróságához fordul.
Vlagyimir Putyin nyilatkozata az export esetleges leállításáról közvetlenül azután hangzott el, hogy találkozott Szijjártó Péter magyar külügyminiszterrel, aki a magyar hadifoglyok hazahozatala mellett az energetikai kérdésekről való tárgyalások miatt érkezett Moszkvába. Szijjártó elmondta, hogy az orosz olaj és gáz kritikus fontosságú, hogy a magyar közműszolgáltatók elfogadható árakat szabjanak a fogyasztók számára. Az orosz elnök a maga részéről "a legmegbízhatóbb partnereknek" nevezte Magyarországot és Szlovákiát, és ígéretet tett a szállítások folytatására, de hozzátette, hogy ez "természetesen akkor áll, ha ezen országok vezetése ugyanazt a politikát folytatja, mint most, és megbízható partnerek maradnak."
Ha nem Európába, akkor hová?
Elemzők szerint Kína lehet az orosz gáz új piaca. Az elmúlt években Peking jó viszonyba került Moszkvával, Donald Trump Fehér Házba való visszatérésével pedig jelentősen megromlott az Egyesült Államokkal való kapcsolata. A globális LNG-piac fő szereplői az Egyesült Államok és Katar, ami annak fényében nem igazán ideális Peking számára, hogy az USA-ból Kínába utoljára 2024 végén indult LNG-szállítmány.
Az Oroszországból és Közép-Ázsiából érkező gáz sok szempontból ideális Kínának. Peking már tavaly elkezdte a szankciók alatt álló orosz energiahordozók vásárlását, 2025 augusztus vége óta érkeznek a kínai kikötőkbe az orosz "Arctic LNG 2" mezőről a tartályhajók, sőt: az épülő Power of Siberia 2 gázvezetéken keresztül legkésőbb jövőre megindulhat a Kínába történő gázszállítás.
Megfigyelők szerint a Kremlnek az ártárgyalás nem lesz könnyű menet, a Power of Siberia-1-re vonatkozó meglévő szerződések ugyanis nem bizonyultak túl kedvezőnek Moszkva számára. Ráadásul Peking politikája az, hogy egyetlen nyersanyagszállító sem rendelkezhet egyértelműen vezető piaci részesedéssel, viszont az orosz import részesedése már így is elég nagy.