A magánrepülőgépek akár tizennégyszer annyi szennyezést bocsátanak ki, mint a menetrend szerinti járatok, és egyre gyakrabban használják őket a fokozódó közel-keleti konfliktusból való menekülésre.
Az árakat az egekbe srófoló magángépes cégeket elárasztotta a kereslet, miközben a szupergazdagok az Irán elleni háború közepette pánikszerűen próbálnak elmenekülni Dubajból.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Miután támadások értek luxusszállodákat és Dubaj nemzetközi repülőterét is – az Egyesült Arab Emírségek fő légiközlekedési csomópontját – , a hatóságok megerősítették, hogy a hétvégén minden járatot a földre parancsoltak. A 48 órás leállást követően a Dubai International korlátozott üzemmódban indult újra, az olyan légitársaságok, mint az Emirates, pedig közölték, hogy elsőbbséget azoknak az utasoknak adnak, akik korábban foglaltak jegyet.
Több ezren rekedtek a városban, és saját biztonságukért aggódva sokan próbáltak meg elmenekülni Dubajból: négyórás autóúttal Maszkatba, Omán fővárosába indultak. Akadtak olyanok is, akik bevállalták a mintegy tízórás utat Rijádba, Szaúd-Arábia fővárosába.
Csakhogy Maszkatból Európába a legtöbb menetrend szerinti járat a hét későbbi részéig teljesen betelt, így lényegében két lehetőség maradt: helyben maradni és a legjobbat remélni, vagy magángépet bérelni.
Az égbe szökő kereslet miatt a charterjáratok ára is kilőtt: a szupergazdagok akár 200 ezer eurót is kifizetnek, hogy kijussanak a városból vagy a környező térségből.
A futballsztár Cristiano Ronaldo magángépe hétfő éjjel hagyta el Szaúd-Arábiát, Olaszország védelmi minisztere, Guido Crosetto pedig a múlt hétvégén katonai repülőgépen tért haza családjával.
„A káosz fölött repülnek” Dubajban
Az Egyesült Királyságban működő, szegénység ellen küzdő és emberi jogi szervezet, a War on Want munkatársa, Tyrone Scott az Euronews Greennek azt mondja, hogy a magángépek használatának ugrásszerű növekedése „kiélezett globális egyenlőtlenségekre” világít rá.
„Amikor válság tör ki, a világ leggazdagabbjai szó szerint a káosz fölé emelkedhetnek, miközben emberek milliói rekednek háborús övezetekben, vagy zárt, szigorúan őrzött határokkal találják szembe magukat” – fogalmaz.
Dubaj régóta a gazdagok játszótere: a csillogás, a luxus és a jövedelemadó hiánya vonzza a tehetős rétegeket. Vonerejét – amelyet a közösségi médiás influenszerek tovább erősítenek – azonban vendégmunkások hátán építették fel; jogvédő szervezetek szerint őket rendszerszintű kizsákmányolás éri.
2023-ban a FairSquare nevű nonprofit szervezet arra jutott, hogy a dubaji COP28 helyszínén dolgozó vendégmunkás építőket olyan, szélsőséges hőségben dolgoztatták a szabad ég alatt, amely „komoly egészségügyi kockázatot jelentett, és akár halálos is lehetett”.
Egy 2024-es vizsgálat arra is figyelmeztetett, hogy az alacsony jövedelmű vendégmunkásokat a tavaszi, pusztító árvizeket követő elhúzódó dengue-járvány aránytalanul súlyosan érinti.
„Ahogy a dengue-esetek végigsöpörtek a közösségeken, a következmények a vendégmunkásokra, akik leszakadt városrészekben élnek, és alig jutnak minőségi egészségügyi ellátáshoz, különösen súlyosak voltak” – mondta akkor James Lynch, a FairSquare társigazgatója.
Ezeknek a munkásoknak, akik Dubaj lenyűgöző felhőkarcolóinak és hatalmas bevásárlóközpontjainak valódi gerincét adják, nincs lehetőségük elmenekülni a konfliktus elől.
„Az a társadalmi szakadék, amely ennek a történetnek a mélyén húzódik, a klímaválság gyökere is” – mondja Hannah Lawrence, a Stay Grounded szóvivője.
„Miközben a szupergazdagok tízezreket is gond nélkül kifizethetnek euróban, hogy magángépen meneküljenek, a háború és a klímaválság által leginkább sújtottaknak erre esélyük sincs.”
Lawrence szerint a biztonság nem függhet attól, ki engedhet meg magának egy magángépes utat. „Mindenkinek joga van a biztonsághoz és ahhoz, hogy olyan jövője legyen, amelyben kibontakozhat” – teszi hozzá.
„Véget kell vetnünk a magángépekhez, a luxusturizmushoz és a szupergazdagok kiváltságaihoz kapcsolódó, az egekbe szökő egyenlőtlenségnek.”
„Eszkalálódó klímaösszeomlás”
A magángépek hírhedtek környezeti lábnyomukról is; kutatások szerint óriási mértékben járulnak hozzá a klímaváltozáshoz.
A Transport & Environment elemzése szerint az egy főre jutó környezetszennyezés alapján a magánrepülések öt–tizennégyszer szennyezőbbek a menetrend szerinti járatoknál, és ötvenszer szennyezőbbek a vasútnál. Ennek ellenére a magángépek kibocsátása 2019 és 2023 között 46 százalékkal nőtt.
„Az eszkalálódó klímaösszeomlás és a globális bizonytalanság korában védhetetlen, hogy az ilyen mértékű, szénintenzív luxust gyakorlatilag nem adóztatják és alig szabályozzák” – mondja Scott.
„A kormányoknak komolyan kellene fontolóra venniük az olyan eszközöket, mint az erős vagyonadók és a magángépes repülésekre kivetett illetékek, hogy visszafogják a túlzott kibocsátást, és rávegyék a leggazdagabbakat, hogy méltányos arányban járuljanak hozzá azoknak a válságoknak a kezeléséhez, amelyeket az életmódjuk táplál” – teszi hozzá.
Segíthet-e egy vagyonadó a klímaválság elleni harcban?
A szénintenzív luxuscikkekre és a fosszilis energiahordozókból származó extraprofitokra kivetett, szigorúbb adók iránti felhívások az elmúlt években egyre hangosabbá váltak, miközben a szupergazdagok továbbra is fittyet hánynak arra, amit az Oxfam „kirívó szén-dioxid-felelőtlenségnek” nevez.
Az NGO-csoport januárban közzétett jelentése szerint a leggazdagabb egy százalék mindössze tíz nap alatt, 2026 elején már felélte éves szén-dioxid-költségvetését. Ez azt jelenti, hogy CO2-kibocsátásuk meghaladja azt a határértéket, amely mellett a világ a párizsi klímaegyezményben rögzített 1,5 Celsius-fokos felmelegedési küszöbön belül maradhatna.
Az elemzés azt is kimutatta, hogy a leggazdagabb 0,01 százalék már az új év első 72 órájában, január 3-ig túllépte saját karbonkeretét. A szakértők szerint a szupergazdagoknak 2030-ig 97 százalékkal kellene visszafogniuk kibocsátásukat ahhoz, hogy teljesíteni lehessen a jogilag kötelező érvényű klímacélokat.
Az Oxfam most arra szólítja fel a kormányokat, vezessenek be úgynevezett „Gazdag Szennyezők Nyereségadóját”. A szervezet szerint ha egy ilyen adót 585 olaj-, gáz- és szénipari vállalatra vetnének ki – amelyekbe tehetős magánszemélyek is előszeretettel fektetnek –, az már az első évben több mint 340 milliárd euró bevételt hozhatna.
Az Oxfam emellett a „szénintenzív luxuscikkekre” – például a szuperjachtokra és a magángépekre – vonatkozó tiltás vagy büntetőadó bevezetését sürgeti. Egy szupergazdag európai közel egyhetes, ilyen benzinzabáló közlekedési eszközökkel megtett útjának karbonlábnyoma akkora, mint a világ legszegényebb egy százalékába tartozó ember teljes élettartamra vetített kibocsátása.
Hogyan sújtja aránytalanul a szegényeket a klímaváltozás?
A tudósok újra és újra figyelmeztetnek: a klímaváltozás hatásait leginkább a szegényebb országok szenvedik majd el, holott ők járulnak hozzá legkevésbé a hőmérséklet-emelkedéshez.
A World Weather Attribution 2025-ös jelentése 22, klímaváltozás által súlyosbított tavalyi katasztrófát elemzett, és arra jutott, hogy világszerte a nők „aránytalan terhet” viselnek, ami gyakran növeli a veszélyesen magas hőmérsékletek miatti kitettségüket.
Az egyenlőtlenség azonban ennél is mélyebbre nyúlik, és magában a tudományos bizonyítékokban is tetten érhető. A WWA számos 2025-ös tanulmánya heves esőzéseket vizsgált a Globális Délen – ez egy gyűjtőfogalom afrikai, ázsiai, latin-amerikai és óceániai országokra (Ausztrália és Új-Zéland kivételével), amelyeket gyakran „fejlődő” vagy „kevésbé fejlett” államokként emlegetnek.
Általánosságban ezek az országok szegényebbek Észak-Amerika és Európa államainál, nagyobb a jövedelmi egyenlőtlenség, és alacsonyabb a várható élettartam.
A kutatók ugyanakkor újra és újra adathiányokba ütköztek a megfigyelésekben, és rámutattak: mivel nagyrészt a Globális Észak számára fejlesztett klímamodellekre támaszkodnak, sok esetben nem tudnak kellő bizonyossággal következtetéseket levonni.
„A klímatudomány egyenlőtlen alapjai visszatükrözik a klímaválság tágabb igazságtalanságait is” – teszi hozzá a jelentés.