Észak-Korea uralkodó pártja, a Koreai Munkapárt (WPK) 9. kongresszusa ismét Kim Dzsongunt választotta főtitkárrá, ami gyakorlatilag az ország feletti korlátlan hatalmának megerősítését jelenti. Emellett jelentős személyi változásokra is sor került a legfőbb vezetésben.
A döntés egyhangú volt, ami a rezsim narratívája szerint a „megingathatatlan támogatást” tükrözi.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A kongresszus — amelyet ötévente tartanak — a legfontosabb politikai esemény az országban: itt határozzák meg az állam gazdasági, katonai és ideológiai irányvonalát, valamint a vezetői struktúrát. Az állami média szerint a delegáltak Kimet a nukleáris elrettentés „radikális megerősítéséért” és az ország nemzetközi presztízsének növeléséért méltatták.
Tisztogatás vagy csak fiatalítás?
A kongresszus egyik legfontosabb — bár hivatalosan kevéssé részletezett — eleme a vezetői kör átalakítása volt. Több veterán párt- és katonai vezetőt háttérbe szorítottak és egyes korábban kulcsszereplő tisztségviselők eltűntek a legfelsőbb szintről.
A beszámolók szerint olyan prominens figurák, mint Ri Su-yong, Choe Ryong-hae vagy Ri Pyong-chol elveszíthették befolyásukat vagy pozíciójukat. Ez illeszkedik Kim kormányzási stílusához, amely rendszeresen alkalmaz látványos leváltásokat vagy lefokozásokat a lojalitás kikényszerítésére és a hatalom centralizálására.
A kongresszus előtt nem sokkal például egy miniszterelnök-helyettest is menesztettek ipari kudarcok miatt - nyilvános bírálattal kísérve. Ugyanakkor a folyamat generációváltásként értelmezhető, mert az eltávolított személyek többsége idős vagy túlterhelt volt.
Az egyik legnagyobb figyelmet a vezető lánya, a feltételezett örökös, Kim Ju-ae körüli találgatások kapták. A tinédzser Az utóbbi időkben rendszeresen megjelent apja mellett katonai és állami eseményeken, és a dél-koreai hírszerzés már „kijelölt utód” státusz felé halad, viszont a kongresszus első napján nem jelent meg
A lány hiánya különösen feltűnő volt, mert sok elemző arra számított, hogy hivatalos szerepet kap majd, vagy szimbolikusan bemutatják a pártelitnek.
Mindemellett Ju-ae a belső körökben már kvázi 2. számú figurának számít, és egy negyedik generációs dinasztikus hatalomátadás lehetőségét vetíti előre.
A katonai és nukleáris hangsúly
A kongresszus napirendjén továbbra is a nukleáris elrettentés és a hadsereg fejlesztése állt a középpontban. A párt Kim vezetésének legnagyobb eredményeként a nukleáris arzenál bővítését emelte ki.
A kongresszus retorikájában továbbra is a nukleáris elrettentés és a hadsereg fejlesztése állt a középpontban. A hadsereg „bármilyen háborúra kész” erőként szerepelt a hivatalos narratívában. A követkető szakaszban a nukleáris és hagyományos képességek integrációja várható. A vezetés szerint a fegyverprogram a rezsim túlélésének kulcsa és az ország globális súlyának fő tartóoszlopa.
Kim beszédében a gazdasági eredményekről és „nemzeti fejlődésről” szólt, bár az ország továbbra is súlyos szankciók alatt áll és erősen függ Kínától. Ezért nemzetközi súlya elsősorban nem gazdasági, hanem katonai a birtokában lévő nukleáris fegyverek és ballisztikus rakétákkal, amelyek regionális fenyegetést jelentenek Dél-Koreára és Japánra nézve, valamint stratégiai szerepet biztosítanak az USA–Kína–Oroszország háromszögben. A Moszkvával és Pekinggel kialakított erős kapcsolatok jelentősen növelik a phenjani rezsim túlélési mozgásterét.
Maga a gazdaság - globális mércével mérve - kicsi és torz szerkezetű. Pontos adatok híján a becslések egy 30–40 milliárd dolláros GDP-vel számolnak, ami egy közepes európai város gazdasági teljesítményének felel meg. Eközben az állam aránytalanul nagy erőforrásokat fordít a hadseregre és a nukleáris programokra.
A szigorú nemzetközi szankciók, az önként vállalt elszigeteltség és a központilag irányított tervgazdaság együtt krónikus hiánygazdaságot eredményeznek, elavult infrastruktúrával és bizonytalan energiaellátással. A termelékenység alacsony, és az élelmiszer-ellátás rendszeresen külső segítségtől függ.
Az ország külkereskedelmének döntő része Kínához kötődik, miközben az utóbbi években Oroszországgal folytatott fegyver- és lőszerügyletek politikailag motivált új bevételi forrást jelenthetnek. A rezsim számára a gazdaság elsődleges funkciója nem a növekedés, hanem a rendszer stabilitásának fenntartása, ezért az erőforrások az elit és a biztonsági apparátus felé áramlanak, miközben a lakosság jelentős része rejtett piacokra, csempészárukra és egyéni túlélési stratégiákra kényszerül.