Mivel a két gyanúsított DNS-e azonos, más eszközökkel kell rámutatni a tettesre.
Samuel és Jérémy Y., akiket egy 2020-as bandaháború során elkövetett halálos lövöldözéssel vádolnak, azonos DNS-sel rendelkeznek. Így a nyomozók nem tudják bebizonyítani, hogy a 33 éves ikerpár melyik tagja húzta meg a ravaszt, a fivérek pedig nem tettek vallomást. A hatóságok telefonokra, megfigyelő kamerákra és lehallgatásokra támaszkodnak a bűnösség felderítésére.
Az ügy alapja egy 2020 szeptemberében elkövetett kettős gyilkosság, amelynek során két fiatal férfit – egy 17 és egy 25 éves áldozatot – lőttek agyon. A vádlottakat emellett több rendbeli gyilkossági kísérlettel is vádolják, amelyek egy hónappal később, további fegyveres összecsapások során történtek.
A hatóságok szerint a gyilkosságok és támadások hátterében bandák közötti leszámolások álltak. Az egyik lövöldözés helyszínén a rendőrség lefoglalt egy puskát, amelyen DNS-nyomokat találtak. A genetikai anyag azonban csak annyit bizonyít, hogy az egyik ikertől származik – azt viszont nem lehet megállapítani, hogy Samueltől vagy Jérémytől.
A tárgyaláson egy rendőrtiszt elmondta: a bűnügyi laboratóriumok képtelenek különbséget tenni az ikrek DNS-mintái között. Ennek oka, hogy egypetéjű ikrek egyetlen megtermékenyített petesejtből fejlődnek ki, amely ketté osztódik, így genetikai állományuk és vércsoportjuk megegyezik.
A helyi rendőrség a Le Parisien újságnak azt nyilatkozta, hogy nem tudnak különbséget tenni a két gyanúsított között, az egyik nyomozó pedig a bíróságon azt mondta, hogy „csak az anyjuk tudja megkülönböztetni őket”.
A rendőrség azt állította, hogy a testvérek szándékosan kihasználták azonos megjelenésüket, gyakran cserélgették ruháikat, telefonjaikat és azonosító okmányaikat, hogy elkerüljék az azonosítást. A hatóság szerint a testvérpár tudatosan használta ki ezt a genetikai azonosságot a félrevezetésre, rendszeresen cseréltek egymással ruhát, mobiltelefonokat és személyazonosító okmányokat, hogy megnehezítsék az egyéni azonosítást.
A bírósági eljárás során mindkét testvér megtagadta az együttműködést. Egy keddi tárgyalási napon eltávolították őket a tárgyalóteremből, miután nem voltak hajlandók felállni a bírák előtt.
Mivel a DNS-bizonyíték nem alkalmas az elkövető egyértelmű azonosítására, a nyomozók más eszközökre támaszkodnak. Ezek közé tartozik a mobiltelefon-adatok elemzése, térfigyelő kamerák felvételeinek vizsgálata, lehallgatások, valamint az ikrek mozgásának rekonstruálása a gyilkosságok idején.
A vád szerint a bíróságnak nem arról kell döntenie, hogy ki kezelte a gyilkos fegyvert, hanem hogy a bűntettet együtt és egyetértésben követték el, vagyis mindkettejük bűnössége kimondható.
Jules Verne "Észak Dél ellen" című regényében szerepel a Texar testvérpár, akik alibikkel tudtak kibújni több bűntettük alól, de a hasonló esetek nagyon ritkák. Amióta a DNS-vizsgálat a bizonyítás egyik alapvető eszköze lett, történt néhány eset, amikor a hatóságnak komoly fejtörést okozott a bűnösség megállapítása.
Németországban 2009-ben egypetéjű ikrek betörési ügyében kellett dönteni. DNS-t találtak, gyanúsítottak is voltak, de ítélet nem született. Az ügyet ejtették, mert nem volt egyéb személyre mutató bizonyíték.
Massachusettsben (2014) fegyveres rablás volt a vád egy ikerpárral szemben. A vád itt is megpróbálta a „joint venture” (közös elkövetés) irányába tolni az ügyet, de az ügy nem ment végig a tárgyaláson. 2018-ban Ausztráliában egy kábítószeres bűntettben volt DNS, de végül a telefonos metadata döntött, nem a genetika.
A per folyamatban van a Párizs-környéki bíróságon, az ítélethirdetést február végére várják.