A világsajtó az utóbbi hetekben Venezuelára figyel. Pontosan lehet tudni, hogy mi történik a ,,nagy politikában", de kevés hír érkezik az utcákról. Egy Magyarországon élő venezuelai szerint az emberek még mindig rettegnek, mert nem tudják, hogy milyen rendszer jön.
Január 3-án akciófilmbe illően az Egyesült Államok elfogta és New Yorkba szállította Venezuela vasmarokkal kormányzó elnökét, Nicolas Madurót. Az akcióról azóta számtalan apró részlet kiderült. Beépített CIA-ügynökök, titokzatos ,,hangfegyverek" és rengeteg előkészület kellett ahhoz, hogy a bevetés sikeresen leszámoljon egy két és fél évtizede tartó rezsimmel.
Azóta viszont nagyon kevés hír érkezik a dél-amerikai országból. Nm tudhatjuk, hogy Maduro elmozdítása megoldja-e a hétköznapi emberek gondjait: az áruhiányt, a hiperinflációt és a lakosság 80 százalékát érintő szegénységet. Az sem látszik még, hogy a jövőben ki fogja irányítani Venezuelát. Maduro alelnöke, Trump bizalmasa vagy a nép választottja? Egyelőre senki sem mer ünnepelni, mindenki kivár.
Egy Venezuelával foglalkozó eseményen találkoztam egy Magyarországon tanuló fiatallal. Miután bemutatkoztunk egymásnak, szinte levegővétel nélkül, szenvedélyesen kezdett el beszélni a múlt megpróbáltatásairól és a reményteli jövőről. Amikor megkérdeztem, hogy esetleg válaszolna-e az Euronews néhány kérdésére, gondolkodás nélkül igent mondott. Egyeztettük az interjú időpontját, majd napokra eltűnt.
Mint azóta kiderült beszélt Venezuelában maradt családtagjaival, akik arra kérték, hogy ne nyilatkozzon névvel, mert veszélybe sodorhatja az életüket. Ez is jól mutatja, hogy a sötét fellegek még nem vonultak el Venezuela fölül. Senki sem tudja, hogy milyen vezetés érkezik, és melyik lesz az a mondat, ami miatt egy ártatlan civilt is börtönbe zárhatnak.
Rokonai védelmében forrásom ezért név nélkül nyilatkozott.
A családod és Te inkább örültetek, vagy szomorúak voltatok Nicolas Maduro két héttel ezelőtti elfogásakor?
Ünnepeltünk, hiszen oly sok szenvedést, traumát, keserűséget okozott a népnek Maduro. Egyetemi tanárok kényszerültek taxisofőrként dolgozni, orvosok álltak be takarítónak. Az egykor virágzó országot a tönk szélére juttatta. Most várjuk, hogy jöjjön egy igazi demokrácia.
Hugo Cháveznek hatalmas volt a támogatottsága a szegények között, ez Maduro esetében miért változott meg?
Chávez a korrupció mellett az országot úgy kormányozta, hogy a működésére is meghagyott valamennyi kis pénzt. Maduro idején ez a kevés pénz sem jutott már el a néphez. Több mint 9 millió ember hagyta el az országot a hosszú nélkülözés és kilátástalanság miatt. A legtöbben gyalog, egyetlen hátizsákkal vágtak neki Kolumbiának, Brazíliának, Perunak, Ecuadornak.
2015-ben a bezuhanó olajárak miatt szinte mindenből hiány lett Venezuelában. Hogyan éltétek meg ezt?
Olyan magas infláció szabadult az országra, hogy naponta háromszor volt áremelés. Már ki sem írták az árakat. Áruhiány is jelentkezett, ami óriási szorongást és nélkülözést okozott. Csereberéléssel, összefogással tudtuk csak áthidalni. Volt, aki lisztet cserélt benzinre, tojást sóra, banánt WC-papírra.
Hogyan látod azt a kettősséget, hogy Venezuela a világ egyik leggazdagabb, mégis legszegényebb országa?
Hiába gazdag olajban az ország, olyan elképesztő mértékű a korrupció, hogy a működéshez szükséges hátteret is felemészti.
Miről mesélnek most az otthon maradt rokonaid? Mekkora a politikai bizonytalanság?
Nagy a bizonytalanság, átmeneti időszakban vagyunk. Veszélyes még a helyzet. Tartunk a megtorlástól, mindenki óvatos, kevesen mernek nyíltan véleményt mondani. Nem csak a hatóságok, de Maduro fanatikus hívei is veszélyesek lehetnek, sok fegyvert osztottak szét azzal, hogy az amerikaiak ellen védekezzenek.
Az ellenzék vezetője, María Corina Machado Nobel-békedíjat kapott, Trump mégsem vele képzeli el a folytatást. Szerinted kinek kéne irányítania az országot. Mit hallotok, kinek van valódi támogatottsága?
Nem modnanám, hogy Trump nem Maria Corinával képzeli el a folytatást, hanem Trump egy hidat szeretne, egy átmenetet, ami szerintem nagyon jó stratégia. Ha rögtön Maria Corina kezébe adta volna a kormányrudat, akkor lehet megtámadták volna.
Jelenleg Maduro alelnöke, Delcy Rodriguez vezeti az országot. Érződik már valamiféle változás?
Delcy kiengedett valamennyit a politikai foglyok közül, de a többségük még mindig rács mögött van. Nagyságrendileg ezren lehetnek még fogságban. Főleg külföldieket engedett el, de még nem mindet. Egy perui fiatalember, akinek venezuelai a felesége, most két év után szabadult. Azért vitték be, mert terroristának hitték, hiszen mi másért költözött volna oda a sokkal jobb helyzetben lévő Peruból. Két magyar is kiszabadult, egyikük egyetemi tanár, aki a légynek sem ártott, másik a kutatólány, akit nem is Venezuelában, hanem a nemzetközi vizeken hajózva fogtak el. Egy magyar pedig még mindig börtönben van, egy önkormányzati képviselőjelölt, aki soha senkire semmi rosszat nem mondott.
Venezuelában a bizonytalanságot az is fokozza, hogy még mindig jelentős a korábbi rezsim támogatottsága, ezek az emberek pedig akár fegyvert is hajlandók ragadni. A venezuelaiak nem az üres polcokat és az utcai lövöldözéseket sírják vissza, hanem Hugo Chávez szocialista rendszerét.
A korábbi elnök 1999-től 2013-as haláláig amellett, hogy az amerikai vállalatok elűzésével meggyengítette a venezuelai gazdaságot, szinte felszámolta az írástudatlanságot és több millió embert emelt ki a mélyszegénységből. Ők ma is az amerikai imperializmus terjeszkedését látják Maduro kiiktatásában, és attól tartanak, hogy a külföldi befektetők fel fogják vásárolni az ország olajkészletét. Pedig ez a venezuelaiak egyetlen esélye arra, hogy Dél-Amerika Szíriája helyett, Dél-Amerika Dubajává válhassanak.