Donald Trump „Irán felé tartó újabb flottáról” beszél, miközben megállapodásra szólította fel Teheránt. A Pentagon egyelőre nem erősített meg semmit, de a kijelentés illeszkedik Trump jól ismert kottájába: a katonai erő demonstrálása, konkrétumok nélkül.
Az elnök egy rövid teátrális mondattal borzolta fel a Közel-Kelet körüli geopolitikai teret: szerinte „egy másik gyönyörű armada” tart éppen Irán felé. Mondatának második fele legalább ennyire fontos volt: „remélem, megállapodást kötnek”. A kettő együtt – fenyegetés és a menekülő útvonal megjelölése nem ellentmondás, hanem Trump jellegzetes külpolitikai márkajele.
A kijelentés tegnap egy Iowa-i kampánygyűlésen hangzott el, és elsőre katonai eszkalációnak tűnhet. Trump nem nevezett meg flottát (vezérhajót), hajótípust, útvonalat, vagy más kézzel fogható katonai tényezőt, ezért maga az üzenet kissé homályos.
Ha feltételezzük, hogy Trump mondata nem puszta retorika, hanem valós katonai tervezésre támaszkodik, akkor az Egyesült Államoknak nincs varázsütésre előhúzható új flottája. Az elnök kedvenc Armada elnevezésű csoportja meglévő amerikai tengeri erőket vonhat el máshonnan, de nem alkotna teljes harcértékű flottát.
A USS Abraham Lincoln mellé egy újabb repülőgép-hordozó áthelyezése gyakorlatilag kizárt, mert felborítaná az Egyesült Államok globális anyahajó-rendszerét, amelyet nem regionális válságokra, hanem világszintű elrettentésre terveztek. Például a USS Ronald Reagan kivonása az indo–csendes-óceáni térségből vagy a USS Gerald R. Ford átcsoportosítása az Atlanti-óceánról zűrzavart okozna a haditengerészet készenléti rendszerében.
Nem is beszélve arról, hogy ilyen manőver lehetőséget kínálna az Egyesült Államok potenciális ellenfelei számára, hogy más térségekben teszteljék Washington reagálóképességét.
Felmerül az a kérdés is, hogy egyáltalán szükség van-e további tengeri erők felvonultatására Irán körzetében? Ha az elnök valóban katonai csapást tervezne, a térségben már jelen lévő haditengerészeti és légi eszközök bőven elegendőek egy célzott művelet végrehajtásához. Ezért egy újabb flottacsoport emlegetése nem valamilyen katonai szükségszerűségre, hanem nyomásgyakorló politikai üzenetküldésre utal.
Az „Armada” Trump nyelvén
Trump politikai kommunikációjában az „Armada” nem hadműveleti kifejezés, hanem inkább egy látványos metafora a nagy hajóhadról, ami erőt, mozgást és elkerülhetetlenséget sugall. Ezt a nyelvezetet korábban Észak-Koreával, Kínával, Iránnal és olykor Oroszországgal szemben is alkalmazta, látványos kijelentésekkel, amelyek mögött a katonai valóság jóval prózaibb volt. A valóságban egy amerikai repülőgép-hordozó harccsoport mozgása nem rendkívüli, mert az USA folyamatos tengeri jelenlétet tart fenn az Arab-tengeren, az Ománi-öbölben és a Vörös-tenger térségében.
Ami pedig a retorikát illeti, nem biztos, hogy az „Armada” kifejezés emlegetése történelmileg szerencsés. A fogalom a spanyol hajóhad 1588-as katasztrófájához kapcsolható, amikor a spanyol II. Fülöp hatalmas flottája I. Erzsébet Angliája ellen vonult fel, majd döntő vereséget szenvedett, emlékeztetve arra, hogy a látványos tengeri erődemonstrációk nem mindig végződnek a tervek szerint.
Mit üzen mindez Iránnak?
Irán számára a bejelentés a mozgástér szűkítését jelentheti. Ha Washington valóban több irányból növelné a tengeri jelenlétet, az Teherán ellen súlyos tengeri zsarolási potenciál, mert a Hormuzi-szoros és a proxy szövetségesek további korlátozását jelentené. Ez a klasszikus kényszerítő diplomácia, vagyis a katonai opció láthatóvá tétele annak érdekében, hogy ne kelljen használni. Trump számára ez egy jól használható keret, mert egyszerre tudja demonstrálni a keménységet és fenntartani az „üzletkötő” szerepét, amit a gázai háború lezárásával már bemutatott.
A jelenleg még csekély információk alapján a bejelentés blöffnek túl erős, hadműveleti előkészítésnek pedig túl gyenge. A kérdés valószínűleg nem az, hogy valóban úton van-e egy „második flotta”, hanem hogy Teherán elhiszi-e, hogy ha nem lép a tárgyalások felé, akkor a következő üzenet már nem szavakban érkezik.