Dick Cheney volt alelnök orvosa szerint Donald Trump viselkedése mentális alkalmassági kérdéseket vet fel. Ezért arra szólítja fel a Kongresszust, hogy vizsgálja meg a 25. alkotmánykiegészítés alkalmazhatóságát, amely az elnöki hatalom gyakorlásának egészségügyi korlátait szabályozza.
Dr. Jonathan Reiner hétfőn kongresszusi vizsgálatot kért Trump elnök fizikai alkalmasságával kapcsolatban. Reiner, aki egyben a CNN orvosi elemzője is, idézte Trump nemrégiben írt levelét Jonas Gahr Støre norvég miniszterelnöknek, amelyben - úgy tűnik - Grönland megszerzésére vonatkozó fenyegetéseit azzal hozta összefüggésbe, hogy nem kapott Nobel-békedíjat. „Ennek a levélnek a fényében kétpárti kongresszusi vizsgálatot kellene elindítani az elnöki alkalmassággal kapcsolatban” – írta Reiner az X közösségi platformon.
Trump és az aszpirin
A javaslathoz máris csatlakozott Yassamin Ansari arizonai demokrata képviselő, szintén a norvég levélre hivatkozva. „Az Egyesült Államok elnöke súlyos mentális beteg, és ez mindannyiunk életét veszélyezteti. A 25. alkotmánykiegészítést azonnal életbe kell léptetnünk” – írta.
Doktor Reiner már korábban is kérdéseket vetett fel az elnök egészségi állapotával és a kezelési rendjével kapcsolatban. A múlt hónapban azt nyilatkozta, hogy Trump aszpirin-kúrája - amelyet a Wall Street Journalnak ismertetett - „értelmetlen”.
Erről azt lehet tudni, hogy Trump napi 325 milligramm aszpirint szed, ami nagyjából négyszerese annak a dózisnak, amit gyakran ajánlanak prevenciós céllal. Állítása szerint ezt 25 éve csinálja. A lapnak bevallotta, hogy orvosai alacsonyabb adagot javasolnak, de ő ragaszkodik a magasabbhoz, mert szereti, ha a szívébe „híg vér” kerül.
Trump általában vállat von az egészségével és fittségével kapcsolatos aggodalmakra. A hónap elején saját felületén, a Truth Socialon azt írta, hogy tökéletes egészségnek örvend, és harmadszor egymás után sikeresen teljesítette a kognitív tesztet.
Az esetleges (de kevéssé valószínű) jogi eljárást nyilván nem befolyásolhatják azok a vélemények, amelyek a világsajtóban kérdőjelezik meg Trump kognitív képességeit. A The Guardian például arról írt, hogy Trump időnként nehezen tartja a fonalat, különös megnyilatkozásokat tesz és „szokatlan viselkedést” mutat a nyilvános szereplésein, ami kérdéseket vet fel a mentális élességét illetően.
Olyan elemzések is megjelentek, amelyek pszichológiai vagy politikai szempontból vizsgálják Trump viselkedését, például a kognitív töredezettség, az impulzivitás vagy kommunikációs minták alapján, amit egyes orvosok és kutatók aggodalomra okot adónak tartanak.
Az érem másik oldalán viszont sok mentális egészségügyi szakember hangsúlyozza a Goldwater-szabályt, vagyis hogy nem etikus eljárás diagnózist adni egy politikusról anélkül, hogy személyesen megvizsgálták volna. Ebben az értelemben a szakmai közösség többsége nem tesz szó szerinti állításokat arról, hogy valaki - például Trump - mentálisan beteg” vagy „összeomlott”.
Miről is volna szó?
Az Egyesült Államok alkotmányának 25. kiegészítése fehér hollóként kerül elő a napi politikában. A szabályt John F. Kennedy meggyilkolása után 1965-ben fogadta el a Kongresszus, és a módosítás nem botrányokra vagy politikai ellentétekre adott válasz, hanem kifejezetten az elnöki cselekvőképtelenséget vizsgálja. Joe Biden elnökségének második szakaszában olykor felmerültek az elnök kognitív problémái, de nem jutottak el az alkalmassági vizsgálatig.
A 25. kiegészítés lényege, hogy különbséget tesz a politikai felelősség és kormányzási képesség között. Nem azt vizsgálja, hogy az elnök jó vagy rossz hivatalnok, hanem hogy képes-e döntéseket hozni, információkat feldolgozni, és ellátni a végrehajtó hatalom irányítását. Ebbe a körbe a mentális működőképesség, vagyis a kognitív képességek megfelelő birtoklása is beletartozik.
Mindez alapvetően más logika, mint az impeachment, amely jogi vagy politikai vétségekhez kötődik, és amelyet Donald Trump ellen kétszer is megkíséreltek az első mandátum idején, de eredménytelenül.
Korábban Richard Nixon került ilyen szorítóba a Watergate-botrány kapcsán, és a menekülő utat, azaz a lemondást választotta, mintsem a biztos leváltást. A második esetben Bill Clinton ellen megindult az eljárás a Lewinski-ügy miatt, de megúszta, mert a Szenátus végül felmentette.
Mi történik akkor, ha az elnök nem képes ellátni a hivatalát?
A kiegészítés érzékeny és nehezen értelmezhető része a 4. szakasz. Ez az az eset, amikor az elnök alkalmatlanságát az alelnök és a kabinet többsége állapítja meg. Ilyenkor az alelnök azonnal átveszi az elnöki jogköröket. Az elnök ezt megtámadhatja, de ha a kabinet és a Kongresszus kétharmados többsége fenntartja az álláspontját, az elnök félreállítása bekövetkezik.
Lefordítva: a 25. alkotmánykiegészítés életbe léptetéséhez jelenleg JD Vance alelnöknek és a kormány legalább felének kellene kimondania, hogy Trump nem képes következetesen ellátni a kormányzáshoz szükséges döntéshozatali és kommunikációs feladatokat, ami mentális alkalmassági kérdéseket vet fel. Egyelőre azonban semmi nem utal arra, hogy erre készek lennének. Épp ellenkezőleg: az alelnök és a kulcsfontosságú miniszterek láthatóan egységesen és érdemi nyilvános kritikától tartózkodva követik az elnök kül- és belpolitikai irányvonalát, pedig az érzékeny kérdések száma láthatóan nő.
Papíron ez egy világos mechanizmus, de a gyakorlatban rendkívül magas a politikai küszöb, mert a kabinet tagjait az elnök nevezi ki, az alelnök pedig tipikusan a politikai szövetségese. Egy ilyen lépés egzisztenciális döntés is a számukra, emiatt a 25. kiegészítés alkalmazása a modern amerikai történelemben gyakorlatilag tabu.
A precedensek is ezt erősítik. A 25. kiegészítést eddig kizárólag ideiglenes, technikai helyzetekben használták (műtétek, altatás), nem pedig hatalmi konfliktusok rendezésére. Két eset volt, Ronald Reagan és ifj. Bush mandátuma során, amikor a műtét előtt álló elnököt leváltották, de úgy, hogy ha épségben ébrednek, akkor visszaveszik a hivatalt, és ez is történt.
Trump esetében a vita nem új. Már első elnöksége idején is felmerült, hogy egyes döntései, kommunikációs mintái vagy impulzív megnyilvánulásai felvetnek-e alkalmassági kérdéseket. Ezekből azonban soha nem lett formális eljárás. A jelenlegi diskurzus annyiban más, hogy nem konkrét botrányhoz, hanem olyan „kormányzási stabilitási” kérdéshez kapcsolódik, mint az életkor, az egészségi állapot, vagy a döntéshozatali stílus.
Fontos azonban határvonalat húzni, mert az Alkotmány nem ad felhatalmazást arra, hogy politikai vagy diplomáciai viták alapján állapítsák meg az elnök alkalmatlanságát. A „nem értünk egyet az elnökkel” nem jogi kategória, és a 25. kiegészítés csak akkor léphetne életbe, ha az elnök bizonyíthatóan nem képes ellátni a feladatait – például súlyos egészségügyi vagy orvosilag igazolt mentális állapotromlás miatt.
A vita rávilágít arra, hogy kevés eszköze van az amerikai rendszernek ahhoz, hogy a politikai és a személyi alkalmasság határát kezelje. Trump esetében a valódi kérdés nem az, hogy alkalmazható-e a 25. alkotmánykiegészítés, hanem hogy hol húzódik az a pont, amikor a politikai vita alkotmányos problémává válik. Az amerikai intézményrendszer egyértelműen azt üzeni, hogy ez a pont még nem jött el, de persze próbálkozni lehet vele.