Nicolás Maduro fogolyfotója váratlan ingyenreklámot jelentett egy amerikai sportruha-márkának. Német vállalatok is profitálnak a nagy politikai pillanatokból.
Egyedi pillanat volt Nicolás Madurót szürke tréningruhában látni – hirtelen egy fogolyfotóból globális divatmozzanat lett. Amióta Donald Trump közzétette a megbilincselt venezuelai exelnök képét közösségi oldalán, a média a keresési lekérdezések ugrásszerű növekedéséről számolt be. Egyes online boltokban el is fogyott az ominózus melegítő.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az olyan hashtagek alatt, mint a "Maduro Fit", a TikTok-on és az X-en átstilizáláshoz szóló útmutatások jelentek meg. A sportszergyártó Nike egyelőre hallgatott, de profitálhat a váratlan figyelemből.
Német liftes cég is örülhet
A német vállalatok is ismerik az ilyen nem tervezett PR-hatásokat. A párizsi Louvre-ba történt látványos betörés során egy észak-rajna-vesztfáliai középvállalat teherliftje akaratlanul is a krimi főszereplőjévé vált.
A tolvajok által a homlokzat megmászásához használt eszköz képei fel-alá futottak a hírműsorokban és a közösségi médiában. Ahelyett, hogy elhatárolódott volna, a vállalat ironikus önreklámmal reagált.
Az "Amikor az idő a legfontosabb" szlogen alatt a függőleges hozzáférési technológiák specialistája a lift teljesítményét helyezte a középpontba. A reklámot a kommentrovatokban ünnepelték, de Alexander Böcker ügyvezető igazgató egyértelműen elhatárolódott a rablástól.
"Tényleg semmi közünk az elkövetőkhöz és a rabláshoz" – mondta az AFP hírügynökségnek. Cége már néhány évvel ezelőtt eladta a liftet egy francia cégnek, amely ilyen berendezéseket ad bérbe. Mindenesetre a közepes méretű cég örülhetett az imázsjavulásnak, miközben a világhírű múzeumnak még mindig hiányoznak az ékszerei.
A mechanizmus nem új: német politikusok akaratlanul is újra és újra segítettek már termékeknek és márkáknak ismertebbé válni. Joschka Fischer 1985-ös eskütételén viselt fehér tornacipője (egyébként szintén a Nike márkától) viselőjével együtt ikonná vált: ami ma már senkit sem irritálna, akkoriban a politikai dress code nyílt megsértésének számított.
Fischer később német külügyminiszter lett, és a cipője ma az offenbachi Német Cipőmúzeumban található. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy ez a konkrét modell közvetlenül fellendült volna az eladásokban.
A Merkel 50 árnyalata
A német belpolitikában a külsőségek gyakran váltak védjegyekké. Angela Merkel színes blézerpalettája inspirálta a "Pantone Merkel" grafikákat, mémeket és árucikkeket. A pragmatikus ruhatárválasztás egyfajta vizuális egyenruhává vált, amely a mai napig a politikai stílusához kapcsolódik.
Gerhard Schröder kedvelte a Brioni öltönyöket, ez alakította ki a "Brioni kancellár" imázsát, és tette az olasz márkát beszédtémává Németországban. Ezt a popkultúra is átvette. A Die Toten Hosen "Kanzler sein ..." (2002) című dalában utal Schröder luxusöltönyeire, és ezt énekli: "És soha nem futónadrág, mindig csak Brioni".
Néha nem a cipő vagy az öltöny, hanem a pohárban lévő bor töltődik fel a hatalom aurájával. Amikor Barack Obama 2013-ban a Charlottenburg-palotában Angela Merkelnél vett részt egy állami vacsorán, Jochen Dreissigacker rizling pezsgőjét és Markus Schneider pfalzi Pinot Blanc-ját szolgálták fel. A két családi pincészet később hangsúlyozta, mennyire büszkék arra, hogy ezen a nemzetközi színpadon szerepelhetnek.
"A borainkat a világ minden táján szolgálják fel, a Charlottenburg-palotában rendezett vacsorával egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz a célunkhoz, hogy eljussunk a Fehér Házba" – idézte egy berlini borblog a két borász szavait; a szakmában hamarosan megjelent a szlogen, hogy "úgy lehet élvezni, mint Barack Obama és Angela Merkel".
Politikai aura mint márkaerősítés
Helmut Schmidt volt német kancellár és SPD-politikus mentolos cigaretták iránti vonzódása miatt a Reyno White márka imázsa látványosan javult.
A Helmut Schmidt Alapítvány múzeumi tárgyként őrzi mentolos cigarettáit. Peer Steinbrück 2013-ban mesélte el azt az anekdotát, hogy a volt kancellár az uniós tilalomtól való félelmében mintegy 200 doboz Reynót rejtett el a pincéjében. Itt is a szimbolikus érték marad azonban a lényeg.
Mindezek a váratlan PR-pillanatok mindenekelőtt azt mutatják, hogy az imázskultúra, a fogyasztás és a politika mennyire szorosan összefonódik napjainkban. A legritkább esetben lehet a hatásokat összefoglalni az eladási görbékben – ettől függetlenül megmaradnak az emlékezetben.