„Apu, apu!” – kiabálják a gyerekek egy kaliforniai teraszon. Csakhogy az apa a képernyőn van, a messzi Kínában.
2023 nyarán egy Los Angeles-i bírósági hivatalban a jegyzők rutinszerű iratokat pörgettek. Ezek béranyasági ügyek voltak, amelyek Kaliforniában általában gyorsan átmennek. Hirtelen azonban megakadt a szemük valamin, mert egy név újra és újra felbukkant, mint apa.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Amy Pellman bíró hivatalában, amely családi ügyekben dönt, a jegyzők szerint valami „nem stimmelt”, és a név mögött egy különleges történet kezdett kirajzolódni. A bírósági beadványokban egy Xu Bo nevű kínai milliárdos neve tűnt fel, aki egy fantasy videojátékokat gyártó cég alapítója.
A béranyák mind amerikaiak
Xu legalább négy, még meg nem született gyermek szülői jogait kérte, miközben a bírósági ellenőrzés szerint már több másik amerikai gyermek apja volt, olyanoké is, akik még csak a terhesség szakaszában jártak.
Mint kiderült, a kínai legalább 100 amerikai gyermek apjaként szerepel, de van olyan állítás is, ami szerint a lurkók száma meghaladja a háromszázat.
Amikor a bíró zárt meghallgatásra idézte be az apaságot kérelmező férfit, Xu videón jelentkezett be Kínából, tolmáccsal. Azt vallotta, hogy nagyjából 20, az Egyesült Államokban béranyaság (IVF - In Vitro Fertilization) révén született gyermeket szeretne – és külön hangsúlyozta, hogy lehetőleg fiúkat, mert szerinte ők „felsőbbrendűek a lányoknál”.
Azt is elmondta, hogy a gyerekek közül többet Irvine környéki dajkák nevelnek, amíg a Kínába utazáshoz szükséges papírok el nem készülnek. Ő még nem találkozott velük, mert „nagyon elfoglalt”.
A bírót a jelenlévők szerint nem a béranyaság ténye rázta meg, mert Kaliforniában az in vitro engedélyezett és nem is rendkívüli. Inkább azon akadt fenn, hogy amit Xu leírt, az nem hasonlított a szülői szerepre. A bíró ezért egy olyan döntést hozott, ami az iparágban ritka - elutasította a szülői jog megállapítására irányuló kérelmet. Ezzel a gyerekeket – akikért a férfi már fizetett a béranyáknak – jogi bizonytalanságba tolta.
Amerika a „reproduktív offshore”
A The Wall Street állítása szerint Xu eseti nem egyedi , hanem egy szélesedő trend extrém végpontja. A kínai elit milliárdosai nagy számban keresnek béranyákat ott, ahol ez nem illegális. A fő vonzerő a jus solis, azaz a területen születés, ami azt jelenti, hogy a gyermek automatikusan állampolgárságot szerez abban a országban, ahol a világra jött.
Ilyen az Egyesült Államok. Rajta kívül a területen születés joga él Kanadában, Mexikóban, és egy sor dél-amerikai országban (Brazília, Argentína, Peru, Chile és mások. A kontinensen kívól Csád, Tanzánia és Pakisztán is említhető.
Az Egyesült Államok ebben a képletben nem ország, hanem joghatósági „kínálat”, államonként eltérő szabályokkal, sok helyen laza keretekkel és erős adatvédelemmel. A legtöbbször nem is állapítható meg utólag, hogy a gyermek nem természetes nemzés útján született, hanem elegendő a megrendelőt apaként bejegyezni. Xu Bo állítólag azt reméli, hogy gyermekei közül egyesek Elon Musk ivadékaival fognak összeházasodni.
A piac mára annyira kifinomult, hogy gyakran a megrendelő szülő be sem lép az Egyesült Államokba. Kialakult az embrió/ivarsejt nemzetközi logisztikája, és a béranya-szerződés, a megtermékenyítés, a jogi papírmunka, sőt az újszülött hazavitele is szolgáltatásként vehető igénybe és számolható el. A teljes költségszint gyerekenként akár 200 ezer dollár nagyságrendű is lehet.
A térítés módjairól mendemondák vannak, de egy tisztviselő szerint legritkább eset az összeg teljes előre fizetése. Van olyan módszer, amikor a felét az ivarsejt beültetésekor, a másik felét pedig a szüléskor utalják át, de létezik havi juttatás, vagy csak a születés utáni fizetés.
A távapa egyszerre több gyermeket sőt ikreket is rendelhet
Több baba-ügynökségi és jogi szereplő szerint egyre gyakrabban érkeznek a kérések, amelyek valamiféle „megállíthatatlan dinasztiát” akarnak építeni. Egy Los Angeles-i béranyasági ügyvéd azt mondja, hogy volt olyan kínai ügyfele, aki egyszerre 8–10 béranyaságot akart – és még kedvezményt is kért.
Az ügyeket ismerők szerint a felügyelet annyira gyenge, hogy a rendszerben gyakran lehetetlen megállapítani, hogy ugyanaz a szülő hány párhuzamos béranyaságot futtat, mivel több klinikának is leadhat „megrendeléseket”, amiket senki nem összegez vagy vizsgál, és mindezt egyszerre akár több országban is megteheti.
A „megacsalád” másik arca: tíz lány és világvezető jövőbeli férjek
Wang Huiwu, egy kínai oktatási cégvezető amerikai petesejtdonorokat, főként modelleket keresett, hogy 10 lánya szülessen – azzal a kifejezett céllal, hogy egyszer majd befolyásos férfiakhoz menjenek feleségül. Ez azért fontos, mert ilyen esetekben a béranyaság már stratégiai projekt és az amerikai politikai rendszer szemében nem csak szuverenitási, hanem nemzetbiztonsági kérdés is.
Az amerikai oldalon a vitának régóta van neve: születési turizmus (birth tourism) – amikor külföldiek azért jönnek az Egyesült Államokba, hogy ott szülessen meg a gyerekük és állampolgársághoz jusson. A Külügyminisztérium 2020-ban ennek fékezésére szigorított a B-vízum (turista) szabályain, mely szerint a konzuloknak meg kell tagadniuk a vízumot, ha „okkal feltételezhető”, hogy az utazás elsődleges célja az amerikai szülés és az állampolgárság megszerzése.
Viszont az újabb módszerek kikerülik a klasszikus „terhes turista” modellt. Sokszor nem a külföldi anya utazik, hanem amerikai béranya hordja ki a gyereket. A végeredmény ugyanaz: amerikai földön születik meg a baba, de ezzel a folyamat szinte követhetetlenné válik.
Rick Scott szenátor törvényjavaslata nem azt célozza, hogy általában tiltsák be a béranyaságot, hanem hogy „külföldi ellenséges államok”, így Kína polgárai ne használhassák ki a kereskedelmi béranyaságot az USA-ban. A politikai üzenet világos: a kínaiaknak szolgáló béranyaság immár nem csak családjogi és egészségügyi kérdés, hanem nemzetbiztonsági–szuverenitási keretben is megjelenik.
Ugyanakkor jelenleg nincs tilalom arra nézve, hogy egy nő bárkitől és bárkinek gyereket hozzon a világra fizetségért, akár természetes, akár mesterséges úton. Mégis, az érvelés szerint jogos stratégiai aggály, hogy a majd Kínában nevelkedő gyerekeket az Egyesült Államok ellen nevelik és hangolják, hogy később beépülhessenek az amerikai biztonsági vagy katonai apparátusba - immár állampolgárságuk fedezetében.
Donald Trump 2025. január 20-án kiadott végrehajtási rendelete azt próbálta elérni, hogy ne járjon automatikus állampolgárság azoknak az USA-ban született gyerekeknek, akiknek szülei „illegálisan vagy ideiglenesen” vannak az országban. A jogi csata most ott tart, hogy a Legfelsőbb Bíróság vállalta az ügy érdemi felülvizsgálatát, és a döntés 2026 nyarára várható.
Eközben a bűnüldöző szervek már vizsgálják a jelenséget, de még tanácstalanul. Folyamatban van például egy szövetségi emberkereskedelmi nyomozás Los Angeles-ben egy kínai–amerikai pár ellen, akiknek két tucat gyerekük van béranyáktól. Az FBI nyomozói őket is kihallgatták, de az egységes törvényi rendezés hiánya miatt a vizsgálatok célja nem mindig világos.
Az Egyesült Államokban a demográfia évek óta politikai téma, mert a teljes termékenységi arányszám tartósan a reprodukciós szint alatt van. Miközben Trump a Legfelsőbb Bíróságon próbálja újraértelmezni a 14. alkotmánykiegészítés állampolgársági ígéretét, a reprodukció ipara megtanul úgy működni, mint valami globális ellátási lánc.
A kérdés nem az, hogy létezzen-e béranyaság, hanem hogy az Egyesült Államok meddig tudja úgy kezelni a kérdést, mintha az kizárólag magánügy lenne. A jelenség már az állampolgárságot, a szavazói tömegeket, a demográfiát és főként a geopolitikát is érint, bár ma még csak hosszabb távon, de egyre közeledve.