Ukrajna drónokkal csapott le az orosz árnyékflotta tankerére a Földközi-tengeren
Ukrajna a háború eddigi menetének egyik legtávolabbra ható műveletét hajtotta végre, több mint 2,000 kilométerre saját partjaitól.
A támadás célpontját az ománi zászlóval hajózó Qendil-ben azonosították. A közlés szerint a hajó kritikus károkat szenvedett, és üresen közlekedett. A fejlemény azért tekinthető mérföldkőnek, mert azt jelzi, hogy Kijev már nemcsak a Fekete-tengeren és az orosz hátországban, hanem távoli tengeri térségekben is képes célpontokat elérni.
A támadó egységek számát nem közölték, de a videófelvételek több robbanásról is tanúskodnak. A csapást az ukrán katonai hírszerzés (SBU) „Alfa” egysége vitte végbe, amely nehézdrónokkal támadt a hajóra. A MarineTraffic követési adatai szerint a tartályhajó péntek reggeli utolsó látható pozíciója Kréta partjainál volt, és Líbia vonalával párhuzamosan haladt. Az eddigi információk szerint a támadásnak nem voltak személyi áldozatai, a jármű nem szállított rakományt, és civil utasok sem tartózkodtak a fedélzeten.
Az ukrán források szerint azért választottak célpontnak egy üres járművet, hogy elejét vegyék a környezeti károkozásnak a Földközi-tengeren, ezért az akció elsősorban elrettentési és figyelmeztető műveletnek tűnik, elkerülve a környezetvédők negatív kritikáit.
A hatótávolság azért is figyelemre méltó, mert a célpont eléréséhez a legszűkebb útvonalon is érinteni kellett négy NATO-tag: Románia, Bulgária, Törökország, majd Görögország légterét. Fontos ugyanakkor, hogy harci drónművelethez általában nem kérnek előzetes engedélyt az érintett államoktól. Elvileg ezért bármelyikük légvédelme jogosult lett volna a drón elfogására, amennyiben az megsértette az adott ország légterét. A gyakorlatban azonban az ilyen eszközök alacsony észlelhetősége és egyéb okok miatt az elfogás nem automatikus, különösen ha az objektum nem mutat közvetlen fenyegetést az adott államra nézve.
A bonyolult helyzet iróniája, hogy néhány órával később egy eltévedt vagy eltérített orosz drón zuhant le Törökországban, Izmit közelében, a Fekete-tengertől 50 kilométerre.
Egyre nagyobb a nyomás az illegális szállítókon
Az árnyékflotta (shadow fleet) kifejezés azokra a tankerekre és közvetítő struktúrákra utal, amelyekkel Moszkva a nyugati korlátozásokat igyekszik kijátszani, így zászló- és tulajdonosváltásokkal, nehezen követhető biztosítási és üzemeltetési láncokkal, illetve a „szürkezónák” kihasználásával.
A flotta elleni támadások mögött meghúzódó politika egyszerű, mert az orosz olaj- és olajtermék-export továbbra is a háborús finanszírozás egyik kulcseleme. A nyugati kormányok ezért különböző eszközökkel, importtilalommal, árplafonnal, biztosítási korlátozásokkal próbálják csökkenteni Moszkva bevételeit, de lehetőleg úgy, hogy elkerüljék a globális kínálati sokkot.
Nem véletlen, hogy az EU a napokban újabb árnyékhajókat vett célkeresztbe, további 41 ilyen járműre kiterjesztve a korlátozó intézkedéseket.
A Földközi-tengeri csapás nem „a semmiből” jött. 2025 végére Ukrajna egyre határozottabban épített fel egy olyan kampányt, amely a hajózásra és az energialáncokra helyezi a nyomást, és különösen azokra az elemekre, amelyek Kijev szerint a szankciók megkerülését és ezzel a háború finanszírozását segítik.
Korábban a Reuters arról írt, hogy ukrán tengeri drónok eltaláltak és „üzemképtelenné tettek” egy, az árnyékhajó-flottához sorolt tankert a Fekete-tengeren. Ezt követte egy újabb híradás, amely szerint az SBU víz alatti drónnal támadott meg egy orosz tengeralattjárót a krasznodari területen, Novorosszijszk kikötőjében.
Ebben a sorozatban a mediterrán művelet a kampány kiterjesztésének látszik, nemcsak a „közeli tengeri tér” (Fekete-tenger), hanem a globális szállítási útvonalak felé is. A támadás stratégiai súlya nem feltétlenül a fizikai kár mértéke, hanem az, hogy Kijev demonstrálni tudja a hatótávot.
A támadás másik üzenete a hajózási iparágnak szólhat. A biztosítók és a szankciók betartását célzó szereplők már korábban is figyelmeztettek, hogy az árnyékflotta terjedése olyan biztonsági kockázatokat hordoz, mint az átláthatatlan üzemeltetés, a gyengébb felügyelet, valamint a baleseti és biztosítási kitettség. Azért is, mert Ukrajna érvelése szerint az ilyen hajók legitim katonai célpontok, azaz támadhatók.
Milyen következményei lehetnek annak, ha Ukrajna képes rendszeresen fenyegetni a szankciókerülésben használt tankerhálózatot?
Ha az ilyen típusú támadások sorozatosak, az feltétlen költségemelkedéssel járna, mert nőnének a biztosítási díjak, a kikötői szolgáltatások és a kockázati felárak.
Az orosz oldalról nézve szükséges lenne a még mélyebb álcázás, a többszörös zászlóváltás, újabb és újabb fedőcégek létrehozása és kevésbé transzparens útvonalak kialakítása. Mindez rengeteg vesződséggel és kiadással járna, ezért valószínűleg agresszív ellenlépéseket és eszkalációt váltana ki. Különösen ha Moszkva el akarja kerülni azt a képet, hogy a világ távolabbi pontjain is elérhető, nem csak a frontszakaszon.
