Új lendülettel lép be az EU az egyiptomi–izraeli és gázai rendezési folyamatba. Október 15-től újraindítja a Rafah határátkelőnél működő misszióját, aktívabb szerepet vállalva a tűzszünet betartásában és a humanitárius átjárhatóság biztosításában.
HIRDETÉS
A korábbi várakozással ellentétben Izrael nem engedi a rafahi átkelőhely szerdára tervezett megnyitását addig, amíg az egyezség szerint nem kapja meg az elhunyt túszok földi maradványait. Egyelőre nem tudható, hogy ez mennyi időt emészt fel, mivel a Hamász már korábban közölte, hogy nincs biztos tudomása az összes holttest hollétéről, vagy hogy megvan-e mindegyik. Izrael egyelőre 4 tetemet kapott vissza a hiányzó 28-ból.
Az előzmények
Az Unió 10 évvel ezelőtt hozta létre az „EUBAM Rafah” missziót, azzal a feladattal, hogy az egyiptomi-gázai határon biztosítsa az exklávé ellátását. 2007-ben azonban - a Hamász véres hatalomra kerülése után - a missziót felfüggesztették, de a szakértői kapacitást fenntartották.
2025 januárjában az EU újratelepítette a missziót Rafahhoz (Rafah a Gázai övezet határán található egyiptomi város - a szerk.), hogy támogassa a humanitárius átjárást és a kapacitásépítést. Brüsszel most bejelentette, hogy október 15-től felélesztené jelenlétét Rafahnál, mint a tűzszünet betartását felügyelő „semleges” szereplőt. A misszió az uniós „Átfogó terv a gázai konfliktus lezárására” terv keretében működik, amely humanitárius és politikai támogatást is nyújt.
Az EU szerepe, lehetőségei és korlátai
Az EUBAM Rafah újraindítása azt jelezné, hogy az EU már nem csupán donor és diplomáciai megfigyelő, hanem földközeli, operatív összekötőként igyekszik szerepelni. A határfelügyeleti jelenlét – ha rendben működik – növelheti Brüsszel befolyását a konfliktus rendezésében.
A misszió ezúttal is civil, nem fegyveres státusban indulna, és a működéshez mindkét fél beleegyezése szükséges. Ursula von der Leyen bizottsági elnök kijelentése szerint „ha eljön az ideje, készen leszünk a segítségnyújtásra és az újjáépítésre”. Kaja Kallas külügyi főképviselő ehhez hozzátette, hogy a misszió sikere azon múlik: az érintett felek közösen vállalják-e a felelősséget.
Az EU már most a legnagyobb külső donor Palesztinában, és hosszú távon készül az újjáépítés támogatására. A korlátok közé tartozik a lassú uniós döntéshozatal, a terepi felek közti bizalmatlanság, a pénzügyi fenntarthatóság és a globális verseny más donorokkal, mint az Egyesült Államok, arab országok vagy Kína.
Ugyancsak problematikus lehet, hogy a Palesztin Hatóságnak (PH) nyújtott uniós támogatások felhasználhatók-e a gázai helyzet enyhítésére. Erről erősen megoszlanak az érintett felek nézetei, mert sokan nem szeretnék, ha a palesztin kérdés és a kétállamiság problémájának fókusza teljesen áthelyeződne Gázára, és ezzel más ügyek háttérbe szorulnának.
Új fejezet nyílhat a jövőbeni forgatókönyvekkel
Ha a Rafah-misszió következetesen működik majd, az EU beléphet a „ellenőrzési zóna” szerepébe, és valós tényezőként jelenhet meg a határirányításban és a humanitárius folyamatokban.
Ha emellett aktív szerepet vállal az újjáépítésben – pénzügyi alapok, infrastruktúrafejlesztés, intézményi támogatás révén – akkor Brüsszel valódi geopolitikai befolyásra tehet szert. Az Unió már többször jelezte a közvetlen részvétel szándékát, de ez egyelőre eltörpült a válság főszereplőinek hangzavarában.
Von der Leyen érvelése azon alapul, hogy Gázát mindenképpen újjá kell építeni, és ebben a világgazdaság harmadik szereplőjéként az EU-nak feltétlen szerepe lesz.
Ez azt mutatja, hogy az Európai Unió ambíciója túlmutat a humanitárius segítségen: a cél a régió stabilitásának újraépítése. A kérdés, hogy Brüsszel képes lesz-e gyorsan reagálni, és megtartani hitelességét a rivális nagyhatalmak között.