Az ukrán titkosszolgálat egy évig tagadta a történteket, sőt azt állították, hogy a hamis történettel az ukrán biztonsági szolgálatokat akarták lejáratni. Kijev csak 2021 nyarán ismerte el, hogy létezett egy olyan akció, amelyben orosz zsoldosok voltak a célpont.
Öt évvel ezelőtt, 2020 nyarán a belarusz hatóságok letartóztatták az orosz Wagner privát katonai vállalat 34 zsoldosát, akiket azzal gyanúsítottak, hogy befolyásolni akarták az esedékes elnökválasztást. Az ügy komoly feszültséget keltett Moszkva és Minszk között. Utóbb azonban kiderült, hogy az ukrán titkosszolgálat csapdájáról volt szó, amelyben a háborús bűnökkel gyanúsítható orosz zsoldosokat akartak hamis munkalehetőség címén külföldre csábítani, majd onnan Ukrajnába juttatni, és bíróság elé állítani. Cikkünk a Bellingcat oknyomozó portál elemzése alapján készült.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A donbászi proxy háború és az orosz magánhadseregek
A kelet-ukrajnai, másnéven donbászi háború 2014 március elején robbant ki, amikor oroszbarát szeparatisták az orosz hadsereg támogatásával az ukrán kormányerőkre támadtak és több várost elfoglaltak. Az orosz kormány szerint a szakadárok nem kaptak segítséget Moszkvától, míg a nemzetközileg el nem ismert Donyecki Népköztársaság miniszterelnöke, Alekszandr Vlagyimirovics Zaharcsenko azt nyilatkozta: a szeparatisták mellett négyezer orosz zsoldos, szabadságos katona harcolt akkoriban az ukrán hadsereg ellen. Ők magánvállalatokkal szerződtek, de az orosz titkosszolgálat fizette őket, egyébként akkor is, amikor a Közel-Keleten vagy Afrikában vetették be őket.
A hamis magánhadsereg létrehozása
Az ukrán titkosszolgálat, a GUR MOU hosszú nyomozást folytatott az orosz zsoldosok után, miután egyre több bizonyíték bukkant fel arra, hogy nem csak a szakadárok, hanem az orosz fegyveresek is részt vettek háborús bűnökben. 2019-re már annyi adat gyűlt össze, hogy felmerült a kérdés: hogyan hasznosítsák az információkat? A tervezési értekezleteken felvetődött egy hamis magánhadsereg, egy fiktív PMC vállalat ötlete, amely a megszokott módon és felületeken „toborozhatna” zsoldosokat a kitalált missziókra. Persze, a hamis cég csak azokat a magánkatonákat szerződtetné, akikről a nyomozás éveiben megállapították, hogy részt vettek a donbászi harcokban, és alapos gyanú van arra, hogy elkövettek háborús bűncselekményeket.
Az ukrán titkosszolgálat azt a vakmerő döntést hozta, hogy a hitelesség kedvéért egy létező, de már nem funkcionáló cég nevében kezd hirdetni. Így alakult újjá a MAR nevű cég, amelyet 2012-ben alapítottak Szentpéterváron. A MAR néhány évig valóban közvetített zsoldosokat, de aztán tetszhalott céggé vált. 2019-ben még működött a honlapja (chvk-mar.ru), de az érdeklődő orosz zsoldosok arra panaszkodtak, hogy senki nem veszi fel a megadott telefonszámot, és az emailekre sem érkezik válasz.
A GUR MOU regisztrált egy nagyon hasonló domaint (chvk-mar.org), és létrehozott egy hasonmás weboldalt, épp úgy, mint ahogy az internetes csalók szokták. Majd, szintén a hitelesség kedvéért, kreáltak egy megrendelőt is, mert szükség volt egy olyan nagyvállalatra, amelynek védelme nemzetbiztonsági ügy, vagyis a jelentkezők hihetnek majd abban, hogy az orosz titkosszolgálat szervezésében zajlik a toborzás. Ez a megrendelő a Rosneft olajvállalat lett, amelynek valóban voltak olajmezői pl. Szíriában. Az ukrán titkosszolgálat Oroszországban regisztrálta a másik csali weboldalt, az office-rosneft.org domain alatt.
A magánhadsereg HR-vezetője egy „Szergej Petrovics” álnevű ukrán tiszt lett, aki maga is harcolt Kelet-Ukrajnában, így nem bukhatott le. „Petrovics” egy katonai, SIM-kártya nélküli, lenyomozhatatlan telefont kapott, a telefonszámát pedig egy speciális szoftverrel szíriai jelzésűre állították. Aki vele beszélt, azt hitte, hogy „Petrovics” Szíriában van.
Túl sikeres lett a toborzókampány
A MAR meghirdette a fiktív szíriai pozíciót havi 225,000 rubelért (3,200 dollár), de túl sokan jelentkeztek, ezért sokáig tartott, mire találtak egy ígéretes zsoldost. Artyom Miljajev – a katonai kódneve Sámán volt –, harcolt a Donbászban, Szíriában pedig 100 fegyverest irányított. Sámán felajánlotta, hogy megszervezi a szükséges csapatot, amennyiben minden szerződtetett ember után kap 28 dollárt. Az alábbi videóban „Szergej Petrovics” és Miljajev egy beszélgetését hallgathatják meg, angol fordítással.
„Szergej Petrovics” a következő hetekben több tucatszor egyeztetett Miljajevvel, aki végül összesen 180 zsoldost szervezett a MAR-nak, vagyis az ukrán titkosszolgálatnak. Közben 2020-ban az orosz kormány elrendelte az országos lezárást a Covid-járvány miatt. A zsoldosok otthon ültek és türelmetlenül várták, mikor mehetnek Szíriába. Az ál HR-vezetőnek nemsokára 24 órás lelki segélyszolgálatot kellett indítania a hét minden napján, mert a jelentkezők folyamatosan hívogatták a hatalmas ország különböző időzónáiból. Ezt egy ember egyedül már nem tudta kezelni. Az akció vezetői ezért, és mert időt kellett nyerniük, úgy döntöttek, hogy „Petrovicsnak” meg kell halnia.
„Szergej Petrovics” halála és az útiterv
„A HR-igazgatót autóbaleset érte”, ezt az emailt kapta minden jelentkező a „Rosneft szíriai projektirodájából”. Az orosz zsoldosok ezután hetekig izgultak, mi lesz velük a baleset után. Egy hónap múlva egy „Artur Pavlovics” nevű férfi egy venezuelai számról azzal hívta fel a csoportot szervező Miljajevet, hogy az olajvállalat venezuelai munkáin is szükség van biztonsági erőkre, ezért átteszik az egész csapatot a dél-amerikai projektre.
Az ukrán titkosszolgálat ezután tájékoztatta közölte a csoporttagokat az előre kidolgozott útitervről: Moszkvából busszal juttatják el őket Minszkbe, majd másnap délelőtt Isztambulba repülnek, ahol átszállnak egy venezuelai járatra. Amit nem közöltek, hogy útközben, „véletlenül” épp az ukrán légtérben a járat kénytelen lesz megszakítani az útját és azonnal landolni egy bombafenyegetés miatt. Így a háborús bűnökkel gyanúsítható orosz katonák Isztambul helyett Ukrajnába kerülnek, ahol azonnal letartóztathatja őket az SZBU, az ukrán belső elhárítás.
Az első csoportba azokat osztották be, akik az SZBU szerint a legígéretesebb vádlottak lehettek a bíróságon. A csapat parancsnoka Miljajev, azaz Sámán volt.
A GUR MOU ezután készpénzt csempészett oroszországi ügynökeihez, akik orosz banki applikáción keresztül, a Rosneft „nevében” kifizették az előlegeket és napidíjakat az utazás időtartamára. Az ukrán titkosszolgálat a repülőjegyeket is megvette – hogy minden hitelesnek tűnjön, a visszaúti jegyeket 3 hónappal későbbre foglalták, mert a zsoldosok szerződésének ennyi volt az időtartama –, de a fedősztori szerint csak 34 helyet sikerült egyszerre találni, így az orosz csoport harmada később utazik majd.
Miután alaposan előkészítettek mindent, a zsoldosokat feltették egy menetrendszerű buszra, és a csapat valóban eljutott Minszkbe.
Az elnök emberei és a késleltetés
Kijevben Volodimir Zelenszkij elnök már korábban megadta a politikai engedélyt az akcióra, de az elnök emberei, köztük a legfontosabb személlyel, Andrij Jermak kabinetfőnökkel, a zsoldosok minszki utazásának estéjén egyhetes halasztást kértek a titkosszolgálattól. Zelenszkijnek épp ekkor sikerült tűzszünetben megállapodnia a donbászi szakadárokkal, ezért volt szükség a késleltetésre. Az akció parancsnokai végül 4 napra alkudták le az egy hetet, de ez is azt jelentette, hogy az első csoportnak várakoznia kellett Minszkben. És ez okozta a vesztüket.
A diktátor paranoiája és a halasztás miatt szakadt meg az akció
Fehéroroszország választásokra készült, a paranoiás diktátor, Lukasenka pedig nem csak az ellenzéki jelölteket vetette börtönbe, de a szövetségese, Vlagyimir Putyin beavatkozásától is rettegett. Ezért a belarusz titkosszolgálat, a KGB parancsot kapott a fokozott éberségre.
Az orosz csoport nem csak azért volt feltűnő, mert épp lezárások voltak a világban a pandémia miatt, vagy mert nagyjából azonos korú férfiakból állt, hanem azért is, mert egyikük sem ment le a hotel bárjába iszogatni. Ezt ugyanis Miljajev szigorúan megtiltotta nekik.
A zsoldosok észrevették a szálloda előtt parkoló minibuszt, de nem tulajdonítottak jelentőséget a belarusz KGB ügynökeinek. Azt hitték, csak rutin megfigyelésről van szó.
2020. július 29-én hajnalban lecsapott rájuk a helyi Specnaz, a szovjet-orosz mintára kialakított különleges egység. Megbilincselték és a központi rendőrkapitányságra vitték őket.
A fehérorosz 1-es televízió csatorna így tudósított az ügyről:
Moszkva megkapja a foglyokat
Augusztus 3-án Ukrajna hivatalosan kérte a zsoldosok kiadatását és csatolta a háborús bűnösségre vonatkozó nyomozási adatokat. Oroszország augusztus 6-án kérte a csoport átadását. Az orosz FSZB, a titkosszolgálat egy hét múlva felfedezte, hogy ukrajnai IP-címről adták fel az eredeti toborzóhirdetést egy orosz portálon. Másnap Vlagyimir Putyin felhívta a fehérorosz diktátort, aki ekkor még nemet mondott. Az augusztus 9-i választás után azonban Belaruszban addig példa nélküli módon tömegtüntetések kezdődtek, Lukasenka gyaníthatóan csalással szerzett győzelme miatt. Az elnök az orosz államfőhöz fordult segítségért, és bár nem tudni, végül Putyin hogyan támogatta Lukasenka hatalmon maradását, de tény, hogy augusztus 14-én az orosz legfőbb ügyész bejelentette: a zsoldosok immár Oroszországban vannak.
Epilógus
Az ukrán titkosszolgálat egy évig tagadta a történteket. Kirilo Budanov, a GUR MOU vezetője azt mondta, a hamis történettel az ukrán biztonsági szolgálatokat akarták lejáratni. Az ukrán kormány csak 2021 nyarán ismerte el, hogy létezett egy olyan akció, amelyben orosz zsoldosok voltak a célpont. Az ukrán parlament vizsgálóbizottsága 2021 szeptemberében arra jutott, hogy a művelet úgy zajlott, ahogy a Bellingcat oknyomozó portál és a The Insider megírta a közös cikkükben.
Azt nem tudni, mi lett az orosz zsoldosokkal.
Az ukrán titkosszolgálat 2025 tavaszán, másfél éves előkészítés után, a zsoldoscsapdához hasonló, de még nagyobb szabású, és sokkal nagyobb jelentőségű hadműveletben megsemmisítette az orosz stratégiai légierő egyharmadát.